160747. lajstromszámú szabadalom • Záróoszcillátoros kapcsolási elrendezés villamos feszültség impulzusszámmá történő közvetlen átalakítására

3 valamint egy — kapuáramkör segítségével a mérendő feszültségre kapcsolva feltöltött és meghívó impulzus útján ezen kapuáramkörrel ellentett ütemben működtetett másik kapuáram­kör nyitásával az időzítő kondenzátoron, az idő­zítőellenálláson, valamint egy önmagában is­mert tranzisztor bázis-emitter diódáján keresz­tül kisütött — további kondenzátora van. A találmányunk szerinti záróoszcillátor to­vábbi ismérve, hogy a kapuáramkörök működ­tető egységhez kapcsolt térvezérlésű tranziszto­rokból állnak. A záróoszcillátor bemenetére a kezdő impulzusszámot beállító feszültségosztó csatlakozik, melynek alsó tagjával termisztor van párhuzamosan kapcsolva. A találmányunk szerinti záróoszcillátornak az eddig ismert rendszerekhez viszonyított előnye abban mutatkozik meg, hogy az impulzusszá­mot a mérendő feszültségen kívül zömében két kondenzátor hányadosa (C1/C2) határozza meg, s ezért az impulzusszám — ha a kondenzátorok azonos anyagból készültek és így hőmérsékleti állandójuk is azonos — széles hőmérséklettarto­mányon belül állandó, így sem nagypontosságú impulzusgenerátorra, sem pontos és bonyolult kapuáramkörre nincs szükség. Az általunk javasolt megoldás további elő­nye, hogy az impulzusátadási folyamat sűrűség­függvénye exponenciális, vagyis kezdetben sű­rűbb, később elnyújtott jellegű. Ily módon azon pont környezetében, ahol a leállás bekövetke­zik, a differenciális impulzusfrekvencia oly ki­csi, hogy a spontán leállásból származó esetle­ges bizonytalanság lényeges hibát nem okozhat A találmány lényegét egy kiviteli példa kap­csán, rajz alapján világítjuk meg közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmányunk szerinti feszültség­impulzusszám átalakító záróoszcillátor működé­si elvét, illetve azon belül egy lehetséges kivi­teli alakját mutatja; a 2. ábra a T3 tranzisztor munkapontjának a munkaegyenesen történő mozgását ábrázolja; a 3. ábra az időzítő kondenzátoron lezajló fo­lyamat szemléltetése. Az 1. ábrán az R3, R>„ Rf„ T3 , C : > és L ele­mekből álló kapcsolásrész önmagában ismert záróoszcillátor, hasonlóképpen ismert áramkör az S-sel jelölt Schmitt-kör is. Alapesetben a Schmitt-kör baloldali kimene­tén „1", a jobboldali kimenetén „0" jelszint van, ennek megfelelően a Tj térvezérlésű tranzisz­tor nyitva, Tj pedig zárva van. Ha a bemenet­re Ux mérendő feszültséget kapcsolunk, akkor a P2 bemeneti osztón, az R2 ellenálláson és a nyitott Ti tranzisztoron keresztül a Ci konden­zátor az Ux feszültség-csúcsértékére töltődik fel. Miután a T2 tranzisztor zárva van, a T3 tranzisztor sem kap nyitófeszültséget, ezért a munkapontja J2 pontban marad. (2. ábra.) Ha most az „S" Schmitt-kört Ui indítójellel átbil­lentjük, akkor annak jobboldali kollektorán 4 lesz „1", baloldalin pedig „0" jelszint, ennek megfelelően a Ti tranzisztor zár le, és a T2 nyit ki. ~Ex. azt eredményezi, hogy a Q kon­denzátor az R3 ellenálláson keresztül kisül, 5 eközben a T3 tranzisztor munkapontját a 2. áb­rán látható Jz pontból a J& pontba viszi, amit komparációs szintnek is nevezhetünk, mert e pont elérését a záróoszcillátor, mindig egy im­pulzussal, jelzi. Ha a Ci kondenzátor feszültsége 10 a komparációs szint alá esik, a záróoszcillátor leáll. Minél nagyobb az Ux feszültség, annál na­gyob lesz Ci töltése; meghíváskor pedig ann£l nagyobb lesz a kisütőáram, a kisütési idő, és en­nek megfelelően a produkált impulzusszám is. ]S Az elvi működés jobb megértéséhez a 3. ábra a C-2 kondenzátoron lezajló folyamatot mutatja be az időtengelyre vonatkoztatva. Amint itt lát­ható, az Ufc komparációs szint elérésekor kelet­kező impulzus pozitív (lezáró) feszültségre tölti 20 fel a C2 kondenzátort, amelyet a Ci kondenzá­torból az R3 ellenálláson átáramló töltésmeny­nyiség — a görbe felszálló ága szerint — ismét negatív polaritására fordít, amelynek U* érté­kénél az előbbi folyamat megismétlődik. 25 Miután egy-egy impulzushoz Q2 = XJk • C2 töl­tésmennyiség szükséges, é9 a Ct kondenzátor­ban felhalmozott töltés Qi = Ux -Ci, ezért a produkált impulzusszám: nj = Gh (Q2 = UK • 30 • Ci)Ufc' C2 lesz. Ebből látható, hogy ha a kons­tansoktól eltekintünk, az impulzusszám lineáris függvénye az Ux bemenő feszültségnek. A kép­letből kiolvasható továbbá az is, hogy a mérés­határ durván a Ci/C2 hányadossal állítható be, gS és az is, hogy a két kondenzátor azonos anyag­ból, azonos technológiával készült, és így a hő­mérsékleti együtthatója is azonos, akkor a hő­fokváltozásból származó kapacitásváltozás az impulzusszámolt nem befolyásolja. A Pi po-4ß tencióméterből és az R t ellenállásból álló fe­szültségosztóval az Ux = 0 értékhez tartozó im­pulzusszámot, a P2 hitelesítő potencióméterrel pedig a felső méréshatár finombeállítását vé­gezhetjük. A Te termisztorral a T 3 tranzisztor _ által meghatározott komparációs szintnek a hő­mérséklettől való függését kompenzálhatjuk. A találmány gyakorlati jelentősége különösen ott mutatkozik meg, ahol nagyszámú és nagy­g0 területen szétszórt méréspont van; és egyes cso­portoknak, sőt egyes távadóknak is biztosítani kell a digitális kimenetet. Előnyösen alkalmaz­ható továbbá mindenütt, ahol az olcsóság és a kisméret jelentőséggel bír. így pl. digitális pH-mérőkben, olcsó és kisméretű digitális kézi mű­szerekben, rétegvastagság- és tűrésmérőkben stb. Szabadalmi igénypontok: 1. Záróoszeulátoros kapcsolási elrendezés vil­lamos feszültség impulzusszámmá történő köz­vetlen átalakítására, azzal jellemezve, hogy ön­magában ismert bemeneti osztójának (P2) osz­tópontjához kötött ellenállás (R2 ) szabad vége, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom