160848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klóretán-(tiono)-foszfonsavszármazékok előállítására, valamint az azokat tartalmazó növényi növekedést szabályozó szerek

160848 3 4 A kiindulási anyagokat a II és III általános képletek egyértelműen meghatározzák. A III általános képletben R előnyösen valamely szubsztituálatlan vagy nitro-, metil-, ill. hidroxil-csoporttal és/vagy klóratommal szubsztituált feniloxi-gyököt, monofenilaimino- vagy 1—4 szénátomos monoalkilamino-gyököt jelent. A találmány értelmében alkalmazható aminők, ill. fenolok példáiként megnevezzük az alábbiakat: Fenilamin, metilamin, etilamin, n^propilamin, izo-propilamin, n-, szék.-, terc- és izo-butilamin; 2^, 3- és 4-klórfenol, 2-, 3- és 4-nitrofenol, 2-, 3- és 4-metilfenol, valamint rezorcin, pirokatechin és hidrokinan. A kiindulási anyagokként alkalmazott 2-klóretán-(tiono)-foszfonsavdikloridok, a primer aminők és fenolok általánosan ismertek és ismert eljárásokkal állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor oldó-, ill. hígítószerként a vizén kívül az összes inert szerves oldó-, ill. hígítószer is szóba jöhet. Ide tartozik előnyösen az összes alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogén, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, így dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok, így aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, ezenkívül a nitrilek, így az acetonitril. Savakceptorként az összes szokásos savmegkötőszer szóba jöhet. Különösen alkalmasak az alkálikarbonátok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, nátrium- vagy káliummetilát, ill. -etilát, továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, pl. a trietilamin, dimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. Előnyösen a III általános képletű amin kb. egy mólekvivalens feleslegét alkalmazzuk savmegkötőszerként. A reakcióhőmérsékleteket széles határok között változtathatjuk. Általában —10 °C és 50 °C, előnyösen 0 °C és 20 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakciókat általában normál nyomáson valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor 1 mól 2-klóretán-i(tiono)-foszíonsavdikloridra 2 mól primer amint, ill. 1 mól fenolt és kb. 1 mól savmegkötőszert vagy egy mól alkáli-, alkáliföldfém-, ill. ammóniumfenolátot használunk. A reakciót vízben vagy valamely egyéb alkalmas oldószerben többnyire szobahőmérsékleten valósítjuk meg. A reakcióelegyet a szokásos módokon dolgozzuk fel. A találmány szerinti anyagok általában színtelen — gyengén sárgára színezett, viszkózus, vízben oldhatatlan olajszerű anyag alakjában keletkeznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, csak az un. „szétdesztillálás"-sal, azaz az anyag úgy tisztítható, hogy hosszabb ideig melegítjük csökkentett nyomáson és mérsékelten megnövelt hőmérsékleten, így eltávolítjuk az illó alkatrészeket. Az anyagok jellemzésére mindenekelőtt a törésmutató és az elemzési eredmények szolgálnak. A 2-klóretán-(tiono)Hfoszfonsav-származékok a növénynavekedés fiziológiai folyaimatára hatnak, és ezért növényi növekedést szabályozó anyagokként alkalmazhatók. A hatóanyagok különböző hatásai lényegében az alkalmazás időpontjától függnek, amelyet a mag fejlődési stádiumára vagy a növény fejlődési' stádiumára vonatkoztatunk, ezenkívül függnek az alkalmazott koncentrációtól. A növényi növekedést szabályozó anyagokat a növény fejlődési stádiumával összhangban levő különböző célokra használjuk. A növényi növekedést szabályozó anyagokkal pl. megszakíthatjuk _ a magok nyugalmi állapotát, hogy a magokat bizonyos időpontban csírázásra serkentsük, olyan időpontban, amikor a csírázás kívánatos, azoniban a mag önmagában nem mutat csírázási készséget. A magok csírázását a hatóanyagokkal az alkalmazott koncentrációtól függően mind gátolhatjuk, mind elősegíthetjük. Ez a gátlás vagy serkentés a csírafejlődésre vonatkozik. A hatóanyagokkal befolyásolhatjuk a növények rügyezését, tehát az endogén évritmust, úgy hogy a növények pl. olyan időpontban hajtanak ki, vagy virágoznak, amikor egyébként nem mutatnak készséget a kihajtásra vagy virágzásra. A hatóanyagokkal a koncentrációtól függően elősegíthetjük vagy gátolhatjuk a hajtást — vaSy gyökérnövekedést. így pl. lehetséges, hogy a teljesen kifejlődött növények növekedését nagyon erősen gátoljuk, vagy pedig a növények erőteljesebb példányokká vagy törpepéldányokká fejlődjenek. Gazdasági szempontból jelentős például a fűnövekedés visszaszorítása az utak és országutak szélén. Továbbá a növekedést szabályozó anyagokkal gátolhatjuk pázsitok növekedését, így a fűnyírás (kaszálás) gyakorisága csökkenthető. A növény növekedése során az oldalirányú elágazásokat is elősegíthetjük a csúcsi növeke*dés kémiai megszakításával. Ez pl. a növények dugványszaporításánál jelentős. A koncentrációtól függően lehetséges az is, hogy az oldalhajtások növekedését gátoljuk, pl. hogy dohány esetében visszaszorítsuk dekapitálás után az oldalhajtások képződését és így elősegítsük á levélnövekedést. A virágképződés befolyásolásakor a koncentrációtól és az alkalmazás időpontjától függően elérhetjük mind a virágképződés gátlását, mind gyorsulását. Bizonyos körülmények között a virágállományt is növelni kell, mimellett ezek a hatások akkor lépnek fel, ha a megfelelő kezeléseket a normális virágképződés időpontjában végezzük. 10 15 20 25 S0 35 40 45 50 55 60 2