161159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvizek biológiai tisztítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XI. 19. (PA—1035) Közzététel napja: 1972. II. 28. Megi gjelent: Í973 ^J 39 161159 Nemzetközi osztály: C 02 c 1/02 / V " '-;/' , * ff -Feltalálók: Praznovszky István oki. mérnök, 60%, Gyulavári Imre oki. mérnök, 40%, Debrecen. Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvizek biológiai tisztítására A találmány házi, vagy biológiai úton lebontható szerves szennyeződést tartalmazó ipari szennyvizek biológiai tisztítására szolgáló eljárásra, valamint az eljárás foganatosítására szolgáló berendezésre vonatkozik. A biológiai szennyvíztisztítás jelentősége világszerte növekszik. A szennyvíztisztító telepeket általában csak a szennyeződések lebontásának első fokozatára — a rothadóíképes szerves anyagok kiküszöbölésére — tervezik, de egyre inkább igénylik a nitrifikációt (második fokozat), és a növényi tápanyagok (nitrát, foszfát) szennyvízből való eltávolítását is: ez utóbbit nevezik a szennyvíztisztítás harmadik fokozatának. A jelenleg ismert, többnyire csak az első fokozatú tisztításra alkalmas megoldások (pl. a csepegtetőtestes, eleveniszapos, oxidációs — árkos rendszerek) létesítési és üzemeltetési költsége magas, folyamatos felügyeletet igényelnek, energiaigényük nagy, és — mivel a terhelési ingadozásokhoz nem tudnak alkalmazkodni — a tisztítási hatásfok igen rossz. A második (esetleg harmadik) fokozatú tisztításhoz újabban ún. szennyvízstabilizáló medencéket (tavakat) alkalmaznak, amelyek a szerves anyagok aerob oxidációjához már főleg a fotoszintézis útján keletkező oxigént hasznosítják. (A fotoszintézis lényege, hogy zöld növények, algák és antotrof mikroorganizmusok, pl. nitrifikáló baktériumok a fényenergia felhasznáiá-10 15 20 30 sával a C02-ből, vízből és néhány szervetlen tápsóból nagy energiatartalmú szerves anyagokat képesek felépíteni; e folyamat ,bruttó egyenlete: nC02 +nH 2 0-(-fényenergia > (CH 2 0)n+ 11O2). Az ilyen típusú tisztítótelepek is változó hatásfokkal működnek, és — főleg hidegebb (téli) időszakban — fajlagos felületi terhelhetőségük, így tisztítási hatásfokuk rendkívül alacsony. Bár ismeretesek törekvések az oxigénbevitel mesterséges levegőztetéssel (mechanikai levegőztetés) történő fokozására, a levegőbevitél gazdaságtalan, nagy energiaigényű és nem a tényleges, adott időpontban jelentkező oxigénigényhez alkalmazkodik. Emellett nem veszik figyelembe az évszakos és napi időváltozás függvényében változó mennyiségben jelenlevő oxigént, valamint az adott szennyvízkoncentrációt, ezért ezek a megoldások ugyancsak rossz hatásfokúak és gazdaságtalanok. A jelenleg--ismert szennyvízstabilizáló medencék három típusa ismeretes: az anaerob medencékben rothadási folyamatok játszódnak le, amelynek során anaerob baktériumok bontják le az iszapot, valamint a lebegő szerves szennyeződéseket; az aerob szennyvízstabilizáló medencékben a szerves szennyeződéseket aerob heterotroph baktériumok bontják le, és a lebontáshoz felhasználják az algák által termelt oxigént is; a fakultatív szennyvízstabilizáló medencék-161159