161008. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés fokozatkapcsolós energetikai berendezésekhez

161008 vázlata, a 2. ábra a JÉ jelértékelő egység rész­letesebb kapcsolási vázlata, a 3. ábra az I. idő­tag kapcsolási vázlata, a 4. ábra az önellenőrző kontaktusrendszer, az 5. ábra a fázishelyzet érzékelő kapcsolási vázlata. Feszültségszabályozó kapcsolásban (1. ábra) a szaggatott vonallal körülhatárolt berendezés az SzT fokozatkapcsolós transzformátorhoz csat­lakozik, amelynek A a bemenő és B a kimenő oldala. A szabályozni kívánt váltakozó feszültség a megfelelő illesztést biztosító FV feszültségváltón és a Vö vektoriális összegező P állítható ellen­állásán keresztül jut a HK hibajelképzőre. A P állítható ellenálláson az ÄV áramváltó a terhe­lés nagyságával arányos feszültséget hoz létre, amely vektoriálisan hozzáadódik az FV feszült­ségváltó feszültségéhez. A HK hibajelképző te­hát már csak egy villamos mennyiséget, a sza­bályozandó feszültséggel és kompenzálandó árammal arányos jelek.vektoriális összegét kap­ja. Ez az a villamos mennyiség, amelyet a sza­bályozó állandó értéken igyekszik tartani és a HK hiba jelképző áramkör ennek a megválto­zásakor szolgáltat az eltérés nagyságával ará­nyos kimenő jelet. A HK hibajeliképző áramkör kimenő jele az eltérés irányváltásakor fázis­helyzetet vált. A hibajelképző kimenő jele ve­zérli a JÉ jelértékelő egységet, mely speciális fázisérzékeny erősítő. A HK hibajelképző ki­emelten rajzolt eleme az AJ alapjelbeállító. A JÉ jelértékelő kimenő jele az I időtagon ke­resztül jut el a K/ és Kj fel-, illetve lekapcsoló relékhez. Az időtag és a két kapcsolórelé áram­ellátásáról a TE tápegység gondoskodik. A JÉ jelértékelő ellenfázisú, célszerűen NPN tranzisztor pár (2. ábra), mely tápfeszültségét a Vö vektoriális összegezőről, a HK hibajel­képző csatlakozási pontjával azonos pontról az . E -egyutas egyenirányítón keresztül kapja, ve^ zérlő jele pedig a HK hibajelképzőből származó váltakozó feszültség, mely a tápfeszültséggel azonos frekvenciájú és azzal egyező vagy ellen­tett fázisiielyzetű. A két tranzisztor — Ti és T2 — tehát azonos tápfeszültséget, de a Tr illesztő transzformátoron át ellentetit fázishelyzetű ve­zérlő feszültséget kap. Tr transzformátor és Ci kondenzátor az alapfrekvenciára hangolt kört képez, így elnyomja a hibajel magasabb har­monikus tartalmát és ugyanakkor Tr mint transzformátor magasabb jelszinten biztosítja a; tranzisztorok vezérlését. A Ji, J2 jelfogóik közül az húz meg,' amelyikhez tartozó tran­zisztor vezérlő és tápfeszültsége fázisban van és vezérlő jele eléri a Z zenerdiódából, Pi potenciométerből és Rí 'ellenállásból felépített küszöbkapcsolás által meghatározott értéket. Pi potenciométerrel beállítható a Di diódán át táplált és Rí ellenállás segítségével előfeszített Z Zenerdióda által határolt félhullámokból Ti és T2 tranzisztorok nyitó vagy záró irányú előfeszültség ellátása, mely így küszöböt képez a vezérlő jel számára. Ez a küszöbképzés a szabályozó érzéketlenségi tartományát biztosítja és Pi közvetlenül az érzéketlenségi sáv értékéi­ben .kalibrálható. Ha a szabályozott jellemző a 5 kívánt értékű, akkor mindkét jelfogó nyogalom­ban marad, mert az erősítő bemenő jele Zérus. A tranzisztoros kivitelű erősítő, alkalmas egy­egy jelfogó működtetésére, mely jelfogók a kapcsolás előkészítői és a késleltető áramkör, 10 az I időtag indítói. A fázisérzékeny erősítő fel­építésében új és igen lényeges tulajdonsága, hogy az nem a feszültségváltóról, hanem a vek­toriálisan összegezett jelről táplált, ezzel biztosífc­ható, hogy a vektor összeg szöghelyzet változása *5 nem okoz működési nehézséget. Üj a kapcso­lásban a félhullámú előfeszültség beállítás is, mert a tranzisztorok így kedvezőbb üzemi fel­. tételeik között működnek. Ji és Jo jelfogók a ténylegesen kivitelezett kapcsolásban természe'-20 tesen védő diódával vagy R—C védelemmel kerülnek beépítésre Ti és T2 tranzisztor túlfe­szültség védelme biztosítására. Ji vagy J2 jelfogó (2. ábra) meghúzása ese-25 tén kontaktusaikon (4. ábra) J22 nyugalmi — J11 záró — D5 dióda, vagy J12 nyugalmi — J 2 i záró — D3 dióda — úton meghúz J3 jelfogó, mely J31 kontaktusával indítja az időtagot (3. ábra). 30 Az időtag áramköre tartalmazza a nagy ohm­értékű R2 ellenállást, amelyen keresztül töltő­dik a C2 kondenzátor. Ez utóbbinak a töltött­ségi állapotát, feszültségét P2 potenciométeren 35 beállítható fix feszültség értékkel hasonlítjuk össze. Az összehasonlítás úgy történik, hogy a töltődési folyamat alatt zárt D2 diódával köt­jük össze a két összehasonlítandó feszültséget. A töltődő C2 kondenzátor feszültségére C3 kon-40 denzátoron át amplitúdójában a töltő egyen­feszültségnél egy nagyságrenddel kisebb tű im­pulzus sorozatot szuperponálunk, melyet egy külön áramkör állít elő a tápegységben. A dió­dán mindaddig nem tud átjutni az impulzus 45 sorozat, míg a kondenzátor feszültsége meg nem közelítette az a P2-n beállított feszültséget. (P2 potenciométer közvetlenül időben kalibrál­ható.) Ha a két összemért egyenfeszültség közel egyenlő lesz, akkor a szuperponált impulzusok 50 megjelennek az „a" közös ponton. Az „a" közös pontra csatlakozik C4 kondenzátoron keresztül a BM bisttabil multivibrator. A BM áramköri­leg úgy van kialakítva, hogy bekapcsoláskor feltételemül Q-hez csatlakozó oldala vezet és 55 ezt az állapotot változtatják meg a késleltetési idő lejártakor Cí-en át beérkező záró irányú imipulzusok, melyek átbillentik az áramkört, meghúzatva ezzel J4 jelfogót. Az időtag pontos­ságát nagymértékben befolyásolja a töltődő 60 kondenzátorral párhuzamosan kapcsolódó szeny­nyezési' ellenállások változó értéke. A szennye­zési ellenállások értékének növelése lehetséges, közvetlenül a kondenzátorra felépített kisütő kontaktus alkalmazásával, mely legcélszerűb-65 ben egy REED relé. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom