161004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás PGF1 -típusú prosztaglandin-analógok előállítására

17 702.477 számú belga szabadalomban le van írva, és azt úgy valósítják meg, hogy a XXIV. általános képletű olefineket hidrogénperoxid­dal, vagy valamilyen perkarbonsawal, így pél­dául m-klórbenzoésavval vagy perlaurinsavval 5 reagáltatják. Ez a lépés ilyen értelemben nem része az A reakcióábrán bemutatott találmány­nak. A XXIV. általános képletű olefinek átalakí- 10 tását a XXVI. általános képletű glikolokká úgy végezzük, hogy az említett olefineket valami­lyen hidroxilező reagenssel reagáltatjuk. Az erre a célra szolgáló hidroxilező reagensek és eljárások ismertek a szakmában, lásd például 15 Gunstone, Advances in Organic Chemistry, Vol. 1, pp. 103—147 (I960), Interscience Publishers, New York. A XXIV. általános képletű olefin a-cisz-formájából valamilyen cisz-bidroxilező­szerrel, például ozmiumtetroxiddal a XXVI. ál- 20 talános képletű glikolnak két a-eritro izomer­jét kapjuk, és a XXIV. általános képletű olefin a-transz formájából ugyanezzel a cisz-hidroxi­lezőszerrel a XXVI. általános képletű glikol két G-treo izomerjéhez jutunk. Hasonlóképpen a 25 ß-cisz formájú XXIV. általános képletű olefin ugyanezen cisz-nhidroxilezőszerrel a XXVI. ál­talános képletű glikolból két /?-eritro izomert eredményez és a XXIV. általános képletű olefin jß-transz alakjából a XXVI. általános képletű 30 glikolnak két /Mreo izomerjét kapjuk. A gli­kolok ezen ct-eritro, a-treo, /?-eritro és /?-treo izomerpárjait szilikagélen végzett kromatográ­fiával elválaszthatjuk egyedi izomerjeikre; úgy­mint egy polárosabb izomerre és egy kevésbé 35 poláros izomerre. .A XXV. általános képletű epoxid átalakítá­sát a XXVI. általános képletű glikollá (lásd A reakcióábra) az említett epoxidnak oly savval 40 történő reagáltatásával végezzük, melynek pK-ja 4-nél kisebb. Ilyen savak például a hangya­sav, klórecetsav, triklórecetsav, fluoreoetsav, trifluorecetsav, oxálsav, maleinsav és hasonlók. Különösen előnyös a hangyasav. Többnyire ele- 45 gendő, ha csupán az epoxid-sav reakcióelegyet 10—100 percig kb. 25 °C-on tartjuk. A kapott glikolésztert azután a XXVI. általános képlet­nek megfelelő glikollá hidrolizáljuk, előnyösen valamilyen gyenge bázissal, például nátrium- 50 hidrogénkarbonáttal. Ismét az A reakciósorra utalva: a XXVI. ál­talános képletű glikolokat azután a XXVII. ál­talános képletű megfelelő bisz-alkánszulfonsav­észterekké alakítjuk át oly módon, hogy a XXVI. általános képletű vegyületeket vala­milyen alkilszulfonilkloriddal vagy -bromiddal, vagy alkánszulfonsavanhidriddel reagáltatjuk, az alkil-rész ezek közül bármelyikben 1—5 szén­atomot tartalmaz. Ehhez a reakcióhoz előnyö­sek az alkilszulfonÜkloridok. A reakciót, a mel­léktermékként keletkező sav közömbösítése cél­jából valamilyen bázis jelenlétében valósítjuk meg. Különösen alkalmas bázisok a tercier 65 18 aminők, például a dimetilanilm vagy a piridin. Rendes körülmények között elegendő, ha a két reaktánst és a bázist egyszerűen összekever­jük, és az elegyet néhány órán át 0—25 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. A XXVII álta­lános képletű bisz-szulfonsavésztereket azután ismert módszerekkel elkülönítjük. Ismét az A reakcióábra szerint a XXVII. ál­talános képletű bisz-szulfonsavésztereket úgy alakítjuk át valamely VII'. általános képletű végtermékké, hogy az előbbieket (XXVII.) víz­zel reagáltatjuk. A reakció megvalósítása során a XXVII. általános képletű vegyületeket kb. 0 — 60 °C közötti hőmérsékleten vízzel keverjük. PGEi és 8-izo-PGEi előállításánál az alkalmas reakcióhőmérséklet rendesen 25 °C, és a reak­ció mintegy 5—10 óra alatt teljesen végbemegy. Előnyös, ha a reakcióelegy homogén. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy elegendő mennyiségben olyan, vízben oldható szerves hígítószert adunk hozzá, amely nem vesz részt a reakcióban. Al­kalmas hígítószer az aceton. A kívánt termé­ket a víz feleslegének és — amennyiben ilyent használtunk — a hígítószernek elpárologtatásá­val különítjük el. A maradék a VII'. általános képletű vegyület izomerjeinek elegyét tartal­mazza, ezek az oldalláncban levő hidroxilgyök konfigurációja tekintetében különböznek, lévén az egyikben R, a másikban S. Ezeket a mel­léktermékektől és egymástól is szilikagélen vég­zett kromatografálással választjuk el. Szokásos melléktermék a mono-szulfonsavészter, amely a XXVII. általános képletű bisz-szulfonsavész­terrel azonos, kivéve, hogy a ciklopropángyűrű­vel - szomszédos szénatomhoz kapcsolódó —OS02R 6 'gyök helyett hidroxilgyök (—OH) áll. Ezt a monoszúlfonsavésztert XXVII. általános képletű bisz-szulfonsavészterré észterezhetjük ugyanolyan módszerrel, mint amilyent a XXVI. általános képletű glikoloknak XXVII. általános képletű bisz-észterekké történő átalakítására a fentiekben már leírtunk, és ezt a folyamatba visszajuttatva a VIP. általános képletű vég­termékből további mennyiséget kaphatunk. A XXVII. általános képletű bisz-észternek VII'. általános képletű végtermékké való át­alakításához előnyös a bisz-mezilészterek, azaz oly XXVII. általános képletű vegyületek hasz­nálata, amelyekben R6 metilgyököt képvisel. A —Cn H 2n —COOR7 képletű gyök konfigurá­ciója a XXVII. általános képletű bisz-észterek­ben nem változik meg a XXVII. általános kép­letű vegyületeknek VII'. általános képletű ve­gyületekké történő átalakítása folyamán. Ezért abban az esetben, amikor a XXVII. általános képletben R2 pentilgyököt, R 3 és R 4 hidrogén­atomot és —C„H2n — hexametiléngyököt jelent, PGEi-észtereket kapunk, ha a — (CH2 ) 6 —COOR7 gyök már kezdetben is a-konfigurációval csat­lakozott és 8-izo-PGEi-észtereket kapunk. amennyiben a — (CH2 ) 6 —COOR 7 gyök kezdet­ben ^-konfigurációval kapcsolódott. Vagyis a 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom