160987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lecitin elszineződés nélküli sterilezésére

3 160007 nem vagy alig jár előnnyel kb. 13.0 °C-nál magasabb hőmérséklet vagy néhány atmoszféránál nagyobb nyomás alkalmazása. A lecitint általában ezen a magasabb hőmérsékleten és na^gyobb nyomáson legalább 15 .percig, célszerűen 5 30—60 percig kezeljük. A találmány értelmében a sterilizáló kezelést egy kénoxosav sója kis mennyiségének jetenlétében hajtjuk végre; a kénoxosavban a kén látszólagos oxidációs foka legfeljebb +4. io A legfeljebb +4 látszólagos oxidációs fokú ként tartalmazó kénoxosaivak a szulfoxilsav {H2SO2), a ditionossav (H2S2O4), a kénessav (H2SO3) és a pirokénessav (H2S2O5). A kén látszólagos oxidációs fokának megállapítására az oxosavban 15 a hidrogént +1 normális vegyértékkel és az oxigént —12 normális vegyértékkel vesszük. Ily módon kiszáíiutható, hogy a kén látszólagos oxidációs foka a szuMoxilsavban +2, a ditionossavban +3 és a kénessavban és pirokénes- 20 savban -j-4. Viszont kénsavban. a kén látszólagos oxidációs foka +6. A legfeljebb +4 látszólagos oxidációs fokú ként tartalmazó oxosavak sói szervetlenek vagy szervesek. A szervetlen sók közé tartoznak az 25 alkálifémsók és az ammóniumsók. A szerves sók többek között a szulfoxilsav formilszármazékai, vagyis a szerves szulfonok, és a kénessav formil- és acetonil-származéíkai. 30 Szervetlen sók például a következők: lítiumszulfit, nátriumszullfit, káliumszulfit, ammóniuimszulfit, h'tiumnátriumszulfit, lítiumkáliumszulfit, Mtiumammóniumszulfit, nátriumkáliumszulfit, nátriuimammóniumszulfit, káliumammó- 35 niumszuifit, lítiiumhidrogénszulfit, nátriumhidrogénszulfit, káliumhidrogénszulfit, ammóniumhidrogénszulfit, lítiummetabiszulfit, nátriummetabiszulfit, káliummetabiszulfit, ammóniummetabiszulfit, lítiumnátriuimmetabiszulfit, líti- 40 umkáliummetabiszulfit, lítiumammóniummetabiszuifit, nátriumkáh'ummetabiszulfit, nátriumammóniummetabiszulfit, káliumammóniummetabiszulíit, lítiumhidrogénimetabiszullfit, nátriumihidrogénimetabiiszulfit, káliumhidrogénmeta- 45 biszulfit, ammóniumhidrogénmetabiszulfit, lítiumditionit, nátriumditionit, káliumditionit, ammóniumditionit, lítiumnátriumditíonit, lítiumkáliumditionit, lítiumammóniumditionit, nátriumkáliumditionit, nátriumaimnióniumditionit, 50 káliumammóniumditionit, lítiumhidrogénditionit, nátriumhidrogénditionit, káliumtoidrogénditionit és ammómumhidrogénditionit. A szerves sók lehetnek például nátriumform- 55 aldehidszulfoxilát, nátriuimfoimaldehidhidrogénszulfit, acetannátriumhidrogénszulfit és a megfelelő lítium-, kálium- és asmmóniumsók. A kénoxosav sójának mennyisége a lecitin 0,1—5 sP/o-a lehet. 60 A lecitinnek a találmány értelmében egy kénoxosav sójának jelenlétében végzett sterilizáló kezelésével kapott steril lecitin felhasználható közvetlenül oldatban vagy diszperzióban például vizes prokainpenÄcilm: szuszpenzió ké- g§ szítésére, vagy steril lecitin diszperzió megfagyasztható és liofilizálható steril száraz lecitinné, és ez felhasználható száraz állapotban számos célra. Az ily módon kezelhető lecitin mennyisége csak a berendezés méreteitől függ. A következő példákban ismertetjük a találmány szerinti eljárás gyakorlati végrehajtását korlátozás szándéka nélkül. 1. példa: 500 g lecitint és 10 g nátriumformaldiehidszulfoxilátot oldva tartalmazó 1 liter vizet betöltöttünk egy 4 literes pyrex palackba. A palackot lezártuk, és 1 óra hosszat 121 °C-on autoklávban melegítettük, Ezután kivettük az autoklávból, és a lecitin diszperziót lehűlni hagytuk. Az így kapott lecitin diszperzió színe pjagyon világos volt, és alkalmas volt vizes prokainpenicillin szuszpenzió készítésére. Sterilitási vizsgálat során sterilnek bizonyult. Ebből a leeitiinből készült vizes prokainpenicillin szuszpenziókat izomizgatásra és toxicitásra megvizsgálva kitűnt, hogy nincs szignifikáns különbség e készítmények és a kontrollok között. 2. példa: Megismételtük az 1. példában leírt műveleteket, de nátriumformaldehidszulfoxilát nélkül. Az így kapott lecitin diszperzió steril volt, de sokkal sötétebb színű, és alkalmatlan volt vizes prokainpenicillin szuszpenziók készítésére. 3. példa: 500 g lecitint és 10 g nátriumhidrogénszulfitot tartalmazó 1 liter jéghideg pirogénimentes vizet betöltöttünk egy 4 literes palackba. Ezt a keveréket szobahőmérsékleten 30 percig állni hagytuk, hogy a lecitin átnedvesedjék. Ezután a palackot ll2il °C-on 30 percig autoklávban melegítettük, majd lehűlni hagytuk. Az így kapott lecitin diszperzió külsőleg hasonló volt az 1. példában kapotthoz. 4. példa.: 0,3 g nátriumformaldehidszuMoxilátot feloldottunk 600 ml vízben, és hozzáadtunk 1,0 g tartósítószert (metilpairabént), majd 10 g nátriumcitrátot. Végül 23 g lecitint adtunk hozzá, és keveréssel homogén fehér diszperziót készítettünk. Ezt betöltöttük egy kétliteres palackba, és autoklávban 12.1 °C-on 30 percig melegítettük. Az így kapott steril diszperzió fehér volt, és fehér maradt 500 g steril prokainpenicillin G aszeptikus hozzáadása után is. 5. példa: Megismételtük az 1. példa szerinti műveleteket, azzal a különbséggel, hogy az autoklávból 2