161125. lajstromszámú szabadalom • Variábilis épületszerkezet, főleg középmagas és magas lakó- és cellás rendszerű középületek létesítésére

161125 ciójű, zömében kis szobaszélességű lakásokkal, általában nem tette lehetővé sem a lakáspolitikai igények optimális kielégítését, sem a területenként és építtetőnként eltérő, valamennyi , indokolt igénynek megfelelő, eltérő nagyságú, alaprajzi rendszerű és komfortigényű lakások kialakítását, holott a lakásépítés alapvető célja éppen ezeknek az igényeknek a maximális kielégítése lenne. A paneles építési rendszerek további hátránya, hogy egy-egy épülettípus korszerűsítése, újabb építményterv kidolgozása jelentős tervezési és előkészítési munka mellett a meglevő sablonpark átalakítását vagy selejtezését és költséges új sablonok gyártását tette szükségessé, még a korábbi sablonok elhasználódása előtt. Ez a sablonok amortizációja szempontjából volt kedvezőtlen és emellett az átállás megzavarta a gyárak folyamatos termelését, rontotta eredményüket, éppen ezért a gyártók részéről rendszerint a legnagyobb ellenállásba ütközött. A magrendszerű- (Skarne) és a közelmúltban hazánkban meghonosított térzsaluzatos technológiák alkalmazása során is számos probléma merült fel mind a tervező, mind a kivitelező vállalatoknál. A paneles épületektől alapvetően eltérő paraméterekkel tervezett épületek számos szerkezeti eleme ugyanis — megfelelő gyártóbázisok hiányában — csak kényszermegoldásokkal volt kialakítható. E helyzet nagymértékben lerontotta a korszerű technológiai berendezések hatékonyságát és jelentősen lassította az építés ütemét. Az ismertetett, jelenleg legkorszerűbbnek számító építési technológiák az iparosított tömeges lakásépítés műszaki feladatait is csak részlegesen oldják meg: így pl. a paneles építési mód alapépítményének és felszerkezetének összehangolása mindenkor külön-külön egyedi tervezést igényel, a térzsaluzatos építési technológia csak a teherhordó váz megépítéséhez alkalmas, a falak burkolásáról és mindennemű szigeteléséről ugyancsak külön egyedi megoldás keretében kell gondoskodni, csúszózsaluzatos technológiával is legfeljebb a lakóépület vázrendszerét lehet megvalósítani stb. A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a részletezett problémákat nem lehet megoldani csak az építési technológiák megváltoztatásával, ill. tökéletesítésével, és a szerkezeti részletek, csomópontok stb. korszerűsítésével. A találmány célja, hogy az előbbiekben felsorolt hátrányokat kiküszöbölve olyan megoldást szolgáltasson, amelynek segítségével a lakás- és adott esetben a cellás alaprajzi rendszerű középület-építéssel szemben támasztott valamennyi követelmény egyidejűleg és az eddigieknél lényegesen jobban kielégíthető, vagyis amellyel egyrészt • biztosítható a beruházók (megrendelők) által a létesítendő építményekkel szemben támasztott építészeti, várostervezési, valamint a lakóépületeknél a lakáspolitikai követelmények kielégítése, másrészt viszont a gyártók és kivitelezők optimális gazdaságossággal, paneles építési mód esetén minimális elemszámmal tudnak dolgozni, A találmány célja továbbá, hogy a tervezés a legkorszerűbb módszerekkel, elektronikus számító- és rajzológé-5 pékkel is végrehajtható legyen, és az említett korszerű építéstechnológiák területén teljeskörű megoldást szolgáltasson. Végül a találmány egyik igen fontos célkitűzése, hogy a paneles építési technológia alkal- " 10 mazhatóságának a határait kiterjessze mind földrajzi értelemben, vagyis függetlenítse a szeizmikus és klimatikus viszonyoktól (szélsőséges hőingadozásoktól), mind a méretek vonatkozásában, azaz, hogy lehetővé tegye paneles 15 technológiával az eddigieknél magasabb 'épületek biztonságos megépítését is. A találmány értelmében kitűzött célokat olyan variabilis épületszerkezet segítségével valósítjuk meg, amelynek tartószerekezeti 20 magját vékonyfalú, áttört, részlegesen zártszelvényű, normál-, kétirányú hajlító- és csavaróigénybevételek felvételére alkalmas, befogott tartóként működő, merevített térbeli vázrendszer képezi és amelyre az jellemző, hogy a va-25 riabilitást is biztosító tartó-, térelhatároló és egyéb épületszerkezeti elemekből álló, legalább egy vázszerkezet-alapegysége van, amelynek három egymással párhuzamos és egymástól azonos távolságban elrendezett hosszirányú közép-30 főfala és ezekre merőleges egymással párhuzamos és egymástól ugyancsak a hosszirányú középfalak közötti távolságban elrendezett keresztirányú falai vannak, mimellett a hosszirányú középfőfalak közül legalább a két szélső, 35 előnyösen .mindhárom fal, mint hosszirányú főfal, a keresztirányú falak közül pedig előnyösen két belső, egymástól a hosszirányú falak távolságában, vagy annak kétszeres távolságában elrendezett fal, mint keresztirányú főfal, 40 előnyösen a> vázrendszer középső tartományában egymással függőleges doboz-szerkezetet képezve, a függőleges és vízszintes terhek felvételére egyaránt alkalmas térbeli vázrendszert alkot, a többi harántirányú belső és külső fal a 45 függőleges terhek felvételére és a vízszintes terheknek a vázrendszerre való «továbbítására alkalmasan van kialakítva, és hogy a függőleges hossz- és keresztfalak által alkotott, azonos szélességi méretű sávokban e falakra merőlegest) sen, minden szinten egymás fölött, egymásra támaszkodó, a függőleges falrendszert függőleges értelemben merevítő falrészeket alkotó, az említett sávok szélességével lényegében azonos hosszúságú belső és külső diafragmák vannak 55 elrendezve, és hogy a vázrendszer vízszintes merevítésére, a keresztmetszet alaktartásának és a falak együttdolgozásának biztosítására a födémek, minden szinten — födémelemek összekapcsolásával létrehozott — egységes tárcsaként 60 vannak kialakítva. Egy további találmányi ismérvnek megfelelően a vázszerkezet-alapegység valamennyi falának a magassága lényegében az épületszerkezet teljes magasságával azonos, a belső falak és 65 belső diafragmák falvastagsága célszerűen 2