160928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny vegyületek előállítására

83 16092& 84 85—86. példák: Alumínium-íólia felületét drótkeféléssel érdessé tesszük, bevonjuk polivinil-foszfonsav réteggel, majd felvisszük a következő összetételű oldatot, és a bevonatokat megszárítjuk: 85 86 80. példában leírt kondenzátum (klorid) 0,83 s.rész — 81. példában leírt kondenzátum (klorid) — 0,81 s.rész p-toluolszulf osav • • 1 H2O 0,83 s.rész 0,3 s.rész keverék 80 térfogatrész etilénglikol-monometiléteriből és 20 térfogatrész , butilaoetátból 100 tf.r. 100 tf.r. A megvilágítás raszteres negatív képpel történik, előhívásra a 21—28. példákban megadott előhívók valamelyikét használjuk fel. A másolóréteggel ellátott fóliára könnyen vihetők fel zsíros nyomdafestékek. A nyomóforma oleofil tulajdonságai kitűnőek. Az előzőekben ismertetett másolóanyag megvilágításánál a szükséges idő egynegyede annak, amely a 30. példa első kísérlete szerint előállított másolóanyag megvilágításához szükséges. A 30. példánál alkalmazott bevonatban a fényérzékeny komponens ugyanabból a diazo-vegyületből készült formaldehides kondenzációval, de azzal a különbséggel, hogy nem tartalmazza a második komponenst. A 85—86. példában leírt eljárással előállított, előre érzékenyített nyomóformák még akkor is megfelelően felhasználhatók, ha a megvEágítás előtt 6 órán át 100 °C-os térben tartották őket. A nyomóformákkal .elérhető példányszámot még emelni lehet, ha a formákat a szokásos módon belakkozzuk. A 85—86. példákban felhasznált kevert kondenzátumokat nemcsak kloridsóik, hanem szerves szulfonsavval képezett sóik formájában is el lehet különíteni és így használni. Leírták már az eljárásnak azt az igen előnyös változatát, melynél a megfelelő kondenzációs termék a bisz-metoxi-metildifeniléter (42. példa) és a bisz-metoximetil-difenil-szulifid (46. példa) felhasználásával készült. A kondenzációs termékek elkülönítésére felhasznált savak közül e vonatkozásban előszeretettel használják az aromás monoszulfosavakat, pl. a benzol és a naftalin^sor monoszulfosavait, melyek legfeljebb 12 szénatomot tartalmaznak, így a benzolszulfosavat, toluolszulfosavat, mezitilénszulfosavat, p^-klór-benzokzuMosavat, p-metoxi-benzolszulfosavat, naftalin-1-szulfosavat és naftalin-<2-szulfOiSíaivat. Legjobbnak a mezitüén-szutío&avat és a naftalin-2-^szulfosavat 5 találtuk. Jól tárolható, előre érzékenyített síknyomóformák előállítására különösen jónak találtuk azokat a kondenzátumokat, melyek 3-anetoxi-diáemlamin-4-diazóniuim sókból készültek (a 10 46. példában leírt 1 :1 arányú kondenzátumok, és a 85—86. példában leírt kondenzátumok, melyeknél szulfosavas sókat használtunk) a megfelelő másik kondenzációs komponens a bisz-metoximetil-dtfeniléter. Különösen előnyös-15 nek bizonyult a vízben oldhatatlan gyantákkal alkotott kombinációjuk, ahogy ezt a 42. példában is leírtuk. Különösen nagy példányszám érhető el azok-20 kai a nyomóformákkal, melyeket a 84. példában leírtakkal azonos módon állítottunk elő, ahol a bevono-oMat még polivinil-formál adalékot is tartalmaz. Az eltérés az, hogy a felhasznált kevert kondenzátum a 46., 85. és 86. 25 példákban leírtaknak megfelelően az előzőekkel azonos mennyiségű diazo-kondenzátumot mezitilén-szulfosavas sója formájában tartalmazza. A 42. példában leírt eljárással azonos módon „0 a mezitilénszulfonátos sót a megfelelő diazo-kondenzátuim kloridsójából állítjuk elő. A megvilágított kép előhívása céljából lehetséges a 22—128. példáikban leírt II. előhívó használata, melyhez előzően 30% n-propanolt is cél, szerű adni. A következő példákban bemutatjuk, hogy számos egyéb vegyület is alkalmas kevert kondenzátumok előállítása céljára. w 87. példa: Ugyanolyan alumíniuim 'hordozólemezt használunk, mint a 42. példában, és bevonjuk a következő összetételű oldattal: 45 •1,0 súlyrész második példában leírt kevert ,-kondenzátuim, 1;8 'térfogatrész etilénglikol-monoimetiléterben feloldott 1 n. sósav <(a diazo-vegyületnek kloridvegyületté való átalakítására), 2 súlyrész bisz-tfenol A-típusú époxi-gyanta, mely 96—104 °C-nál lágyul és epoxi ekvivalens súlya 875—^975 (Epikote 1004), 4,0 térfogatrész víz, 75,0 térfogatrész etílénglikol-monometiléter és 20,0 térfogatrész butilacetát. A megszárított bevonat megfelelő másolóréteget ad. A megvilágítás után a bevonatot a 42. 69 példában leírt előhívó-oldatban kezeljük és így állítjuk elő a nyomóformát. Előnyös lehet a 22—28. példákban leírt II. 65 előhívóval való utólagos kezelés is. 42