161082. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés rádióvevőkhöz, antennával közvetlenül csatolt keverőfokozatnál fellépő zavarójel-vételek lehetőségének csökkentésére
3 161082 4 sugárzó rendszer és a tápvonalon belül — a 7 keverőkristály. Az 1 koaxiális tápvonal másik vége — példánkban 2 induktív hurok révén mágnesesen — az ábrán fel nem tüntetett RF-oszcillátor kimenetével csatolt. A 7 keverőkristálynak az 1 koaxiális tápvonal másik vége felé mutató sarka — esetünkben az anód — galvanikusan csatolt az 5 vevődipólus egyik — ún. „meleg" —sarkával, továbbá csatolóüregen át csatolt az 1 koaxiális tápvonal belső vezetőjének egyik végével. A 7 keverőkristálynak az 1 koaxiális tápvonal egyik vége felé mutató sarka — esetünkben a katód — fémesen csatlakozik az 1 koaxiális tápvonal külső vezetőjével. A 3 adódipólus, illetve az 5 vevődipólus másik — ún. „hideg" — sarkai 10, illetve 11 negyedhullámú transzformátorok révén közvetlenül földpotenciálra csatlakoznak. Az ábrán látható (2 és 4) távolságok elektromos hosszakat jelentenek, melyek — mint ismeretes —, kis mértékben eltérnek a szerkezeti elemek tényleges geometriai méreteitől. Az 5 vevődipólus egyik — ún. „meleg" — sarkához van erősítve — pl. forrasztva — a 8 vezeték, melynek másik vége a 12 csatlakozón át a kapcsolási elrendezés KF-erősítőjével csatolt. E 8 vezeték és az 1 koaxiális tápvonal külső vezetője közé 9 rádiófrekvenciás fojtó van iktatva. Minthogy találmányunk tárgya a vevőbe érkező zavarójelek lehetőségét csökkentő szerkezeti kialakítás, a leírt elrendezésnek csak a vételirányú működését írjuk le (annyit mindazonáltal előrebocsátva, hogy a 3 adódipólus az 1 koaxiális tápvonal belső vezetőjének egyik végével galvanikusan csatolt és hogy a nem ábrázolt RF-oszcillátor kimenő energiája ezen az úton jut az adóantenna primer sugárzó rendszerébe): A 10 és 11 negyedhullámú transzformátorok együttesen kapacitással lezárt félhullám-hosszúságú üregrezonátornak is tekinthetők. Az ezen üregrezonátoron keresztül haladó 3 adódipólus gerjeszti a rezonátort, melynek energiája az azzal csatolásban levő 5 vevődipóluson át a 7 keverőkristályra jut, mint helyi oszcillátor jel. Ugyancsak a 7 keverőkristályra jut az antenna rendszer által vett jel az 5 vevődipólus útján. Helyes hangolás esetén a helyi oszcillátorjel és az antennáról érkező RF-jel különbségeként a 7 keverőkristálynak az 5 vevődipólussal csatolt elektródján — esetünkben anódján — megjelenik a KF-jelspektrum, mely az ismert megoldásnál árnyékolatlanul kialakított 8 vezetéken és 12 csatlakozón át a KF-erősítőbe jut. A 8 vezeték zavaróhatását RF-frekvencián a rádiófrekvenciás 9 fojtó küszöböli ki (csökkenti). A leírt elrendezés, melyet pl. mikrohullámú telefonösszeköttetésnél alkalmaztak, nagymértékben zavarérzékenynek bizonyult. Zavarforrásként mutatkoztak pl: 1. rövidhullámú, vagy URH-adók, melyek alapfrekvenciája, vagy annak valamelyik harmonikusa a KF-erősítő sávjába esik; 2. A közelben működő egyenáramú motorok szikrázása, fénycsövek hibás kontaktusaiból származó szikrázás, autógyújtás stb.; 3. közeli, nagy térerejű műsorszóró adók. Az 1. és 2. pontokban felsorolt zavarok esetén egyrészt az FM-modulált adók műsora, illetve a szikrázás okozta recsegés hallható a berendezés szolgálati csatornájában, esetleg a vivőfrekvenciás csatornákban is, másrészt a bejövő hosszantartó zavarójelek is működtethetik a KF-erősítő szabályozó (AGC) áramkörét, elnyomva így a hasznos bejövő jelet. A 3. pontban említett nagy térerejű műsorszóró adóknál a keverőkristályra jutó nagyszintű zavarójel a hasznos jelre keveredik és az adók műsora vehető a fizikai sávban. A kétségtelenül sok tekintetben igen célszerűen kialakított isimert kapcsolási elrendezés előnyeinek hasznosítását éppen ez a zavarérzékenység gátolta, ezért különféle kísérletek történtek ennek kiüszöbölésére. Logikusnak tűnt a zavaróhatások elleni védekezés a 8 vezeték árnyékolása útján, hiszen nyilvánvalónak látszott, hogy a zavarójeleket ez a vezeték továbbítja a KF-erősítő felé. A kísérletek során azonban kitűnt, hogy ez az intézkedés a kívánt eredménynyel nem járt. A zajszint eredője ugyan csökkent, de még mindig összemérhető maradt a feldolgozandó hasznos jellel; A találmány alapja az a felismerés, hogy e zavaró hatásokat a 8 KF vezeték által a küLső térből felszedett zavaró energiák mellett döntően éppen az 5 vevődipólus és a 7 keverőkristály közvetítésével a 8 vezetékre csatolt zavaró energiák idézik elő. Éppen ezért a csatolásmentesítés csak akkor lehetséges, ha egyfelől a RF-energiaforrásnak (esetünkben az 5 vevődipólus), másfelől a KF-energianyelőnek (esetünkben a 8 vezeték) a 7 keverőkristálylyal való csatolásait egymástól geometriailag és elektromosan kellően függetlenítjük, — másfelől a keverőfokozatnak e két csatlakozó pont felé eső részeit eltérő jellegű — szelektív — árnyékolással választjuk el, mit úgy érünk el, hogy a 8 vezetéket nem a 7 keverőkristálynak az 5 vevődipólussal csatolt elektródjára — esetünkben az anódra — csatoljuk, mint az ismert elrendezésnél, hanem a 7 keverőkristály másik eletródjára — esetünkben a katódra — és viszont az 5 vevődipólussal csatolt elektróda — esetünkben az anód — és az 1 koaxiális tápvonal vezetője közé RF-fojtót iktatunk, vagyis olyan reaktanciát, melynek soros impedanciája az antenna üzemi (RF-) frekvencia tartományában az 5 vevődipólus talpponti impedanciájánál legalább egy nagyságrenddel nagyobb, míg KF-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
