161147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer-alapú, triglicerid-megkötő gyógyszerkészítmények előállítására

161147 kapacitás (száraz állapotban) 2,9 m. ekv/g 4,2 m. ekv/g 3,6 m. ekv/g duzzadási térfogat vízben 21 ml/g 3,6 ml/g 3,25 ml/g térfogatsúly (száraz állapotban 440 g/l 280 g/l 275 g/l vízfelvétel 25 C°-on >65%+ 28% 36% * a 929 391 sz. brit szabadalmi leírás szerint. A fenti táblázatban megadott jellemző adatok meghatározása az alábbi módszerekkel történt: Kapacitás: a) Kvatemer amin-típusú polimerek: 1 g száraz polimert 5%-os vizes nátriumhidroxioldattal OH-alakba viszünk; a kezelést addig folytatjuk, míg a szűrletben klorid-ionok már nem mutathatók ki. Ezután a polimert vízzel semlegesre mossuk, az OH^aniont egy oszlopban, 40 ml 10%-os nátriumkloridoldattal klóranionra cseréljük ki és az oszlopot 100 ml vízzel mossuk. A szűrletben a bázis-tartalmat 0,1 n sósavoldattal titráljuk; 1 ml felhasznált sósavoldat 0,1 milliekvivalens grammonkénti (m. ekv/g) kapacitásnak felel meg. b) Tercier amin-típusú polimerek: 1 g száraz polimert 50 ml n nátriumhidroxidoldattal 30 percig keverünk, majd vízzel alkálimentesre mossuk és mérőlombikban 10 ml n sósavoldatot adunk hozzá. Vízzel 100 ml térfogatra töltjük fel, időnkénti felrázás közben 16 óra hosszat állni hagyjuk, majd 0,1 n nátriumhidroxidoldattal metilvörös átcsapásig titráljuk. Duzzadási térfogat: 1 g száraz polimert elegendő mennyiségű (10—30 ml) vízzel 2 óra hosszat állni hagyjuk, időnkénti felrázás mellett. Ezután mérőhengerben, 1 perces vibráltatás után mérjük a víz alatt leülepedett polimer térfogatát. Vízjelvétel: 4 g polimert csökkentett nyomás alatt, 60 C° hőmérsékleten súlyállandóságig szárítjuk, majd óraüvegben, 25 C° hőmérsékleten, exszikkátorban, vízgőzzel telített légkör hatásának tesszük ki mindaddig, míg további súlygyarapodás már nem mutatkozik. A vízfelvételt az összsúly százalékarányában adjuk meg. Az „A" hatóanyag a Cholestyraminnal összehasonlítva kétszer akkora, a „B" hatóanyag pedig 30%-kal magasabb lipoid-megkötést mutat in vitro. („Lipoidok" alatt itt mindazoknak az anyagoknak az összmehnyiségét értjük, amelyeket a polimer az alább ismertetendő kísérleti módszer esetén trigliceridek és marha-epe elegyéből megkötni képes.) Az „A" hatóanyag epesav megkötése in vitro kb. ugyanakkora, mint a Cholestyramine; a „B" hatóanyag epesav-megkötése a Cholestyraminénál kb. 50—60%-kal nagyobb. In vivo kísérletben, lipoidokkal etetett patkányon (meghatározási módszer: Leffler, American Journal of Clinical Pathology, 31, 310 (1959), ill. Eggstein és Kreuz, Klinische Wochenschrift, 44, 262—267 (1966) az alábbi koleszterin-, ill. trigliceridszint-csökkenést tapasztaltunk: 10 Koleszterincsökkenés, % Trigliceridcsökkenés, % Cholestyramin „A" hatóanyag 19 22 6 21 A hatóanyagok a máj foszfolipid-tartalmát is csökkentik. így pl. patkányokon, az „A" hatóanyaggal való kezelés után, az állatok májszövetében az összes lipoidtartalom 70%-kal csökkent 15 a kezeletlen kontroli-állatokhoz viszonyítva; a foszfolipid-tartalom 84%-os csökkenést mutatott [elhamvasztás után foszfor-alakban meghatározva, vö. Quüiland és Desega, Analytical Chemistry 21, 1626 (1955)]. 20 Ezzel szemben Cholestyramin egyébként egyező kísérleti körülmények között történő beadása esetén csak 18% össz-lipoidtartalom- és csupán 1% foszfolipid-tartalom-csökkenést tapasztal„_ tunk. 2o Azt találtuk továbbá, hogy a találmány szerinti hatóanyagok előnyösen befolyásolják a máj lipoidtartalmát. A mélyhűtött májminták homogenizálása és kloroform és metanol elegyével 30 történő extrahálása [a módszerre vonatkozólag vö. Sperry, Methods of Biochemical Analysis, 2, 83 (1955)] után meghatároztuk az össz-koleszterin- és triglicerid-tártalmat a fentebb ismertetett módszerekkel. Azt tapasztaltuk, hogy az „A" hatóanyag a koleszterin-tartalmat 21%-kal, a triglicerid-tártalmat pedig 36%-kal csökkenti. Az itt leírt hatóanyagok tehát két biológiai támadáspontot mutatnak. Befolyásolják az epesav enterohepatikus keringését és csökkentik 40 annak újbóli felszívódását. Ez a folyamat szekunder hatásként a koleszterin-szint csökkenését eredményezi, pontosan úgy, mint a Cholestyramin esetében. A Cholestyraminnal ellentétben azonban az új hatóanyagok in vivo modellkísér-45 létben is ugyanolyan nagyságrendben képesek közvetlenül megkötni triglicerideket, mint a koleszterin és így gátolják azok felszívódását. Ez a vér triglicerid-szintjenek csökkenésére vezet és nagy jelentőséggel bír a máj zsiradék-anyag-50 cseréjében. Azt találtuk továbbá, hogy a hatóanyagok hatásossága döntő mértékben függ azok szemcsenagyságától. Minél kisebb ez a szemcsenagyság, annál nagyobb a hatóanyag lipoidmegkötő ké-55 pessége; az epesavmegkötő képesség viszont kevésbé függ az anyag szemcsenagyságától. Ezért a találmány szerint lehetőség van arra, hogy meghatározott szemcsenagyságú hatóanyag alkalmazásával a kívánt mértékre állítsuk be a 60 lipoid-megkötésnek az epesav-megkötéshez való viszonyát. Ez az in vivo kísérletek szempontjából azt jelenti, hogy a koleszterinszint-csökkentésnek a trigliceridszint-csökkentéshez való viszonyát bizonyos határok között változtatni vagy 65 beállítani tudjuk, aszerint, hogy milyen szem-3