160994. lajstromszámú szabadalom • Huzalmegfogó szerkezet betonacélok feszítéséhez
MAGYAR NÉPKÖZT ABS A£ SZABADALMI LEIR AS 160994 I W Bejelentés napja: 1967. EX. 26. {TA—945) Közzététel napja: 1972, I. 12. , I Megjelent: 1974. I. 31. Nemzetközi osztályozás: ^SJ^ W Bejelentés napja: 1967. EX. 26. {TA—945) Közzététel napja: 1972, I. 12. , I Megjelent: 1974. I. 31. E 04 c 5/12 W Bejelentés napja: 1967. EX. 26. {TA—945) Közzététel napja: 1972, I. 12. , I Megjelent: 1974. I. 31. mm W Bejelentés napja: 1967. EX. 26. {TA—945) Közzététel napja: 1972, I. 12. , I Megjelent: 1974. I. 31. T OBSZAGOS ALALMANY HIVATAL W Bejelentés napja: 1967. EX. 26. {TA—945) Közzététel napja: 1972, I. 12. , I Megjelent: 1974. I. 31. .' -.'j,-: ." Tari István oki. gépészmérnök, Gelencsér Lajos oki. gépészmérnök, Budapest Huzalmegfogó szerkezet betonacélok feszítéséhez Mint ismeretes, a betonok szilárdsági tulajdonságainak javítása céljából vas betéteket alkalmaznak. A felihasználásra kerülő betonvas illetve acél mennyiségének csökkentése érdekében a betanvas minőségét igyekeztek javítani, esetleg ötvözéssel, hőkezeléssel vagy hideg alakítással. További előnyös módszer a szilárdság növelése érdekében az acélbetéteknek a betonszerkezetben megfeszített állapotban való rögzítése. Az acélbetéteket általában olyan mértékben feszítik, hogy azok a betonszerkezetben olyan nyomófeszültséget idéznek elő, amely a szerkezet igénybevételekor tehermentesül és így áthidalja a beton közismert kedvezőtlen magatartását a húzó igénybevétellel szemben. Ezek az ún. feszített betonszerkezetek lehetnek elővagy utófeszítettek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a feszített beton esetén a legkedvezőbb akkor érhető el, ha a megszilárdult beton és a megfeszített acélbetét között tökéletes együttdolgozás biztosítható. Ez viszont igen nagymértékben az acélbetétek lehorgonyzásának minőségétől függ. A lehorgonyzás különösen magas szilárdságú és rugókeménységű huzalok esetén problematikus, mert egy ilyen huzalszálra igen nagy erő bocsájtható és ezt az erőt a huzalszálról a betonszerkezetre a lehorgonyzásniak kell átadnia. Az egyik ismert léhorgonyzási mód, amely az előfeszített betonszerkezeteknél terjedt el, az, amikor a huzal felületét ba-10 15 20 25 30 rázdákkal vagy kiemelkedésekkel látták el a huzal és a beton közötti súrlódás fokozása céljából. Ennél az eljárásnál is problematikus a huzaloknak előtfeszítéskor szükséges csúszásmentes megfogása. Másik módszer, amükor nagyszámú vékony huzal alkalmazásával az egy-egy huzah'a eső feszítőerő lehorgonyzását viszonylag nagyobb súrlódó felülettel adják át a betonnak. Ez a módszer azonban a nagyszámú huzal miatt nem teszi lehetővé gazdaságos betonszemszerkezet alkalmazását. A rovátkáikkal illetve kiemelkedésekkel ellátott betonacélok hátránya, hogy a rovátkák a huzal eredeti dinamikus szilárdságát a kezdő felületi repedések kialakulásához kedvező helyi feszültségtorlódással jelentős mértékben lerontják. Ugyanez érvényes arra az esetre is, amikor a huzal végén a lehorgonyzás céljából forgácsolással vagy mángorlással menetet alakítanak ki. A huzalok megfogásának ismert módja a legkülönfélébb kiképzésű egyedi vagy csoportos ékes lehorgonyzás is. E módszerek hátránya, hogy a huzal két végére ékelt megfogószerkezet és a huzal között bizonytalan, üzemi körülmények között ellenőrizhetetlen, súrlódáson alapuló kapcsolat van. További , probléma, hogy több huzal egyidejű alkalmazása esetén igen fontos az egyforma huzalhosszúság, az egyenletes feszültség eloszlás szempontjából.
