160944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilszulfonilacetilperoxidok és alifás szulfonsavak elegyének előállítására alkánok ecetsavanhidrides szulfoxidációjával

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. VIII. 17. (MA—2134) Közzététel napja: 1972. I. 28. Megjelent: 1974. I. 31. 160944 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 143/02 Feltalálók: Dr. Klumpp Egon oki. vegyész, 35%, Budapest, Földes Ernő oki. vegyészmérnök, 20%, Veszprém, Dr. Báthory József oki. vegyészmérnök, 15%, Veszprém, Dr. Hartwig István oki. vegyészmérnök, 10%, Budapest, Vad János oki. vegyészmérnök, 12%, Budapest, Bartha Béla oki. vegyészmérnök, 8%, Budapest Tulajdonos: Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intéztt, Veszprém, és Egyesült Vegyiművek, Budapest Eljárás alkilszulfonilacetilperoxidok és alifás szulfonsavak elegyének előállítására alkánok ecetsavanhidrides szulfoxidációjával A találmány 12—20 szénatomot tartalmazó egyenesláncú alkilszulfonilacetilperoxidok és alkilszulfonsavak kloroformos elegyének (0,5— 21,0% peroxidok; 1,4—4,0% szulfonsavak) előállítására szolgál. ' 5 Az ismert szuKoxidációs eljárások egyike az ún. ecetsavanhidrides eljárás (DBP 907.174 1954). Ennél normál álként, 'kéndioxid és oxigént valamint eeetsavanhMridet reagáltatnak 10 egymással és eközben az alkilszuMonilacetilperoxid katalizátor és alkánszulfonsav képződik egyidejűleg. Az atílezőszert célszerűen a már említett ecet- 15 savanhidridet 0,5—5,i0%-os mennyiségben használják, a reakciót 2:1 mólarányos összetételű' kéndioxid-oxigén gázéleggyel 20—70 °C~on hajtják végre. Az alacsonyabb hőmérséklet az alkilszulfonilacetilperoxid származék, a maga- 20 sabb hőmérséklet a perszuMoinüvegyület további részvételével az alkilszulfonsav képződésének kedvez. Az eljárás illetve reaktiófolyaimat két lépését már két reaktorban elkülönítve írja le a DBP 916 411 (1954) szabadalom. A második 25 magasaibb (60°) hőmérsékleten lezajló lépésben (reaktorban) a termék jobb elválasztása és a mellék reakciók visszaszorítása érdiekében extrahálószert (pl. vizet) is alkalmazhatnak. A reakcióköriUniények között giázhalmazállapotú 30 vagy szilárd szénhidrogének szulfoxidálását megfelelő oldószerrel célszerűen és leggyakrabban széntetrakloriddal töltött reaktorban végzik. Az irodalomból (F. ASINGER, Chemie n. Technologie der Paraffirikohlenwasserstoffe S. 423 és ott idézett irodalom, valamint a paraffin-klórozásra vonatkozó fejezetek) ismeretes, hogy a paraffinok klórozása és szulfoklórozása valamint a paraÉfin oxidáció és a paraffinszulfoxidáció analóg reakcióknak tekinthetők, elsősorban a reakciómechanizmusok gyökös jellege miatt. Az idézett irodalomban leggyakrabban használt oldószer az inert (perhalogénezett) széntetraklorid. Éppen ennek ismeretében az ecetsavanhidrides szulfoxidációnál az oldószerek közül, eddig tudatosan mellőzték a kloroformat, mert annak diszponibilis hidrogénatomja könnyen lehasadhat, és feltételezhetően ennek következtében a kloroform maga is szulfoxid'álódhat, mégpedig előnytelen mosóhatású Mklórmetilszulfonsavvá. Az irodalmi adatok közül ezt a feltevést leginkább az a tény támasztja alá, hogy a kloroform dklohexilszulfonilacetilperoxid katalizátor segítségével szénitetrakloriddá klórozható (R. GRAF, Liebig's Annalen 578, 79 és 61 oldal 1952). Kísérleteink során ezzel szemben meglepő módon, azt találtuk, hogy a kloroform nem ká-160944