161179. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 2(1H)-kinazolinonok előállítására

161179 lános képletű vegyületek és 3,4-dihidroszármazékaik keverékéhez jutunk; ebből az Ii általános képletű vegyületek ismert módon elkülöníthetők. Az Ik általános képletű vegyületek előállítá- 5 sara a h) pontban leírt eljárást a következő módon hajtjuk végre: II általános képletű vegyületeket X általános képletű vegyületekkel reagáltatunk az X álta- 10 lános képletű vegyületek feleslegében vagy iners szerves oldószerben, például dioxánban vagy etilacetátban Raney-nikkel jelenlétében. A reakció számára a 30 és 150 C°, előnyösen 50 és 100 C° közötti hőmérséklet kedvező. Ez az eljá- 15 rás különösen előnyös a 2—4 szénatomos N(mono)-alkilamino csoporttal szubsztituált Ik általános képletű vegyületek számára, amikor a reakció V2 és 5 óra alatt végbemegy. Raneynikkel felesleg javítja az N-(mono)-alkilamino 20 csoporttal szubsztituált Ik általános képletű vegyületek hozamát. Az In általános képletű vegyületek előállítására az i) pontban megadott eljárást a következőképpen hajtjuk végre: 25 XII általános képletű vegyületeket célszerűen vízből és vízzel elegyedő szerves oldószerből, például egy kevés szénatomos alkoholból, mint az etanol, vagy egy ciklikus éterből, előnyösen dioxánból, továbbá egy alkálifémhidroxidból, 30 például nátrium- vagy káliumhidroxidból álló lúgos-vizes közegben In általános képletű vegyületekké hidrolizálunk. A reakcióhőmérséklet 50 és 150 C°, előnyösen 80 és 120 C° között legyen. 35 Az la általános képletű vegyületek előállítására a j) pontban megadott eljárást a következők szerint hajtjuk végre: XIII általános képletű vegyületeket iners szerves oldószerben, például egy aromás szénhidro- 40 génben, mint a benzol, vagy egy nyíltláncú vagy ciklikus éterben, mint a dioxán, vagy egy kevés szénatomos ketonban, mint az aceton, oldunk, és oldatban a ciklikus aminocsoportot iminocsoporttá oxidáló szerrel, például egy alkálifémper- 45 manganáttal, mint a nátrium- vagy káliumpermanganát, mangándioxiddal vagy higariyacetáttal kezelünk. A reakciót célszerűen 0 és 120 C°, előnyösen 15 és 100 C° között, optimálisan 15 és 30 C° között hajtjuk végre. 50 A találmány szerinti eljárással kapott — áz la—Ii általános képletű vegyületeket is magukban foglaló — I általános képletű vegyületeket a reakció befejeztével a reakciókeverékekből ismert módon, például szűréssel, extrakcióval, a 55 kapott oldatok bepárlásával, az I általános képletű bázikusan szubsztituált vegyületek sóképzésével stb. elválasztjuk, majd adott esetben ismert módon, például átkristályosítással, tisztítjuk. 60 A kapott sókból az I általános képletű bázikusan szubsztituált vegyületek vizes alkáli lúggal szabadíthatók fel. A találmány szerinti eljárással kapott I általános képletű bázikusan szubsztituált vegyületek 65 adott esetben alkalmas savakkal kezelve savaddíciós sóikká alakíthatók át. Az a) és a b) pontban leírt eljárásokban kiindulási anyagként használt III és Illa általános képletű vegyületek a következőképpen állíthatók elő: a) III általános képletű vegyületekhez úgy juthatunk, hogy IV általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R^, R, R' és R" a fenti jelentésű — ammóniával reagáltatunk, ß) Illb általános képletű vegyületek — ebben a képletben R, R' és R" a fenti jelentésűek és R°2 di-(l—4 szénatomos)-alkilamino- vagy N-morfo^ linocsoportot jelent — úgy állíthatók elő, hogy XIV általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R°2, R és R' a fenti jelentésű — XV általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben R" a fenti jelentésű, és Q lítiumatomot vagy —MgX-csoportot jelent (X a fenti jelentésű) — reagáltatunk, majd a reakcióterméket hidrolizáljuk. Az a) pontban leírt reakciót célszerűen autoklávban, vízmentes körülmények között, magas hőmérsékleten és nagy nyomáson hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet 100—200, előnyösen 110— 150 C°. A reakciót célszerűen katalitikus menynyiségű Lewis-sav, előnyösen cinkklorid, jelenlétében végezzük. Ezenkívül kedvező, ha oldószerként ammóniafelesleget használunk, habár más oldószer, például dioxán, is alkalmas. A ß) pontban leírt reakciót előnyösen szobahőmérsékleten iners szerves oldószerben, például dietiléterben, hajtjuk végre. A XV általános képletű vegyület itt előnyösen lítium-származék. A kapott reakciókeveréket ismert módon, például közvetlenül jégre öntve, hidrolizáljuk. Az így kapott III általános képletű vegyületeket a reakciókeverékekből ismert módon elválasztjuk, és adott esetben ismert módon tisztíthatjuk. A XIV általános képletű vegyületek a XVI általános képletű vegyületek — ebben a képletben R°2 és R a fenti jelentésű — tozilezésével, alkilezésével (vagy allilezésével vagy propargilezésével) és detozilezésével állíthatók elő. Az olyan XIV általános képletű vegyületekhez, amelyekben az 1-helyzetű nitrogénatom olyan elágazó szénláncú alkilcsoporttal van szubsztituálva, amelyben az elágazás a nitrogénatomhoz közvetlenül kapcsolódó szénatomon kezdődik, például az o-izopropilaminobenzofenoniminhez, előnyösen a XVI általános képletű vegyületeknek XVII általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben X' bróm- vagy jódatomot, és R'2 az X'-höz kapcsolódó szénatomból kiindulva elágazó 3—5 szénatomos alkilcsoportot jelent — való reagáltatásával juthatunk. XVI általános képletű vegyületek reagáltatását XVII általános képletű vegyületekkel célszerűen iners szerves oldószerben, például dioxánban, benzolban vagy toluolban, hajtjuk végre. A reakció során felszabaduló hidrogénhalogenid megkötésére célszerűen savlekötőszer, például szervetlen bázis, pl. alkálifémkarbonát al-4