160804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6,7- diaciloxi-tetrahidro-izokinolin-származékok előállítására
160804 11 12 12. példa: 1,8 g L-1^3,4,5-trimetoxibenzil)~6,7-diihidroxi-1,2,3,4-tetrahidro-izokinolint feloldunk 50 ml kloroformban és az oldatihoz hozzáadunk 0,7 ml trietilamint. 0 — —5 q C-^on cseppenként hozzáadjuk 0,83 g terc.-amiloxikarbonilklorid 5 ml kloroformos oldatát. Egy órát keverjük az előbb említett hőmérsékleten, majd éjszakán át tovább keverjük szobahőmérsékleten. A reakcióoldatot vízzel, 10%-os vizes borkősav oldattal, vizes nátriumhidrogénkasrbonát oldattal és újból vízzel mossuk. Az oldatot ezután szárítjuk és elpárologtatjuk az oldószert, amikoris 1,7 g L-l-(3,4,6-trimetoxibenzil)-2-terc.-amilóxika;rtbonil-6,7-dihidroxi-l ,2,3,4-tet;rahidro-izokinolint kapunk viszkózus olaj alakjában. E vegyület 1,24 g-ját feloldjuk 20 ml piridinben és az oldathoz cseppenként jéghűtés közben 0,54 g izobutirilkloridot adunk. Éjszakán át állni hagyjuk szobahőmérsékleten, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot feloldjuk benzolban. A benzolos oldatot 10%-os vizes borkősav oldattal, majd vízzel mossuk. Az oldatot azután megszárítjuk és elpárologtatjuk az oldószert, amikoris 1,3 g L-l-(3,4,5--trimetoxibenzil)-2-terc.-amiloxikarbonil-6,7-diizobutiriloxi-1,2,3,4-tetrahidro-izokinolint kapunk olaj alakjában. A veigyület infravörös spektruma, a karbonil csoportnak megfelelően, erős abszorpciót mutat 1700 és 1695 cm_1 -n. 13. példa: 6,9 g DL-l-<3,4,5-trimetoxibenzil-6,7-dihidroxi-l,2,3,4^tetrahidpo-izokinolin 50 ml ecetsavas oldatához 4, g kénsavat és 6 g acetilkloridot adunk. Az oldatot egy éjszakán át keverjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. Kévés petroléterrel végzett mosás után feloldjuk a maradékot 100 ml kloroformban. A kloroform oldatot vizes nátriunihidrogénkarbonát oldattal semlegesítjük, vízzel mossuk, szárítjuk és elpárologtatjuk az oldószert. Az így kapott maradékot metanolban oldjuk. Az oldathoz hozzáadjuk 2,7 g oxálsav-2-hidrát metanolos oldatát. Állás után leszűrjük a kicsapódó kristályokat. A kristályokat éterrel mossuk, metanoliból átkristályosítjuk és így 3,5 g DL-l-{3,4,5-trimetoxi-benzil)-6,7-diaoetiloxi-l,2,3,4-tetrahidro-izo-i kinolin oxalátot kapunk színtelen tűk alakjában. Op.: 196 Q C. 14. példa: 8,5 g izobutirilkloridot hozzáadunk 6,9 g L-l-(3,4,5-t:rimetoxibeiizil)-6,7-diizobutiriloxi-l,2,3,4--tetrahidro-izokmolint és 2,1 g metánszulfonsavat tartalmazó 70 ml kloroformos oldathoz. Az: oldatot 24 órát keverjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. Kevés petroléterrel végzett mosás után feloldjuk a maradékot 100 ml kloroformban. A kloroformos oldatot vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal semlegesítjük, vízzel mossuk, szárítjuk és elpárologtatjuk az oldószert. Az így kapott maradékot metanolban oldjuk. Az oldathoz hozzáadjuk 2,7 g oxálsav•2H2O metanolos oldatát. Állás után leszűrjük a kicsapódó kristályokat. A kristályokat éterrel mossuk, metanolból átkristályosítjuk és így 4,5 g L-l(3,4,5-trimetoxibenzil)-6,7-diizobutiriloxi-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolin oxalátot kapunk színtelen tűk alakjában. Op. 205—207 ^C (boml.). 15. példa: 6,9 g L-l-(3,4,5-trimetoxibenzil)-6,7-dibidroxi-1,2,3,4-tetrahidro-izokinolin, és 3,6 g vízmentes p-toluölszulfonsav 70 ml kloroformos oldatához 6,5 g butirilkloridot adunk. Az oldatot éjszakán át keverjük, majd csökkentett nyomásom bepároljuk. A maradékot feloldjuk 100 ml kloroformban. A kloroformos oldatot vizes nátriurnhidrogénkarbonát oldattal semlegesítjük, vízzel mossuk, szárítjuk és elpárologtatjuk az oldószert. Az így kapott maradékot metanolban oldjuk. Az oldathoz hozzáadjuk 2,7 g oxálsav•2H2 0 metanolos oldatát. Állás után leszűrjük a kicsapódó kristályokat. A kristályokat éterrel mossuk, metanolból átlkristályosítjuk és 7 g L-l-(3,4,5-trimietoxibenzil)-6,7-dibutiriloxi-l,2,3,-4-tetrahid:ro~izokinolin oxalátot kapunk. Op.: 218—219 °C. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás raoém, vagy optikailag aktív I általános képletű vegyületek — ahol R rövidszénláncú alkanoil-csoportot, és R1 trimetoxifenilgyököt jelent — és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy a II általános képletű vegyület — ahol R1 jelentése a fent megadott — iminocsoportját savaddíciós sóvá-alakítással, vagy R2 védőcsoport — ahol R 2 jelenítése ariloxikarbonil- vagy rövidszénláncú alkoxikarbonü-csopart — bevitelével védjük, a védett imino-'Csoportot tartalmazó III általános képletű vegyületet — e képletben R1 é» R 2 jelentése a fent megadott — rövidszénláncú lü lí> 20 25 30 38 40 45 50 55 60 A kapott vegyület 1,3 g-ját feloldjuk 10 ml 10%-os sósavas jégecetben. 30 perces állás után az oldatot 50 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten és csökkentett nyomáson töményítjük. A maradékot vízben oldjuk. Aktív szénnel színtelenítjük, majd nátriumhidrogénkarbonáttal nieglúgosítjuik az oldatot és etilacetátal extraháljuk. Az extraktumot vízzel mossuk, szárítjuk és elpárologtatjuk az oldószert. A visszamaradó olajat oxálsav metanolos oldatához adjuk. A kicsapódó kristályokat leszűrjük, metanolból átkristályosítjuk és így 0,9 g L-l-(3,4,5-trimetoxibenzil)- 6,7-diizobutir iloxi-1,2,3,4-t etrahidro-izokinolin oxalátot kapunk: /Op. 205—207 ia C. (boml.). 6
