161021. lajstromszámú szabadalom • Szerves ónvegyületeket és foszforossav- vagy tiofoszforossav-észtereket tartalmazó stabilizátor kompozició halogénezett polimerek stabilizálásához
101021 6 súly% mennyiségben és & íosizforos- és tiofoszforossav-észiterek ugyamaauia az alapra sziá1 imítvia 2—10, előnyösen 4—,6 súlyP/o mennyisége •ben 'tehetnek' jelen. Azt tapasztaltuk, hogy 1 imól felhasiznált monaaldlHcwvegyületre számítva 1,0—2,5 imól foszfor felhasználása kiülönöisen előnyös. A tadátanány gyakorialti megvalósítása során a stabilizátor rendszert a halogénezett polimer vegyülettel szokásos módon keverhetjüik össze, pl. kb. 150 °C-ra fűtött hengereken való gyúrással. Szükségj esetén magasabb hőmérsókleitek is alkalmazhatók, összekeverhetjük, a stabilizátor rendszert a polmer részecskékkel, és ezután a keveréket megolvasztva extrudállhatjuk, vagy a stabilizátort a tfiolyékony gyantához adagolhatjuk. A találmáíny szerinti stabilizator renidszer lágyított gytanla^tomipozíciókban alkalmazható, így pl. kaabonsavészter lágyíttókkal, 'mint di•oktiiftalát, butU-fcenzUftaláit vagy (pl. szintetikus vagy fcőszór&iátflány-fenoiokiból előállított) triariíldtoszflát lágyítókkial lágyított kompozíciókiban, vagy lágyítatlain, azaz (kemény kompozíciókban. A találmány szerinti kompozíciókat a következő példiákkal mutatjuk be, lamelyekben minden anyagmennyiséget, ha csak másként nem jelöltük, súlyrészben .adunk meg. A stabilizátort (az összetételt és mennyiségeket a következő táblázat tartalmazza) 150 °C-en 10 percig, 100 súlyirész Corvic D56/9 polivimllkloirid polimerirel gyúrjuk össze. Az elő-5 állított PVC4ceverékat levegőn 200 °C-on öregítettük. A hőkezelési időt és a vizsgálati minták színét a táblázatban közöljük. 10 2. példa: Tercier foszfit és szekunder foszfit együttes hatása manobutil-ónvegyületekkel. A következőkben leírt stabilizátor kompozí-15 dót 100 súlyrész Corvis D55/9 jelzésű polivinilklorid polimerrel az 1. példában leírt módon összegyúrtuk, és hasonló módon vizsgáltuk. 20 ,3. példa: összehasonlítás foszfittal, valamint epoxivegyülettel és azok nélkül ekvivalens ónitartalom mellett. 25 A kísérleti kompozíciókat az 1. példáihoz hasonló módon készítettük, és hasonlóan vizsgáltuk, A vizsgálatok eredményeit a következőkben közöljük. 30 4. példa: 1, példa: Mono-, illetve diibutil-^ónvegyülettel kombinált foszfit hatása, azonos óntartalomnál összehasonlítva. 35 Oktil-tio-ónsaiv lanhidirid foszfittal, mólarány 1 :2. A kísérleti kompozíciókat az 1. példához 'hasonlóan készítettük és a következők szerint vizsgáltuk. Stabilizátor súlyrész Perc, 200 "C-non 10 Szín 15 20 221/2 Oktüntio-ónisav ainnldrM 1,0 tváiny halvány mtagyon ibanna barma sötét barna Mint előző, plusz DMzoidecü-fenil- 1,0 foszfit C többnyire íhialvány fekete 5. példa: Foszoltok és 'dktiilHán staibülizátorok együttes hatása ekvivalens óntartalom mellett vizsgálva. 55 A kísérleti kompozíciókat az 1. példáihoz hasonlóan készítettük és a következők szerint vizsgáltuk. A kísérteti tanpozíciáklait az 1. .példáihoz hasonlóan készítettük és a következők szerint vizsgáltuk. 6. példa: Trifenáilfoszfit-izodiekanol keverék felhasználása diiacdecüKfenil-foszfiit helyett. 7. példa: A példa szerint ontartatau stabiázáitoir-kom.-60 ponensként egymél több nTono-orgtano-ón-csoportot tartalmazó vegyületeket használunk feL A stábiMzáitor-kompozícáókat az 1. példában ismertetett módon állítjuk elő. A kompozíciók összetételét és a színstabilitási kísérletek ered-65 menyeit a következő táblázatban ismertetjük. 3
