160838. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difeniletiléndiaminszármazékok előállítására
mm-2,4-dimetilbenzilidénetilamin, S^-diklór^^dimetilbenzilidénmetilaminí. 2,4-dimetoxibenzilidénbutilamin. Oldószerként előnyösen pEotonteadá anyagokat, így 1-—5- széhatomos alkoholokat, célszerűen etanolt al&alíwazunk Az eljárás során közömbös szerves oldószereket, pl. étert, dioxánt, tetrahidro#utrá%it, benzint, vagy arcmás szénhidrogéneket, pl. benzolt is felhasználhatunk, ekkor azonban — a nátriummal végzett redukció kivételével — a reakcióelegyhez protertfeadjót oldószert, pl, vizet vagy rövidszénláncú alkoholokat is adunk. A reakciót előnyösen túlnyomórészt közömbös szerves oldószert, és kismennyiségű protonleadó oldószert tartalmazó közegben hajtjuk végre. A reakcióelegyhez legalább a kiindulási anyaggal ekvivalens mennyiségű protonleadó oldószert adunk. A reakciót általában kb, 0— kb. 100 °C-os hőmérséklettartományban hajtjuk végre. A redukcióhoz legalább sztöchiometrikus mennyiségű redukálószert bassiálunk fel. Redukálószerként előnyösen MgQa-dal aktívált alumíniumot alkalmazunk. Redukálószerként bármilyen, kereskedelemben kapható alumíniumot is felhasználhatunk, előnyösen azonban 0,1 mm rétegvastagságú alumíniumlemezt alkalmazunk. Az alumínium aktiválásához szükséges HgCl2 mennyiséget könnyen kiszámíthatjuk. 1 mól alumíniumhoz előnyösen 5—15 g HgCl2-ot használunk fel. Ha a 0,025 mól Schiff-bázis redukálásához felhasznált HgCl2 mennyiségét 100 mg-ról 2000 mg-ra növeljük, a difeniletiléndi•mmm hozama. 1/3-áival növekíszife, A redukálószert előnyösen, a ldi»líujá* §mf:$S-r& säbattott 2—3-íSzaws föpsl^gfegs} $ä.k@imazzuk. Az alkoholos oldószerek közül ejfeyagegjL «dtaamfó feasanátaik fel. AK «Másra- mtsxm&msgfi. aágr wM®%&j0fc »eg, ittfgp -A kikssiétaáé. aay»g Wáes «*»nyijsé,§e feloldódjam, JL tmáteovádagyiNBB fagsltiM» » fciiipdur lási anyaggal efefewteas «t£ffla»a$9ág» NKSfáW*leadó oldószert »toraik. M».a ®í?Hte«teM8© <«ftd<^ szert fólösJegbani ta1k«to««s»ás, a aaiíftí#etil|fndiamin-szármaaSk &Kaam íSSÖkksa. A »dKenE-etiléndiamin-származétafcaí wm íáKA«l>j;Wk «elő a legjobb hozammal, She «Ms tmsmm^&V- ipsifttpn.leadó oldószer jelenlétjétea «^éggggíik ,# i^kciój. így pl. ha 0,025 mól Miadulási mm&ghm -MP ml helyett csak <12j5 mű mtenfllt .«fiunk, ,a tdifeniletiléndiamm-sz&rmaziék ÍJmmmü gW/^ól 90%-ra emelkedik. íA ihígítéssawaSéirt :felha$znált protonmentes oldósiim*fm«OT^égeinem;J?^fj>lyásolja a difeniMüénŰianm^árma^k^ ítoamát. Ha redukálósawként alwrtm«ff»et ;alkajmazunk, a reakciót Abonyösen .