161090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9,10-dihidro-lizergsav, 9,10-dihidro- izolizergsavak és származékaik előállítására

161090 4 hogy az 1-alkil-lizergsav-származékokat pallá­dium jelenlétében redukálják. A 9,10-dihidro-lizergsav és származékai előál­lításának fentebbi újtainak hátránya, hogy a 9, 10-dihidro-lizergsav alap vegyület előállításához minden esetben jól definiált, a gyógyászatban önmagában is jól felhasználható vegyületet kell elhidrolizálni (pl. 9,10-dihidro-ergotamint, 1-mé­til-9,10-dihidro-ergotamint, stb.). Az eddig is­mert módszerek tehát csak laboratóriumi min­ták előállítására alkalmasak, ipari megvalósítás­ra semmiképpen sem. Ugyanez a tény szabott gátat a dihidro-lizergsavak kutatási területe ki­szélesítésének is. A találmány célja elsősorban új eljárás kiala­kítása dihidro-lizergsav, dihidro-izolizergsavak és származékainak közvetlen előállítására lizerg­savból és izolizergsavból. Lizergsav és izolizerg­sav ugyanis ma már bármilyen mennyiségben rendelkezésre áll, miután ezek mikrobiológiai előállítását kielégítően megoldották. További cé­lunk volt a dihidro-lizergsavak N-alkilezésének egyszerű megoldása, mert különböző, részben már említett gyógyászati előnyök miatt ez szük­séges. Végül célul tűztük ki olyan specifikus, erős hatású szerotonin antá'gonista dihidro-lizerg sav-származékok előállítását, amelyek nem idéz­nek elő sem központi idegrendszeri toxikus tü­neteket, sem a vitális szervek (szív, vese), továb­bá a nagy artériák területén a szervfunkció rom­lásához vezető kóros elváltozásokat. A találmány alapja az a felismerés, hogy köz­vetlenül lizergsavból és izolizergsavból 9,10-di­hidro-lizergsavakat nyerhetünk, sőt ezek amid típusú származékait is dihidro-, illetve 1-alkil­-dihidro-lizergsav-származékokká alakíthatjuk át, ha a kiindulási anyagok bármelyikét csepp­folyós ammóniában oldjuk és alkálifém segítsé­gével hidrogénezzük. További felismerésünk, hogy az így kapott dihidro-lizergsavakat ugyan­ebben a folyékony ammónia-oldatban 1-alkil származékká alakíthatjuk alkilezőszerekkel, ha az oldatban alkálifém-amidot vagy alkoholátot alakítunk ki. A találmány tárgya eljárás az I általános kép­letű 9,,10-dihidro-lizergsav, 9,10-dihidro-izoli­zergsavak és származékaik, valamint szervetlen vagy szerves savakkal alkotott savaddiciós sóik előállítására —, a képletben Rí hidrogénatomot vagy metil-csoportot jelent és R2 jelentése hid­roxil- vagy amino-csoport, vagy egy vagy több hidroxil-csoporttal helyettesített egyenes vagy elágazó szénláncú älkilamin-csoport, vagy III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X, XI és XII képletű csoport, amely abban áll, hogy II általános kép­letű vegyületeket, vagy ezek sóit— a képletben Rí és R2 jelentése a fenti — folyékony ammó­niában, vagy folyékony ammóniában és szerves oldószerben alkálifém, előnyösen nátrium vagy kálium, vagy azok keverékével hidrogénezünk, és adott esetben erős bázis jelenlétében metile­zünk, továbbá adott esetben önmagában ismert módon szervetlen Vagy szerves savakkal sót ké­pezünk: "' A találmány szerinti eljárás II általános kép­letű kiindulási vegyületei részben ismertek, rész­; ben újak. Az új vegyületeket a 156 385. sz. ma­gyar szabadalmi leírásban leírt módon állíthat-5 juk elő. A találmány szerinti eljárás egy előnyös fo­ganatosítási módja szerint úgy járunk élr hogy egy II általános képletű vegyületet maximum 10 —40 C° hőmérsékleten cseppfolyós ammóniában oldunk, adott esetben alkoholt, étert vagy tetra­hidrofuránt adunk hozzá, majd apróra vágott alkálifémmel a 9,10-helyzetű kettőskötés telíté­séig keverjük. A reakcióelegy hőmérsékletét 15 vagy külső hűtéssel, vagy pedig az ammónia fo­lyamatos elpárologatatásával biztosítjyk. A re­dukció lefolyását pl. rétegkromatögráfiás vizs­gálattal követhetjük. A redukció befejezése után a terméket oly módon nyerhetjük ki a reakció-20 keverékből, hogy a felesleges alkálifémmel rea­gáló oldószert (pl. alkoholok, aceton, stb.) adunk az oldathoz, enyhe melegítéssel és vákuummal az ammóniát elpárologatatjuk és a reakciókévé­rékből a termékét ismert módszerekkel kinyer-25 jük. ••.:•. A találmány szerinti metilezés célszerűen úgy vitelezhető ki, hogy a redukciót nagy féleslegű alkálifémmel végezzük, és a redukció befejezése - után a felesleges alkálifémet valamely ismert el-30 járással .alkálifémamiddá alakítjuk át (pl. am­móniumklorid, vasnitrát vagy fémpor hozzáadá­sával), vagy pedig alkohol hozzáadásával alká­lifémalkoholátot készítünk belőle. Az alkálifém­amid vagy -alkoholát kialakulását az addig kék 35 színű oldat elszíntelenedése is jelzi. A reakció­keveréket megfelelő ideig keverjük, majd metil­halogenidet — előnyösen metiljodidöt -— csur­gatunk hozzá önmagában vagy pl. éterben old­va és ismét intenzíven keverjük. A metilezés be-40 fejeződése után a reakcióelegyet az előzőek sze­rint dolgozzuk fel. Ezen az'.r úton' nemcsak a ta­lálmány szerinti módon előállított dihidro-li­zergsavak és azok származékainak metilezését végzhetjük el, hanem más úton előállított ve-45 gyülétekét is. A metilezést előnyösen nátriumamid vagy nát­riumetilát bázis jelenlétében végezhetjük. A reakció úgy is végbemegy, ha nem a reakció 50 keverékben alakítjuk ki az alkilezéshez szüksé­ges bázist, hanem azt előre elkészítve adjuk az elegyhez. Ehhez a reakcióhoz 3—6 mól alkáli­fémamid vagy alkálifémalkoholát szükséges és ugyanilyen feleslegben célszerű a metiljodidöt is 55 alkalmazni. Ügyelni kell arra, hogy az alkáli­fémes redukció közben a cseppfolyós ammónia ne hűljön le —40 C° alá. Nagytisztaságú anyagok nyerése céljából a termékeket szilikagél oszlopon végzett kromato-60 gfafálással tisztítjuk. Az eluálást pl. alkohol­víz-kloroform eleggyel végezhetjük. Amennyiben izolizergsavból vagy izolizergsav-származékok­ból állítunk elő- 0,10-dihidro-származékot, akkor "minden esetben két sztereó-izomer dihidro-izoli-65 zergsav-származék keletkezik, miután a hidrogé-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom