160837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(diaril-piridil-metil)-imidazolok és sóik előállítására

160837 hikarbonátoldattal történő eltávolítása után a kapott diaril-piridil-metilkloridot — adott esetben közbenső izolálás nélkül — az oldatnak a (IV) képletű imidazol feleslegével (kb. 120%-ig) visszafolyató hűtő alkalmazásával történő melegítésével reagáltatjuk. Az utolsó műveletet más oldószerben is elvégezhetjük, mint á klórozást. Ebben az esetben a diaril-piridilmetilkloridot tartalmazó oldatot bepároljuk, a maradékot valamely poláros, szerves oldószerben, pl. acetonitrilben, dimetilformamidban, acetonban, dimetilszulfoxidban vagy nitrometánban feloldjuk és kb. 0— 100 °C hőmérséklettartományban imidazol feleslegével (lásd fent) reagáltatjuk. Az így kép-10 15 ződött reakciókeverékből az (I) képletű vegyületet hidroikloridja alakjában elkülönítjük és a szabad bázist a szokásos módon (alkália hozzáadásával) leválasztjuk. Az imidazol feleslege helyett ekvivalens mennyiséget is használhatunk valamely más savlekötőszerrel együtt. Erre a célra a szokásos .szerves bázisok' így pl. trietilamin dimetilbenzilamin vagy piridin, vagy akár szervetlen vegyületek, pl. alkáli- (Na, K), vagy alkáliföldfémkarbonátoik (pl. kalciumkarbonát) Jönnek, számításba. Az alábbi táblázat az Rí, R2

és R3 helyettesítőket tartalmazó (III) képletű vegyületek olvadáspontjait szemlélteti. Rí R2 R3 Op. °C a) Fenil 2-piridil 1-imidazolil 222—224 b) fenil 3-piridil 1-imidazolil 208—210 c) fenil 4-piridil 1-imidazolil 217—218 d) 4-fluorfenil 4-piridil 1-imidazolil 145—146 e) 4-klórfenil 4-piridil 1-imidazolil 157—158 f) 4^brómfenil 4-piridil 1-imidazolil 136—139 g) 4-fluorfenil 2-piridil 1-imidazolil 162—164 h) fenil 4-piridil ,2^metil-l-imidazolil 175—178 i) 2-klórfenil 2-piridil 1-imidazolil 145—149 k) 4-klórfenil 2-piridil 1-imidazolil 138—140 1) 4-brómfenil 2-piridil 1-imidazolil 133 m) 3-trifluormetilfenil 2-piridil 1-imidazolil 94— 96 n) 4-metiimerkaptofenil 2-jpiridil 1-imidazolil 150—152 0) 2-klórfenil 3-piridil 1-imidazolil 116—118 p) 2-fluorfenil 3-piridil 1-imidazolil 172—173 q) 2-fluorfenil 2-piridil 1-imidazolil 193—194 r) 2-klórfenil 4-piridil 1-imidazolil 72— 75 s) 3-klórfenil 4-piridil 1-imidazolil 130 t) 3-trifluonnetilfenil 4-piridil 1-imidazolil 110—112 u) 4-metilmerkaptofenil 4-piridil 1-imidazolil 161 v) 2-fluorfenil 4-piridil 1-imidazolil 197 w) 3-nitrofenil 2-piridil ihidroklorid 1-imidazolil 45 mogén lesz. Ekkor az oldat 150°-tól bomlik C XIOp. °c 1-imidazolil 45 mogén lesz. Ekkor az oldat ot bepároljuk és a Sók Op. °c maradékot 30 ml acetonban 50 °C alatt vákuumban led oldjuk. Az acetont maradékot 30 ml acetonban 50 °C alatt vákuumban led esztilláljuk. A maa a) vegyület laktatja 170--180 radékot mégegyszer» 50 ml acetonnal elegyítß a) vegyület szalicilátja 148--152 jük, felforraljuk, sós jégen lehűtjük és a fenily c) vegyület laktatja ,186--200 50 -4-fluorfenil-4-piridil-metilklorid kristályos hidő c) vegyület szalicilátja 150--160 rokloridját szívószűrőn kiszűrjük. A hozam: A találmány szerinti eljárás kiviteli módját az alábbiakban közelebbről szemléltetjük. 1. példa: l-(fenil-4-fliuorfenil-4-piridil-metil)-imidazol 27,9 g (0,1 mól) fenil-4-fluorfenil-4-piridil-karbinolt 150 ml száraz metilénkloridban szuszpendálunk. Ehhez a szuszpenzióhoz keverés közben 13,0 g (0,11 mól) tionilkloridot adunk. A keverék rövid ideig tartó forralás után ho-55 60 27,4 g (82%). A sósavas sót szárítjuk és 13,6 g (0,2 mól) imidazol és 150 ml aceton forró oldatába kis részletekben beadagoljuk. A reakcióelegyet ezt követően 5 percig forraljuk és 0,5 1 víz, 0,5 kg jég és 50 ml tömény sósav keverékére öntjük. Az oldatot aktívszénnel keverjükszűrjük és pH-értékét hígított nátriumhidroxidoldattal lassan 8—9-re beállítjuk. Dörzsölés után az l-(f enil-4-f luorf enil-4-piridil-metil) -imidazol kristályosan leválik. A kristályokat leszűrjük és vízzel mossuk. A hozam: 24,3 g (az elméletinek 75%-a, a 65 karbinolra vonatkoztatva). Op. = 139—141 °C. 2