161082. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés rádióvevőkhöz, antennával közvetlenül csatolt keverőfokozatnál fellépő zavarójel-vételek lehetőségének csökkentésére

3 161082 4 sugárzó rendszer és a tápvonalon belül — a 7 keverőkristály. Az 1 koaxiális tápvonal másik vége — példánkban 2 induktív hurok révén mágnesesen — az ábrán fel nem tüntetett RF-oszcillátor kimenetével csatolt. A 7 keverőkristálynak az 1 koaxiális tápvonal másik vége felé mutató sarka — esetünkben az anód — galvanikusan csatolt az 5 vevődipólus egyik — ún. „meleg" —sarkával, továbbá csa­tolóüregen át csatolt az 1 koaxiális tápvonal bel­ső vezetőjének egyik végével. A 7 keverőkristálynak az 1 koaxiális tápvonal egyik vége felé mutató sarka — esetünkben a katód — fémesen csatlakozik az 1 koaxiális táp­vonal külső vezetőjével. A 3 adódipólus, illetve az 5 vevődipólus másik — ún. „hideg" — sarkai 10, illetve 11 negyedhullámú transzformátorok révén közvetlenül földpotenciálra csatlakoznak. Az ábrán látható (2 és 4) távolságok elektromos hosszakat jelentenek, melyek — mint ismeretes —, kis mértékben eltérnek a szerkezeti elemek tényleges geometriai méreteitől. Az 5 vevődipólus egyik — ún. „meleg" — sar­kához van erősítve — pl. forrasztva — a 8 veze­ték, melynek másik vége a 12 csatlakozón át a kapcsolási elrendezés KF-erősítőjével csatolt. E 8 vezeték és az 1 koaxiális tápvonal külső veze­tője közé 9 rádiófrekvenciás fojtó van iktatva. Minthogy találmányunk tárgya a vevőbe ér­kező zavarójelek lehetőségét csökkentő szerke­zeti kialakítás, a leírt elrendezésnek csak a vé­telirányú működését írjuk le (annyit mindazon­által előrebocsátva, hogy a 3 adódipólus az 1 koaxiális tápvonal belső vezetőjének egyik végé­vel galvanikusan csatolt és hogy a nem ábrázolt RF-oszcillátor kimenő energiája ezen az úton jut az adóantenna primer sugárzó rendszerébe): A 10 és 11 negyedhullámú transzformátorok együttesen kapacitással lezárt félhullám-hosszú­ságú üregrezonátornak is tekinthetők. Az ezen üregrezonátoron keresztül haladó 3 adódipólus gerjeszti a rezonátort, melynek energiája az az­zal csatolásban levő 5 vevődipóluson át a 7 ke­verőkristályra jut, mint helyi oszcillátor jel. Ugyancsak a 7 keverőkristályra jut az antenna rendszer által vett jel az 5 vevődipólus útján. Helyes hangolás esetén a helyi oszcillátorjel és az antennáról érkező RF-jel különbségeként a 7 keverőkristálynak az 5 vevődipólussal csatolt elektródján — esetünkben anódján — megjele­nik a KF-jelspektrum, mely az ismert megoldás­nál árnyékolatlanul kialakított 8 vezetéken és 12 csatlakozón át a KF-erősítőbe jut. A 8 vezeték zavaróhatását RF-frekvencián a rádiófrekven­ciás 9 fojtó küszöböli ki (csökkenti). A leírt elrendezés, melyet pl. mikrohullámú telefonösszeköttetésnél alkalmaztak, nagymér­tékben zavarérzékenynek bizonyult. Zavarforrásként mutatkoztak pl: 1. rövidhullámú, vagy URH-adók, melyek alapfrekvenciája, vagy annak valamelyik har­monikusa a KF-erősítő sávjába esik; 2. A közelben működő egyenáramú motorok szikrázása, fénycsövek hibás kontaktusaiból származó szikrázás, autógyújtás stb.; 3. közeli, nagy térerejű műsorszóró adók. Az 1. és 2. pontokban felsorolt zavarok esetén egyrészt az FM-modulált adók műsora, illetve a szikrázás okozta recsegés hallható a berendezés szolgálati csatornájában, esetleg a vivőfrekven­ciás csatornákban is, másrészt a bejövő hosszan­tartó zavarójelek is működtethetik a KF-erősítő szabályozó (AGC) áramkörét, elnyomva így a hasznos bejövő jelet. A 3. pontban említett nagy térerejű műsorszó­ró adóknál a keverőkristályra jutó nagyszintű zavarójel a hasznos jelre keveredik és az adók műsora vehető a fizikai sávban. A kétségtelenül sok tekintetben igen célsze­rűen kialakított isimert kapcsolási elrendezés előnyeinek hasznosítását éppen ez a zavarérzé­kenység gátolta, ezért különféle kísérletek tör­téntek ennek kiüszöbölésére. Logikusnak tűnt a zavaróhatások elleni védekezés a 8 vezeték ár­nyékolása útján, hiszen nyilvánvalónak látszott, hogy a zavarójeleket ez a vezeték továbbítja a KF-erősítő felé. A kísérletek során azonban ki­tűnt, hogy ez az intézkedés a kívánt eredmény­nyel nem járt. A zajszint eredője ugyan csök­kent, de még mindig összemérhető maradt a fel­dolgozandó hasznos jellel; A találmány alapja az a felismerés, hogy e za­varó hatásokat a 8 KF vezeték által a küLső térből felszedett zavaró energiák mellett dön­tően éppen az 5 vevődipólus és a 7 keverőkris­tály közvetítésével a 8 vezetékre csatolt zavaró energiák idézik elő. Éppen ezért a csatolásmentesítés csak akkor lehetséges, ha egyfelől a RF-energiaforrásnak (esetünkben az 5 vevődipólus), másfelől a KF-energianyelő­nek (esetünkben a 8 vezeték) a 7 keverőkristály­lyal való csatolásait egymástól geometriailag és elektromosan kellően függetlenítjük, — másfelől a keverőfokozatnak e két csatlakozó pont felé eső részeit eltérő jellegű — szelektív — árnyékolással választjuk el, mit úgy érünk el, hogy a 8 vezetéket nem a 7 keverőkristálynak az 5 vevődipólussal csatolt elektródjára — ese­tünkben az anódra — csatoljuk, mint az ismert elrendezésnél, hanem a 7 keverőkristály másik eletródjára — esetünkben a katódra — és vi­szont az 5 vevődipólussal csatolt elektróda — esetünkben az anód — és az 1 koaxiális tápvo­nal vezetője közé RF-fojtót iktatunk, vagyis olyan reaktanciát, melynek soros impedanciája az antenna üzemi (RF-) frekvencia tartományá­ban az 5 vevődipólus talpponti impedanciájánál legalább egy nagyságrenddel nagyobb, míg KF-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom