160949. lajstromszámú szabadalom • Pesticid készítmények

7 16094» 8 dataihoz nedvesítő hatású felületaktív anyagot/ /anyagokat adunk. Nedvesítőszerekként pl. a (fent felsorolt anyagokat alkalmazhatjuk. Ha a fenti készítményekhez vizet adunk, használatra kész emulziókat kapunk. Az élősdiekkel megfertőzött növények kezelésére általában emulgeálószert, és a hatóanyagot tartalmazó oldószert magában foglaló, ásványi olajalapú vizes diszperziókat alkalmazhatunk. A fenti készítményekben a hatóanyag és közömbös hordozóanyagok aránya széles határok között változhat. A találmány pontosabb ismertetése céljából .példaként ismertetünk néhány készítményt és ezek pestieid hatását, anélkül azonban, hogy a találmány oltalmi körét ezekre a példákra korlátoznánk. A továbbiakban a termékek hatékonyságvizsgálatának módszerét ismertetjük. A mért adatok felsorolásakor megadjuk azokat a változtatásokat is, amelyeket a mérés során végeztünk. A biológiai vizsgálatokhoz a következő készítményeket használtuk fel: 20 rész hatóanyagot 75 rés!z xilolban oldunk, és az oldathoz 5 rész 1 :1 arányú kalcium-dodeeü-lbenzolszulfonát: etilénoxid-íionilfenol kondenzátum elegyet adunk. Ezután a készítményt a kívánt hatóanyagkoncentráció beállításához szükséges mennyiségű vízzel elegyítjük keverés közben. Az így kapott emulziót a növényekre, illetőleg az élősdiekkel megfertőzött növényrészekre permetezzük. A vizsgálatokat a következő atkafajtákkal szemben végeztük el: Tetranychus urticae: szerves foszforvegyületekre, ovicid szerekre és bisz-paraklór-difenilkarbinolokra érzékeny Sambucus-törzs (a törzset dr. W. Helle, Laboratórium voor Toegepaste Entomologie van de Universiteit van Amsterdam — Limnaeus Straat 2B, bocsájtotta rendelkezésünkre); ez a törzs Tedioranal szemben erősen rezisztens, szerves foszforvegyületekre azonban érzékeny; polirezisztens, azaz szerves foszforvegyületekkel, Tedionnal, és kismér.tékben Kelthane-nal szemben rezisztens Baardse-törzs (a törzset dr. W. Helle bocsátotta rendelkezésünkre), (R)-szerves foszforvegyületekkel szemben rezisztens Panonychus ulmi törzs, valamint Eotetranychius carpini vitis-törzs. A vizsgálatokat kifejlett atkákkal és nyári atka-tojásokkal végeztük; megvizsgáltuk továbbá a vegyületek hatáslát néhány rovarfajtával szemben is. A Panonyohus ulmi törzs esetében a vizsgálatokat a téli tojásokkal is elvégeztük. A pestieid készítmények hatékonyságát a következő módszerrel határoztuk meg: Az akarieid (kifejlett atkák elleni) hatás vizsgálata során nyitott Petri-csészében 24—26 °C-on, nedves vattán tartott, 100 nőstény-atkával megfertőzött leveleket a vizsgálandó vegyületet tartalmazó készítménnyel permeteztünk be, és a pusztulási arányt 24 óra múlva meghatároztuk. A közvetlen ovicid hatás mérésekor a leveleket 1O0 kifejlett nőstényatkával fertőztük meg, 24 óra múlva az atkákat eltávolítottuk, a tojásokkal fertőzött • leveleket a hatóanyag vizes 8 emulziójával permeteztük be, és a kezeletlen kontroli-tojások kikelése után néhány napig a fenti körülmények között tároltuk. Az ovicid maradék-hatás meghatározása során 10 a leveleket a hatóanyag vizes emulziójával permeteztük be. 2 óra elteltével a kezelt levelekre nőstény-atkákat helyeztünk, és megvártuk, amíg az atkák tojásokat raknak. 24 óra elteltével az atkáikat eltávolítottuk, és a kezeletlen kontroll 15 tojások kikelésekor meghatároztuk a ki nem kelt tojások részarányát. A téli tojások ellen kifejlett hatást természetes környezetben határoztuk meg a következő módszerrel: 20 Laboratóriumban fejlesztett, FAC-rezisztens Panonyohus ulmi téli tojásokkal erősen és egyenletesen megfertőzött, természetes környezetben cserepekben tartott almafákat vegetatív ébredésük (február—március) előtt a hatóanya-25 got tartalmazó készítménnyel permeteztünk be. A tojások kikelési ideje alatt több egymás után következő mintát vettünk a friss hajtásokból, amíg, a kikelési idő végén, a növények teljes levélhullása be nem következett. így meghatá-30 roztuk a fertőzés százalékos csökkenését a kontrolnövényekkel összehasonlítva. Minden mintához egyetlen növényt használtunk fel. A kifejlett atkákkal szembeni maradék-ha-35 tást a következőiképpen vizsgáltuk: Cserepekben levő kis almafiákat a vizsgálandó vegyület vizes diszperziójáival permeteztünk be. A növényeket természetes környezetbe helyeztük. A kezeléstől számított különböző idők elteltével a 40 levelekből kis korongokat vágtunk ki, és a korongokat laboratóriumiban 100—100 nőstényatkával fertőztük meg. Az atkák pusztulási arányát 24 óra elteltével határoztuk meg. 45 1. példa: Keverővel, hőmérővel, és a víz azeotrop formájában történő desztillálására alkalmas Mar-50 eusson-feltéttel ellátott 5jö0 ml-es lombikba 150 ml benzolt és 2,3 g p-toluolszulfonsavHmonohidrátot mérünk be. Az elegyet a víz teljes eltávolításáig visszafolyatás közben forraljuk. Az elegyet lehűtjük, és 11 ,i5 g ^-fluoretanolt és 24 g 55 . 4Hdiifenilkailbonsavat mérünk be. Az elegyet ezután ismét visszafolyatás közben forraljuk, és az észterképződés során keletkezett vizet eltávolítjuk. Az elegyet ezután le-60 hűtjük és vízzel elegyítjük. A nem-reagált savat i(kb. 11 g) szűréssel eltávolítjuk. A szerves fázist híg nálxiumhidroxid-oldattal, majd vízzel . mossuk, vízmentes CaSQj fölött szárítjuk, majd az oldatot csökkentett nyomáson ibepároljuk. 65 Maradékként 12 g szilárd anyagot kapunk. Az 4