161100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofénéterek előállítására

161100 3 4 célszerűen reakcióképes észtere alakjában valamely X általános képletű vegyülettel — ahol a szubsztituensek jelentése a fenti — reagáltatunk, vagy f) valamely XI általános képletű vegyületet amely képletben B szubsztituens 1—5 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkiléngyök, Rj és R.2 szubsztituens jelentése a fenti — fémhidridekkel redukálunk, vagy g) valamely XII általános képletű vegyületet az etilénglikol reakcióképes észtereivel reagáltatunk, és adott esetben a kapott vegyületekben jelenlevő karbonsavas észter-csoportokat elszappanosítjuk, a karbonsavakat dekarboxilezzük, a karbonsavas észter-csoportokat redukáljuk, valamint a kapott bázisokat savaddíciós sókká vagy a sókat a szabad bázisokká alakítjuk át. Rí szubsztituensként a következő gyökök jönnek számításba: tienil-3-, 4- vagy 5-metil-tienil-(3) 2-karbometoxi-, 2-karboetoxi-, 2-karbopropoxi-, 2-karbobutoxi-, 2-karboizobutoxi-, 2-karbo-szek.-butoxi- és 2-karbobenziloxi-tienil-(3), 2-karbometoxi-, 2-karbetoxi-, 2-karbopropoxi-, 2-karbobutoxi-, 2-karboizobutoxi-, 2-karbo-szek.-butoxi-, 2-karbobenziloxi-4-izopropil-, -4-butil-, -4-izobutil-, -4-metil- és -5-metil-tienil-(3)-csoport, továbbá 2,5-di-karbometoxi-, -karbetoxi-, -karbopropoxi-, -kárbobutoxi-, -karboizobutoxi-, -karbo-szek.-butoxi-, és -karbobenziloxi-tienil-(3)-csoport. R2 szubsztituensként a következő gyökök jönnek számításba: fenil-, o-tolil-, m-tolil-, p-tolil-, o-anizil-, m-anizil-, p-anizil-, o-klórfenil-, m-klórfenil-, -klórfenil-, piridil-(2)-, piridil-(3)- és piridil-(4)-csoport, továbbá 2-klór-4-metil-fenil-, 2-klór-4-metoxi-fenil, 2-metoxi-4-metilfenil, 6-metoxi-piridil-(2)-, 4-metil-pridil-(2), 2-metil-piridil-(4)-, 4,6-dimetil-piridil-(2)-csoport, valamint ezek helyzeti izomerjei, végül a piridazinil-(3)-, pirimidinil-(4)-pirazinil-(2)-csoport. A szubsztituensként a következő alkilén-gyökök jönnek számításba, ahol az oxigén-atomon levő szénatomot Ci-nek jelöljük: etilén-, trimetilén-, 2-metil-etilén-, 3-metiletilén-, tetrametilén-, 3-metil-trimetilén-, 2-etil-etilén, 1-etil-etilénpentametilén, 4-metil-tetrametilén-, 3-etil-trimetilén-, 1-propil-etilén-, 1-izopropil-etilén-,' 1,2-dimetil 1-etilén-, hexametilén-, 5-metil-pentametilén-, 4-etil-tetrametilén-, 3-propil-trimetilén-, 2-butil-etilén-, 1-butil-etilén-, l-metil-3-etil-trimetilén-csoport. 5 a) A találmány szerinti vegyületek előállításának egyik előnyös módszere abban áll, hogy a II általános képletű étereket valamely megfelelő oldószerben, mint pl. etanolban, metanolban, butanolban, dioxánban, tetrahidrofurán-10 ban, előnyösen egy savkötő anyag, mint pl. nátriumkarbonát vagy egy piridinbázis hozzáadása közben valamely III általános képletű helyettesített piperazinnal reagáltatunk. A reakciót adott esetben megemelt hőmérsékleten folytat-15 juk le. A II általános képletű kiindulási anyagok pl. úgy állíthatók elő, hogy valamely megfelelő hidroxitiofént valamely mégfelelő halogénhidrinnel reagáltatunk, majd az alkoholos hidroxil-csoportot foszfortribromid segítségével 20 bróm-atomra cseréljük ki. Alkálifém- vagy alkáliföldfém-karbonát hozzáadása reakció közben általában előnyösnek bizonyult. b) Az I általános képletű vegyületek további előállítási változata szerint pl. a IV. általános 25 képletű vegyületeket előnyösen valamely inert oldószerben, mint pl. benzolban vagy ennek homológjaiban valamely V általános képletű vegyülettel reagáltatunk. Ennél a reakciónál a IV általános képletű vegyületet előnyösen alkáli-30 fém- vagy alkáliföldfém-sója alakjában alkalmazzuk. A reakció adott esetben megemelt nyomáson vezethető. Az V általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy pl. a III általános képletű piperazinszármazékokat halogénhidri-35 nekkel vagy ha A szubsztituens etilén-csoport, akkor etilénoxiddal reagáltatjuk a megfelelő hidroxialkil-vegyületekké, végül pedig a véghelyzetű hidroxil-csoport halogénatomra cserélhető ki halogénezőszerrel, pl. tionilkloriddal 40 való kezeléssel. c) • A VI általános képletű epoxidnak a III általános képletű piperazinszármazékkal való reakciójához előnyösen a két reakciókomponenst 45 inert oldószerben, adott esetben megemelt hőmérsékleten reagáltatjuk, mimellett az oldószert úgy választjuk meg, hogy a reakciótermék abban ne oldódjon és így könnyen leválasztható legyen. Oldószerként többek között szénhidro-50 gének középfrakciói vagy ciklohexán, valamint homológjai alkalmazható. A VI általános képletű epoxidok a következő módszerrel állíthatók elő: A IV általános képletű vegyület epiklórhidrinnel képzett keverékéhez megemelt hőmérsék-55 léten egy erős bázist, pl. nátriumhidroxidot adunk, adott esetben kevés vízben oldva olyan lassú tempóban, hogy a reakciókeverék a bázisból nagy fölösleget ne tartalmazzon. A vizet a reakciókeverékből célszerűen folyamatosan pl. 60 azeotrópos desztillációval távolítjuk el. d) A VIII általános képletű vegyületek célszerűen reakcióképes észterei, mint pl. sósavval, p-toluolszulfonsavval vagy metilkénsavval képzett észterei alakjában reagáltathatok a VII ál-65 talános képletű vegyületekkel. A reakciót egy 2