160818. lajstromszámú szabadalom • Vízzel higítható bevonószer elektromos rétegfelvitelhez
mm 7 3 vábbi diacetonalkohollar 75% gyantatartalomra hígítjuk a terméket. 270 g fenti 75'%-os gyantaoldatot háromhengeres keverőn összedörzsölünk 66 g vasoxidvöröSípigmenttel, majd 23 g trietilaminnal semlegesítjük és iontalanított vízzel 2000 g össz-súlyig hígítjuk. Az oldat pH-értókét trietilanainnal 7,5-re állítjuk. A további felhasználás az 1. példában leírthoz hasonló módon történik. 3. példa. A találmány szerinti szerrel az eddig ismert szerekhez képest elért műszaki haladás kimutatására az alábbi összehasonlító kísérletet végeztük: 300 g dehidratizált ricinusolaj, 60 g lenolaj, 90 g kolofóniuiíi és 11 g glicerin elegyét 250 C° hőmérsékleten 3 savszám eléréséig észterezzük. Az így kapott vegyes észter viszkozitása 20 C-ön 300 cP. Ehhez a vegyes észterhez 200 C° hőmérsékleten 100 g maleinsavanhidridet adunk. A reakeióelegyet addig hagyjuk ezen a hőmérsékleten, míg a szabad maleinsavanhídrid-tartalom 0,05% alá nem csökken. 160 C° hőmérsékleten 2 óra alatt 120 g viniltoluol és 3 g di-terc-butilperoxid elegyét adjuk hozzá és a reakció*-180 C° hőmérsékletre való hevítés útján tesszük teljessé. A reakcióterméket 100 C°-on 135 g di^acetonalkoiholban oldjuk és 90 C°-on 27 g víz és 5 g trietilamin hozzáadásával 2 óra hosszat hidrolizáljuk. További diacetonalkohollal 75% gyantatarfcalomra hígítjuk a terméket. A további feldolgozás és félhasználás az 1. példában leírt módon történik. Az így kapott terméket a 7. példában hasonlítjuk össze a találmány szerint előállított bevcn nószerekkel. 4. példa. 300 g szójaolaj és 200 g dehidratizált ricinusolaj elegyét, amelynek viszkozitása 20 C°-on 90 cP, 220 C°-Jon tartjük és eközben 2 óránként hozzáadunk 0,5 g di-terc.-butilperoxidőt, mindaddig, míg a viszkozitás el nem éri az 500 cP/20° értéket. 200 C°-on 100 g maleinsavanhidridet adunk ezután az elegyhez és a hőmérsékletet addig változatlanul tartjuk, míg a szabad maleinsavanhidrid-tartalom 0,05% alá nem csökken. 80 C° hőmérsékleten 120 g terc.-buitanollal hígítjuk a terméket, majd 27 g víz és 30 g trietilamin höz^ záadásával 2 óra hosszat hidrolizáljuk. A további feldolgozás és felhasználás az 1. példában leírt módon történik. 5. példa. 90 g lenolaj, 90 ,g dehidratizált ricinusolaj, 60 g dehidratizált ricinusolaj-zsírsav és 60 g kolof ónium elegyét 13 g pentaeritrittel 265—270 C° hőmérsékleten észterezzük mindaddig, míg az elegy savszáma 10 alá nem csökken. Az így kapott vegyes észter viszkozitása 20 C°-on 100— 110 cP. Ezt a'vegyes észtert 280—285 C° hőmérsékleten addig előpolimerizáljuk, míg annak viszkozitása el nem éri a 350—400 cP/2Q° értéket. 180 CD -on 100 g maleinsavanhidridet adunk hozzá és. az elegyet 190^—195 C* hőmérsékleten tartjuk mindaddig, míg a beadagolt maleinsavanhidrid 85—9Q%«a meg nem kötődik. Ezután 50 g faolajat adunk hozzá és az elegyet 1—2 óra hosszat 190—195 C°-on tartjuk, míg a szabad maleinsavanhidiid-taí'talom 0,05% alá nem csőkken. 450 g így kapott addufethoz 27 g víz és 5 g trietilamin efegyét adjuk és keverés közben addig tartjuk 95—100 C° hőmérsékleten, míg az infravörös színképben szabad anhidridesoportok már nein mutatkoznak. Ezután a terméket 63 g diacetonalkoholban oldjuk és 40—45 g dietilaminnal az oldat pH-értékét (10%-os vizes oldatban mérve) 6,9 és 7,1 közöttire állítjuk. Pigmen'tált bevonószer előállítása céljából 240 g fenti módon kapott 83%-os gyantaoldatot 70 g vasoxidvörös pigmenttel összedörzsölünk egy háromhengeres keverÖben. Az Így kapott pasztába bekeverjük 100 g víz és 20 g dietilamin elegyét, majd az egészet 1660 g vízben jól elkeverjük. A pH-értéket dietilaminnal 7,0-ra állítjuk. Az elektroforézises rétegfelvitel az 1. példában leírthoz hasonló módon történik. A felvitt réteget azonban 160 C° hőmérsékleten 30 percig beégetjük. Csillogó, kemény, igen rugalmas bevoniatréteget kapunk, amely igen jó tapadóképességet, valamint kémiai és mechanikai igénybevétellel szembeni ellenallóképességet mutat. Nahézfémsók, pl. vasoxalát hozzáadásával sok esetben csökkenthetjük az elektroíorezissel felvitt bevonatrétegak beégetési hőfokát, anélkül, hogy egyúttal a réteg keménysége is számottevően csőkkenne. A nehézfém-ionokat megfelelő pigment álás útján is bevihetjük a bevonószerbe. 6. példa. 920 g lenolajzsírsav, 220 g déhirdatizált ricinusolájzsírsav és 138 g pentaeritrit elagyét 245— 250 C° hőmérsékleten a savszám 7 alá csökkenéséig észterezzük. A kapott vegyes észter viszkozitása 20 C°-on 90—110 cP. Ezt az észtert 280— 285 C° hőmérsékleten 280—350 cP/20° viszkozitás eléréséig előpolimerizáljuk. 500 g így előkészített észterhez 200 C° hőmérsékleten 100 g maleinsavanhidridet adunk és az adduktképzési reakciót mindaddig folytatjuk, míg az elegy szabad malonsavanhidrid-tartalma 0,05% alá nem csökken. Ezután a reakeióelegyet 90 Cű hőmérsékletre hűtjük le, 25 g víz és 1 g trietilamin elegyét adjuk hozzá és 1—2 óra hosszat 95—100 C° hőmérsékleten tartjuk, mindaddig, míg az infravörös színképben szabad anhidrid-csoportok már nem mutathatók ki. Ezután a terméket 94 g diacetonalkohollial hígítjuk. 55—69 g dietilaminnal 1* 18 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4