160892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazabiciklusos vegyületek előállítására

15 zelés, a kapott imidhalogenidnek a megfelelő iminoéterré történő átalakítása és az iminoéter hasítása útján hidrogénre is kicserélhető. Imidhalogenid-képző szerként pl. savhalogenidek, mint savkloridok vagy savbromidolk, különösen a ' foszfortartalmú savaik halogenidjei, mint foszforoxiihalogenidek, faszfortrihalogenidek és különösen foszforpentahalogenidek, pl. fosztforoxiklorid, foszfortriklorid, különösen pedig foszforpentaklorid alkalmazhatók. Az imidhalogenid^tépző szerékkel való reagáltatás előnyösen valamely erre alkalmas bázis, különösen szerves bázis, elsősorban tercier amin, pl. tercier .alifás mono- vagy diamin, mint valamely rövidszénláncú alkilosoportokat tartalmazó trialkilamin, pl. trimetil-, trietil- vagy etil-diizopropilamin, valamely mono- vagy biciklusos mono- vagy diamin, mint valamely N-helyettesiített, pl. N-alkilezett alfkilén-, azaalkilén- vagy oxaaJküénamin, pl. N-metiipiperidin vagy N-metilmorfolin, továbbá 2,3,4,6,7,8--hexahidro-pirrola[l,2-a]pirimidin (diaza-bicifclononén, DBN), vagy valamely aromás tercier amin, mint N,N-di-(rövidszénMncú) alkil-anilin, pl. N,N-dimetilainilin, vagy elsősorban valamely tercier heterociklusos, mono- vagy biriklusos bázis, mint kinolin vagy izokinolin, különösen piridin jelenlétében folytatható le. Előnyösen kb. ekvimolekuláris mennyiségekben alkalmazzuk az imidhalogenid-képző szert és a bázist, ez utóbbi azonban feleslegben vagy az ekvimolékulárisnál kisebb mennyiségben, pl. kb. 0,2—1 ekvivalensnek megfelelő, vagy pedig kb. tízszeresig terjedő, különösen kb. 3—5-szörös feleslegnek megfelelő mennyiségben is alkalmazható. Az imidhalogenid-képző szerrel a reakciót előnyösen hűtés közben, pl. kb. +10 °C és —50 C

C közötti hőmérsékleten folytatjuk le, dolgozhatunk azonban magasabb, pl. kb. 75 °C-ig menő hőmérsékleten is, amennyiben a kiindulóanyagok stabilitása ilyen magasabb hőmérsékletek alkalmazását megengedi. . Az imidhalogenid-vegyületet, amelyet a reakcióelagyből való elkülönítés nélkül dolgozhatunk fel tovább, alkoholokkal reagáltatjuk, előnyösen valamely fenitemlített bázis jelenlétében, iminoéterré való átalakítás céljából. Alkoholként pl. alifás vagy aralifás alkoholok, elsősorban rövidszénláncú, adott esetben helyettesített, mint halogénezett, pl. klórozott vagy további hidroxilosoportokat is tartalmazó alkanolok, mint etanol, terc.butanol, 2,2,2-trikláretanol, különösen pedig metanol, továbbá adott esetben helyettesített fenil-<(rövidszénláncú)-alkanolok, mint benzilalkohol, alkalmazhatók. Az alkoholt rendszerint feleslegben, pl. kb. 100-szorosig menő feleslegben alkalmazzuk és a reakciót előnyösen hűtés mellett, pl. kb. +10 °C és —50 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Az iminoéter-vegyületet előnyösen a reakcióelegyből való elkülönítés nélkül vetjük alá a hasítási reakciónak. Az iminoéternek a megfelelő, R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó 16 (I) általános képletű amino-vegyületté való hasítása valamely erre alkalmas hi'droxil-vegyülettel való kezelés útján történhet. Előnyösen vizet vagy valamely alfcanol és víz elegyét alkalmaz-5 zuk erre a célra, rendszerint savas közegben, pl. tob. 1 és 5 közötti pH-értéknél; a pH-érték beállítására szükség esetén valamely bázisos szert, mint vizes alkáMfémhidiroxidot, pl. náit- ' rium- vagy káliumhidroxidot, vagy valamely 10 savat, mint ásványi vagy szerves savait, pl. sósavat, kénsavat, foszforsavat, tetrafluorobórsavat, trifluorecetsavat vagy rxtoluokzuHonsaivat adunk a reakcióelegyihez. Az aminocsoportnak az acüamino-csoportból 15 való felszalbadítására fent leírt háromlépéses eljárást előnyösen az imidhalogenid- és iminoéter-Vegyület közbenső terméknek a reakcióelegyből való elkülönítése nélkül, előnyösen valamely, a reakcióban résztvevő anyagokkal 20 szemben közömbös szerves oldószer, mint valamely adott esetben halogénezett alifás szénhidrogén, pl. metilénklorid jelenlétében, és/vagy közömibös gázlégkörben, pl. nitrogén-légkörben folytathatjuk le. Az (I) általános képletű ve-25 gyületben jelenlevő karboxilcsoportot a fenti eljárás során rendszerint megvédjük, előnyösen észterré (beleértve a szilil- és hasonló észtereket is) történő átalakítás útján. A könnyen lehasítható Ac° acilcsoportot ön;.,0 magukban ismert módszereikkel hasíthatjuk le; így pl. a rövidszénláncú karbo-2-halogénaütooxi-, mint karbo~2,2,2-triklóretoxi- vagy karbo-2-jódetoxi-csoportot pl. valamely kémiai redukálószerrel, mint cinkkel vizes ecetsav jelenlétében .^5 történő kezelés útján, az alkilgyök ct-helyzetében elágazó vagy helyettesített rövidszénláncú karbalkoxi-, mint karbo-terc.butiloxi-esoportot pedig pl. valamely "erős oxigéntartalmú savval, mint trifluoreoetsawal vagy hangyasawal való 40 kezelés útján lehet lehasítani.'' Az izomerelegy alakjában kapott terméket önmagukban ismert módszerekkel, pl. frakcionált kristályosítás, adszorpciós toromatográfia (oszlop- vagy vékonyréteg-ikromatográfia) vagy 45 más erre alkalmas eljárás útján bonthatjuk szét az egyes izomerekre. A racemát alakjában kapott terméket a szokásos módon, pl. optikailag aktív sóképző szerekkel képezett diasztereoizomer sóelegy előállítása és az elkülönített só sza-5Q bad vegyületté való átalakítása vagy pedig optikailag aktív oldószerekiből történő frakciónak kristályosítás útján választhatjuk szét az optikai antipódokra; ennek során előnyösen az aktívabb antipódot különítjük el tiszta állapotban. 55 A találmány köre kiterjed az eljárás oly foganatosítási módjaira, is, amelyek során kiindulóanyagként valamely, az eljárás egyik közbenső termékét képező vegyületet alkalmazunk és csupán a végtermékig még hátralevő reakció^ lépéseket folytatjuk le, vagy pedig az eljárást annak valamely lépésében megszakítjuk, vagy valamely kiindulóanyagot annak egy származéka alakjában vagy a kiindulóanyag előállítási reakcióelegyéből történő elkülönítés nélkül al-6Ö kalmazunk. 8