160818. lajstromszámú szabadalom • Vízzel higítható bevonószer elektromos rétegfelvitelhez

3 160818 4 vegyes észtereivel képezett adduktot tartalmazunk. A találmány szerinti bevonószerek egyszerű előállítási módjuk mellett kiváló stabilitásukkal tűnnek ki, amely mind tömény, mind hígított alakban, még magasabb hőmérsékletek általi igénybevétel esetén is fennáll. További előnyük a találmány szerinti szereknek, hogy kitűnő szórófcépességgel (throwing power) rendelkeznek. A találmány szerinti bevonószerek előnyeihez sorolandó még, hogy a bevonatrétegek a beégetés során kifogástalan viselkedést mutatnak (ami a hosszúláncú zsírsavészterek túlnyomó részben való jelenlétének tulajdonítható), emellett igen jól nedvesítik a pigmenteket, ami lehetővé teszi az olcsó pigmentek és töltőanyagok mennyiségi arányának számottevő emelését; ez utóbbiak más bevonószerek esetében egyáltalán nem vagy csak kis mennyiségi arányokban alkalmazhatók, mert jelenlétük zavarokat okoz az elektroforézis-fürdők üzeme során. A találmány szerinti szerekkel készített bevonatok különösen a felvitt réteg egyenletességével és kitűnő tapadásával, keménységével és rugalmasságával, valamint kiváló korrózióállóságával tűnnek ki. A találmány szerinti szerek vízben való igen jó oldódása lehetővé teszi, hogy a bevonás során 6,0-^8,0, előnyösén B,5—7,5 pH-értéknél (a gyanta desztillált vízzel készített 10%-os oldatában mérve) dolgozzunk. Az a lehetőség, hogy 7,0 alatti pH-értékeknél dolgozzunk, elsősorban azért igen előnyös, mert a lakkozóberendezés huzamos üzemeltetése esetén is csökkenti annak veszélyét, hogy a bevonószer észter-csoportja alkalikus elszappanosítási szenvedjen és így a makromolekula részleges lebontása következzék be. A találmány szerinti bevonószerekből készített bevonatrétegek kiváló korrózióállósága —amely az ismert ilyen szerekkel végzett összehasonlító kísérletekkel (vö. 7. példa) egyértelműen kimutatható — annak tulajdonítható, hogy a telítetlen zsírsavészterekben az itt szükséges molekulanagyság mellett maximálisan elérhető számú kettőskötés van jelen; ezek a kettőskötések nyilván a rétegfelvitel során az anódon képződő atomos oxigén hatására hidroperoxid-képződésnek, epoxidálásnak és hidroxilezésnek vannak kitéve és e folyamatok következtében a karboxilcsoportokkal való további hídkötések kéoződésének lehetősége nyílik meg. Az eddigi ilyen célú kötőanyagok esetében éppen ezeknek a reakcióképes helyeknek a reagálási lehetősége szűnt meg a kopolimerizáció és az adalékanyagokkal való kombinálás következtében. így tehát a találmány szerinti szerekkel készített bevonatok esetében még a bevonatréteg esetleges elszappanosítása során (ami pl. alkalikus szerek behatása következtében fordulhat elő) sem szabadulnak fel viszonylag kis molekulasúlyú molekula-töredékek, amint ez pl. kisebb molekulasúlyú termékeknek alkanolaminökkaí és poliaminofckal való kapcsolása esetén bekövetkezik. A 2. alatt említett vizet tűrő oldószerekként pl. ketonok, mint aceton, metiletilketon, tercier alkoholok, mint tere.-butanol, terc-pentanol vagy diacetonalkohol, éterek, mint tetrahidrofurán, dioxán vagy a glikolok dialkoxi-származé» kai, pl. dietilénglikol-dietiléter stb. kerülhetnek alkalmazásra. Alkalmazhatók továbbá dimetilszulf oxid és dimetilf ormamid is; alárendeltebb mennyiségekben szekunder alkoholok, mint izopropanol, szek.-butanol, l-butoxipropanoI-2, dipropilénglikol vagy ciklohexariol is felhasználhatok. A 3. alatt említett kondenzációs termékek előállítására zsírsavészterként a poliolok (mint etilénglikol, propilónglikol, 2,2-dimetilpropándiol-1,3, glicerin, „trimetiloletán, trimetilolpropán, pentaeritrit, adott esetben hídroxilcsoportokat tartalmazó polimerizátumok konjugált vagy izo^ Iáit kettőskötéseket tartalmazó egyenes vagy elágazó szénláncú, 8—24 szénatomos monokarbonsavakkal képezett hidroxilmentes észterei alkalmazhatók. Előnyösen természetes száradó vagy félig száradó olajok, mint lenolaj, szójaolaj, napraforgóolaj, gyapotmagolaj, perillaolaj, sáfrányT olaj, oiticicaolaj, valamint ezek izomerizálás útján nemesített származékai használhatók erre a célra. Különösen előnyös az említett olajok dehidratizált ricinusolajjal képezett elegyeinek az alkalmazása. Felhasználhatók továbbá az említett 8—24 szénatoinos monokarbonsavak kolofónium- vagy tallolaj-gyantasavakkal képezett hidroxilmentes vegyes észterei; ezek a gyantasavak a karbonsavak összmennyiségére számítva SO^/o-ig menő mennyiségi arányban kerülhetnek alkalmazásra. Felhasználhatók részlegesen, legfeljebb 20%ig menő mennyiségben telített monokarbonsavak is. A vegyes észterek előállítására alárendelt mennyiségekben felhasználhatók nem dienofil dikarbonsavak, 'mint az izomer ftálsavak, adipinsav,;dimer zsírsavak stb. is. Etilénszerűen alfa, béta-telítetlen dikarbonsavként előnyösen maleinsav ill. 'maleinsavanhidrid, továbbá fumársav és itakonsav kerülhet alkalmazásra. A szappanképzésre nitrogén^bázisiként ammónia mellett elsősorban tercier vagy szekunder alkilaminok, mint trimetilamin, trietilamin, dietilamin, diizoDropilamin, dibutilamin, morfolin, N-metilmorfolin és piperidin alkalmasak. Előnyösen tercier allkilaminokat használunk erre a célra. Amennyiben a 3. alatti komponenseik felépítésére zsírsavészterként nem természetes triglicerideket alkalmazunk, akkor ezeket a felhasználásra kerülő zsírsavésztereket ismert módon állíthatjuk elő; a találmány szerinti felhasználás szempontjából az olyan észtereket tekintjük hid* roxilméntesnek, amelyeknél a szabad hidroxilcsoportok mennyisége a végtermékben 8-nál kisebb hidroxilszámnak felel meg. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2