161122. lajstromszámú szabadalom • Zárszerkezet főleg víztömlők zárására
3 161122 4, csatlakozó elemmel, vagy kardáncsuklós megoldással történik. Ez» a konstrukció az előbbi elv változtatása nélkül, a szerkezet bonyolultabb kialakításával, a nyitást igyekszik megkönnyíteni. Ilyen megoldást láthatunk á Német Szövetségi Köztársaságban közzétett 1 687 417 lajstromszámú szabadalom műszaki leírásában. Hátránya ennek a két konstrukciónak, hogy a szeleptányérnak csak az egyik oldala emelkedik fel, a másik oldala a rugalmas szelepülésen élén fekszik fel, így a nyitott kiömlő keresztmetszet kicsi,, lényeges fojtást okoz( továbbá az egyoldalú, élen történő felfekvés a szelepülésen - aszimmetrikus kopást, meghibásodást eredményez. Hátrányuk még az említett szelepeknek, hogy a merev rudazat tömlőbe nyúló vége a tömlő belső falát működtetés közben erősen igénybe veszi, előbb-utóbb annak sérülését okozza. További hibájuk ezeknek a szelepeknek, hogy a kifolyócső és a szelepház menetes csatlakoztatása nem a tömlő nyomás alatt levő belső részében, hanem a tömlőn kívül történik, és ez állandó tömítési problémát okoz, vízveszteség forrása lehet. Az eddigi megoldások hátrányait küszöböli ki a találmány. A találmány előnye, hogy — a kifolyó csővégnek a tömlőből kinyúló része kivételével — teljes egészében a víztömlőben foglal helyet, tehát a kifolyócsővég és a szelepház szerepét betöltő szerkezeti részek csatlakoztatása eleve tömített, és azonos nyomású térben van. A működtetésnél a zárószerv axiális irányban teljes egészében elmozdul és a sugárcső kifolyó nyílását — fojtás nélkül — szabaddá teszi. A találmány szerinti sugárcső szerkezeti kialakítása olyan, hogy a szokásos hálózati víznyomás mellett (max. 6 att) bármilyen nyomásingadozásnál üzembiztosan zár. Lényeges előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy működtetés közben, azaz a gumitömlő hajlításánál a működtető rugó nem egy ponton, hanem teljes palástja mentén rugalmasan fekszik fel a tömlő belső falára, és így ezt károsan nem veszi igénybe. Előnye még a találmánynak az is, hogy míg az ismert szerkezetek rudazatának hosszát a tömlőátmérő és a működési elv behatárolja, addig a találmány tárgyát képező sugárcső tetszés szerinti hosszúságú lehet. Ennek következtében az ismert megoldásokkal szemben, melyek működtetésénél, nyitásánál a víztömlőt általában két kézzel kell elhajlítani, a találmány szerinti szerkezetnél elég, ha a tömlő végét a vízsugár vezetéséhez egy kézben tartjuk, mert a tömlő a saját súlya alatt elgörbül, és így önmaga végzi el a nyitást. A találmány szerinti sugárcső azáltal, hogy — a kifolyó csővéget kivéve — a tömlőbe teljes egészében be van építve és finoman megmunkált, mozgó, forgó alkatrészeket nem tartalmaz, valamint, hogy működtetéséhez sem nyomógomb, sem kar, sem egyéb hasonló célú elem nem szükséges, egyszerű kialakítású, a külső behatásokkal (pl. ütéssel) szemben ellenálló, nem törékeny, meghibásodástól teljesen védett szerkezet. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha egy rugalmas csövet (vagy orsót) kényszerkapcsolattal egy másik olyan hajlékony csőbe illesztünk, mely a nyomóerőnek ellenáll, a húzö-5 erőnek viszont könnyen enged és ez utóbbi csövet részben (pl. az alsó részét) szoros illesztéssel behelyezzük egy harmadik (külső) csőbe (pl. víztömlő kifolyó végébe), akkor az egymásba illesztett középső és belső cső meghajlításánál 10 azáltal, hogy a belső csőnél a csőhajlítás szabályai szerint a középvonal, a középső hajlékony — nyomóerőnek ellenálló — csőnél pedig a belső ív (a kisebb sugarú palást) hossza marad változatlan, viszont ez utóbbinál a közép-15 vonal a hajlításnál meghosszabbodik, a középső cső a belső rugatmas csövet (orsót), a harmadik külső csőhöz (a víztömlőhöz) viszonyítva elhúzza. A találmány ezt a felismerést úgy hasznosítja, hogy a szelepüléssel, szelepnyílással szi-20 lárd kapcsolatban levő külső csövet (a tömlőt) szelepházként, a belső rugalmas csövet pedig a záróelemet a hajlításnál mozgató szervként használja. A találmány szerinti önzáró sugárcső, mely a 25 folyadékot szállító tömlő kifolyó végében van elhelyezve, a tömlőhöz oldható kötéssel rögzített csővéggel, ehhez koncentrikusan szorosan illeszkedő szelepüléssel és furatokkal ellátott hengeres-kúpos közdarabbal, e"bben koaxiálisán, 30 elcsúsztathatóan elhelyezkedő — záróelemből és rugalmas szárból, előnyösen "rugalmas csőből álló — zárószervvel, ezt körülvevő, nyomóerőnek ellenálló, húzóerőnek viszont engedő hajlékony csővel, célszerűen hengeres tekercsrugóval, vala-35 mint a zárószervet koaxiálisán vezető elemekkel és hézagbeállító rögzítő rátétekkel rendelkezik. A rajz a találmány szerinti önzáró sugárcső példaképpeni kiviteli alakját ábrázolja. 1. ábra a víztömlő végébe rögzített sugárcsá 40 hosszanti keresztmetszete, a sugárcső zárt helyzetében; 2. ábra az 1. ábra szerinti tömlő a sugárcsővel hajlított állapotban, a sugárcső nyitott helyzetében ; 45 3. ábra a találmány szerinti sugárcső egy különleges kiviteli alakjának hosszanti keresztmetszete, a sugárcső zárt helyzetében. A találmány szerinti sugárcső az 1 gumitömlő nyitott végébe van behelyezve. Az 1. és 2. ábra 50 szerint a sugárcsőnek az 1 tömlőből csupán a 2 kifolyó, csővége nyúlik ki, melyet a palástján kiképzett gyűrűk rögzítenek az 1 tömlő végébe. A 2 csővég 1 tömlőbe nyúló menetes végéhez csatlakozik belső meneteivel és illeszkedik az 1 55 tömlőhöz külső palástjával a 3 közdarab hengeralakú als,ó része. Az előnyösen bőrből vagy gumiból készült 4 szelepülést a 3 közdarabot a 2 csővéghez erősítő menetes kötés meghúzása rögzíti a 2 csővég felső peremére. A 3 közdarab „0 hengeres alsó része a 4 szelepülés felett a csökkenő keresztmetszetű — kúpos — középső részben, majd a 3 közdarab alsó részével célszerűen kb. azonos hosszban, a hengeralakú felső részben folytatódik. A 3 közdarab középső kúpos 65 része 5 furattokkal van ellátva. A 2 csővég fu-2