«i^s *hőraérgékleten, célszerűen ;a mKitóéelegy wisa^áfoiytatási hőmérsékletén végezzük. iHa aa rrsákció hőmérsékletét 20 '?G*Tél „Iß tG*m j?83»«lpik, ia tíJilenjletiléndiamm-^szármaBék 1 hozama .közel • »Megkétszereződik. AáratttseetiteeaaaaJEfiAtáóiáiegybez; tercier szerves bázist, pl. trietilamint, piridint vagy djtnj^ilbjnziliamint is adhatunk, így a hozamot az összraeanyiségre számított kb. 5—10%-kal növelhetjük. Ekkor a difeniletiléndiamin-szár-5 mazék hozama kb. 1/3-ával nő. Hasonló mértékű hozamnövekedést érhetünk el, ha a reakcióelegyhez a Schiff-bázissal 'ekvivalens menynyiségű Lewis-savat, pl, alumíniumetilátot vagy ajjwmíniumkloridpt adunk. W Redukálószerként alumínium helyett legalább sztödhipmetrikus mennyiségű magnéziumot is f^lha;szná,Kiatunk. A magnéziumot szokásos módón halogénekkel, azaz klórral, brómmal vagy jóddal aktíváljuk. 1 g-atom magnéziumhoz 1 *5 g-atom aktíválószert használunk fel. A redukciót vízmentes Mg-MgBr2, Mg-MgJ2, ill, Be-3eBr2 vagy Ber-BeJ 2 elegyekkél is végezhetjük. Ha redukálószerként aktivált magnéziu-20 mot vagy berilliumot, ill. magnézium-ma,gné-ziumsó vagy berillium-berilliumsó-elegyet alkalmazunk, reakcióközegként előnyösen éterékét, célszerűen magas forráspontú étereket, vagy benzol-éter elegyeket h^gzn^íunk. J^ péalfciqt 25 protonleadó oldószer, ill. víz jelenlétében, szobahőmérsékleten, vagy a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletién végezzük. A magas forráspontú, ^terek legföljebb 8 szénatomot tartalmazó vesvületék lehetnek. 30 Redukálószerként vízmentes man,gán(II)k,loriddal, titán(IIiykloriddal vagy króm(III)kloriddal aktívált Grignard-vegyületeket (kloridokat, bromidokat, jodidokat) is alkalmazhatunk. A Grignard-vegyületek szerves csoportja előny ö-35 sen elágazó láncú alifás szénhidrogén-csoport lefeet. Ajs aktíyáJt Grjgnardrvegyül?íek közül előnyösen a kio^dokat alkalmazzuk. E .vegyületeket legalább sztöchiometrikus mennyiségben, ß$Wi&@$ߧ. agontoan kétszeres fölöslegben adjuk tű a reakcióelegyhez. Äz akti valószer előnyösen MnCl2 lehet; 1 mól kiindulási anyaghoz kb. 5 mól% aktíválószert has^nájunk fel. Ha a redukciót Grignard-vegy.üleíjekkel vé# gezzük, előnyösen éterek ^idott ese,l|$sn magas 4»"ásj)s^tú ,éte^_, pl J^^o^lié^r .vaj'gy cíi»bjtitíljéfer áslaftlété^en ^dcjlgoz.uflk. A .re^ciót kb. szobahőmérsékleten, y$gy a ,reak^ójiözegként .fQAa^aaált ,éti®- ^isgz||olyat^si liQn^^sékletén :§j0 hajthatjuk végre. *íia re^uk^szerként jgrignard-vegyületeket alkalmazunk, a reakciót ^rp^njeacíó oldószer jelenlétében végezzük. Ha a Grignard-vegyüle^ ,t?k -^iRgénatemja j^d ,ya«y jbrójp, a ? reak^jó 0S£ MSpr^n a ,fla§zo-^s ^^m ,^gg^rü|#tß«k jkqzel ,#kvir .«Mjlfeiis mennxiségfeen ^énzodngk, míg ,^].Qrid^k ,ajfea3«i^|á§a ,jese|án a a^gER1 ^ jiftezp mó^ósü^a•fe»kiA6áíWa kb?s,ß::.,l. /A redufeciát .-íejfi-ktrojjtákus vútpn, is ^Yé^rAJhajt-ÍJO hatjuk, cekkíF i^ßpYPW-P- -jssajam^ly , vízzel' elegyedő alkohol jelenétében dogozunk. -•Az ..alkohísl (előnyösen ,etanp|) .ni^ennyiségét . úgy ..választjuk ,fneg, : -hoigy ,a megfeíeljő mennyi-65 ségű .a^íoh.©! ; yíz. elegy .J^ozzáaclása után, is hp-2
