160710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nyálka viszkozítását az élő szervezetben a fiziológiailag legkedvezőbb értékre beállító enzimkészítmény előállítására
160710 15 16 átlagos súlyúk 1430 g. A tápanyaghasznosítási fajlagosuk, a felhasznált tápanyag súlyának és az állatok súlyának hányadosa 2,30 volt. Az I. kísérleti csoport ugyanazt a táplálékot kapta, de kiegészítve 4 g/kg enzim-készítménynyel. A tápanyag kg-onként 400 Anson-egységet tartalmazott, és ez élőisúly kg-ra számítva naponta 40 000 Anson-egység adagolásnak felelt meg. A kísérleti időszak végén a csirkék átlagos súlya 1553 g (+8%) volt és tápanyaghasznosítási fajlagosuk 2,15 (—7%). A 2. kontroli-csoport kukoricából és szójából álló tápanyagot kapott, de ebben a proteinek koncentrációja magasabb, 22%-os volt. A kísérleti időszak végén a csirkék átlagos súlya 1676 g volt, tápanyaghasznosítási fajlagosuk 2,09. A II. kísérleti csoport a 2. kontroli-csoporttal azonos táplálékot kapott, de kiegészítve kgonként 400 A. E. enzimegységgel. A kísérlet végén az átlagos csirkesúly 1772 g volt ( + 6%) és a tápanyaghasznosítási fajlagos 1,98 (—5%). V. példa: A kísérleti etetés 45. napján a csirkék között járvány lépett fel, melynek az enzim-tartalmú tápanyagot fogyasztó csirkecsoport jobban ellenállt. 60 napos etetési időszak végén a kontrollcsoportból 5%-os volt az elhullás, míg az enzim-készítményt fogyasztó csoportnál csak 1,6% volt a veszteség. 60 nap után a csirkék átlagos súlya 1346, illetve 1319 g volt. A két csoport súlyánál mutatkozó kis különbség azzal magyarázható, hogy az enzim-készítményt fogyasztó csoportban a gyengébb csirkék is túlélték a járványt. A tápanyaghasznosítási fajlagos 2,8, illetve 2,63 volt, ez 6,5%-os tápanyagmegtakarításnak felel meg. A zárt térben való csirketenyészbés kontrollja: mindegyik vizsgálat elején elkülönítettünk 25—25 csirkéből álló csoportot, melyeket szabadban neveltünk. E csirkék között nem volt elhullás. A kontroli-csoportban levő csirkék átlagos súlya 1603 g volt, A kísérleti csoportban levő csirkék, súlya 1746 g (+9%) volt. A fajlagos tápanyaghasznosítás 2,68, illetve 2,41 (-10%). VI. példa: Az V. példa megismétlése Az V. példában leírt kísérletet nyár közepén végeztük, amikor a hőség szemmel láthatóan ártott az állatoknak. A kísérletet ősszel megismételtük (VI.), amikor a klimatikus viszonyok normálisak voltak. A borjúetetési kísérleteknél megfigyelhető volt, hogy az enzim-készítmény hatása nemcsak a bélnyálka megváltoztatásában nyilvánul meg, hanem előnyösen módosítja magát a táplálékot is. A borjak tejporból készített tejet kaptak, melyet 37 c C~ra melegítettek fel. A tej elkészítése és elfogyasztása között gyakran 1/2 órás időköz volt. Ez az idő elegendő ahooz, hogy a 37 °C-os tejben a proteinek részlegesen lebomoljanak az enzimek hatására. A proteinek könnyebb emészthetősége is elősegítette a borjak növekedését. A V. és VI, példában ismertetett nagyüzemi borjúnevelésnél gyakorlatilag nem volt elhullás, és ezt különbözőképpen lehet magyarázni. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 Zártihelyen nevelt csirkék A kísérleteket két sorozatban kfo. 6000 db Vauguard-Garrison-féle zárt térben nevelt csirkével végeztük. A kontrollcsoport a kereskedelmi forgalomban levő szójaliszt és kukoricaalapú csirketápot kapta, melyben 21% fehérje és 5% lipoid van. A csirketáp még kg-onként 8 mg penicillin-prokaint és 25 mg tetraciklint tartalmaz. A kísérleti csoport ugyanezt a csirketápot kapta, kiegészítve kg-onként 400 mg C enzimkészítménnyel, melynek hatóanyagtartalma 2000 A. E. mg-onként. Az enzim-adag tehát táplálék kg-onként 800 A. E. az élősúlyra számítva naponta és kg-onként 80 000 A. E.-nak felel meg. A 30 napos etetési időszak végén a két csoportban levő csirkék külsőleg azonosan fejlettek voltak. A kontroli-csoportban levő csirkék azonban átlagosan 1080 g tápanyagot fogyasztottak, míg a kísérleti csoporthoz tartozó csirkék csak 903 g tápot fogyasztottak, a megtakarítás tehát 16%-os volt. 60 napos etetési kísérlet végén az elhullás a kontroli-csoportban 7,9% volt, a kísérleti csoportban 4,8%-os. A csirkék átlagos súlya a kontroli-csoportban 1338 g, a kísérleti csoportban 1356 g. A fajlagos tápanyaghasznosítás 2,73, illetve 2,38 volt, tehát az enzim-készítményt fogyasztó csoport 12,4%rkal kevesebb tápot igényelt. Megjegyzés A csirke-etetési kísérletek után jöttünk rá arra, hagy a szójában levő fehérjék gátolják az enzimek hatását és ez megakadályozható, ha az enzim-készítményt az ivóvízben oldva adjuk, mint ezt a II. példában leírtuk. Feltehetően a csirke-etetési kísérleteknél is jobb eredményt értünk volna el, hasonlóan a II. példában leírt kísérletekhez, ahol a növekedés 39%-os volt, ha az enzim-készítményt a tápanyag helyett az ivóvízbe adagoltuk volna. C) Borjakkal végzett kísérletek 8
