160703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizálására
5 bentonit, horzsakő, kovasav, kaolin, alumíniumszilikát, talkum. Oxidok, pl MgO, A12 0 3 , Ti0 2 foszfátok, pl. Ca3(P04 ) 2 ; apatit szulfátok, pl. BaSO/„ CaS04 karbonátok, pl. BaC03 aktívszén, szilikagél. Ajánlatos 0,1—300 mikron, előnyösen 2—250 mikron átlagos részeeskeméretű hordozókat alkalmazni. Az ezekre a hordozókra rögzítendő magnéziumvegyületként pl. Mg(OH)2 -t vagy olyan magnéziumvegyületeket, amelyek a hidroxilcsoportok mellett pl. szulfát-, foszfát-, karbonát-, karboxilát-, nitrátcsoportokat vagy halogénatomokat is tartalmaznak, alkalmazhatunk. Hidroxil- és karbonátcsoporttartalmú magnéziumvegyület felhasználása esetén ajánlatos 80— 500 mg/g magnéziumvegyület értékű hidroxilcsoport tartalmat alkalmazni; előnyösen 1 g magnéziumvegyületre számítva 100—400 mg hidroxilcsoporttartalmat alkalmazunk. Hidroxil- és halogéntartalmú magnéziumvegyületként az MgCl2 -XMg(OH) 2 , általános képletű, ahol X = 3, előnyösen 3—10 közötti értékű, magnéziumvegyületeket, vagy a magnézium(Sorel-) cementnek megfelelő vegyületeket előnyösen alkalmazzuk. A hordozón történő rögzítést ismert módon, pl. oly módon hajthatjuk végre, hogy a hidroxilcsoporttartalmű magnéziumvegyületet hordozó jelenlétében állítjuk elő. Pl. Mg(OH)2 rögzítése céljából magnéziumsók, mint M@C12 , MgS04) Mg(N0 3 ) 2 vizes oldatait a hordozó jelenlétében keverés közben lúgokkal, pl. nátronlúggal elegyíthetjük; ezután leszűrünk, mosunk és szárítunk. Utóbbit pl. 180—300 °C, előnyösen 200—250 °C között lehet végrehajtani. Hidroxil- és karbonátcsoport tartalmú magnéziumvegyületeknek hordozón történő rögzítése céljából hasonlóan járhatunk el, mikoris ezeknek a vegyületeiknek a hordozó jelenlétében történő kies-apását karbonátoldatofckal, mint szódaoldattal, vagy karbonátoldatok és lúgok elegyével, pl. nátronlúggal, hajthatjuk végre. A magnézium(Sorel-)oementnek a hordozón történő rögzítése céljából célszerűen úgy járunk el, hogy vizes, kb. 3—5 n töménységű MgCl2 oldatot 1—3 — 1—8, előnyösen 1—3 — 1—5 közötti arányban MgQ-val, a hordozó jelenlétében reagáltatjuk. A további feldolgozást azután ismét úgy hajthatjuk végre, amint azt az Mg(OH.)2 rögzítésénél leírtuk. A hordozó és a hidroxilcsoporttartalmú magnéziumvegyület súlyaránya széles határok között változhat; ajánlatos 1:0,01—1:1 közötti arányt alkalmazni; előnyösen 1 : 0,05—1 : 0,6 közötti súlyarányt használunk. Lehetőleg finom-6 diszperzitású csapadékok előállítása céljából a kicsapást szobahőmérsékleten és lehetőleg tömény oldatban hajtjuk végre. MgO hordozó esetében az Mg(OH)2 felvitelét S úgy is elvégezhetjük, hogy az MgO-t számított mennyiségű vízzel, vagy vízgőzzel reagáltatjuk. Célszerűen 1 g MgO-t 0,2—10 mmól vízzel reagáltatunk. 10 Ha az MgO-n más hidroxilcsoporttartalmú magnéziumvegyületet kívánunk rögzíteni, akkor előnyös a MgO-t HX általános képletű, ahol X halogén-, nitrát, (karbonát)!/^, (P04)i/3-, (szulfát)i/2-, karboxilát-, előnyösen acetátgyök, 15 savakkal reagáltatni. 1 g MgO-ra vonatkozóan célszerűen 0,2—10 mmól HX-et használunk. A HX általános képletű savaikat MgO-val víztartalmú formában is reagáltathatjuk. Az A komponens titántartalma 1 g A kom-20 ponensre számítva célszerűen 0,01—10 mg-atonnsúlynyi mennyiség, előnyösen 0,1—5 mgatonisúlynyi mennyiség értékét a reakció idejével, a reakció hőmérsékletével és a felhasznált négyvegyértékű, halogéntartalmú titánve-25 gyület koncentrációjával befolyásolhatjuk, A magnéziumvegyületen rögzített titánkomponens koncentrációja célszerűen 1 1 diszpergálószerre, ill. reaktortérfogatra számítva 30 0,005—1,5 mmól, előnyösen 0,03—0,8 mmól. Azonban a megadottnál magasabb koncentráció alkalmazása is lehetséges. A titánvegyülettel végbemenő reakció előtt a 35 hordozón rögzített hidroxilcsoporttartalmú magnéziumvegyületeket más közömbös, a polimerizációt nem inhibitálő szervetlen szilárd anyagokkal reagáltathatjuk/ Ilyen célra fémvegyületeket, pl. oxidokat, hidroxidokat, halogenide-4(( ketf. szulfátokat, karbonátokat, foszfátokat, szilikátokat alkalmazhatunk; példaképpen a következőket említjük meg: alkáli földfémoxidok, mint CaO, Al(OH)3 , fluoridok és kloridok, pl. MgF2 , AICI3, ZnCl2 , NiCfc, alkáliföldfémkarbonátok, mint Ba!C03 , alkáliföldfémfoszfátok, mint Ca3(P04)2 vagy apatit, talkum. A hordozón levő magnéziumvegyület és a szervetlen szilárd anyag közötti mólarány széles határok körött változhat Ajánlatos 1 : 0,05— —1 : 0,9, célszerűen 1 : 0,08—1 : 0,5 közötti tartományt alkalmazni. Pl. ZnCl2 felhasználásakor olyan hordozós katalizátort kapunk, amely H2-vel szemben javított érzékenységgel bír, és ezért kis molekulasúlyú polimerek előállítására alkalmazható. Az A komponens négyvegyértékű titánvegyületének a polimerizáeió szempontjából aktív, kisebb vegyértékű formába történő átalalkítását célszerűen a polimerizáeió alatt az alumíniumorganikus vegyület (B komponens) segítségével 60 20—120 °C, előnyösen 60—100 °C között hajtjuk végre. Az A komponenst azonban az alumíniumorganikus vegyülettel —30—100 ^G-on előnyö-65 sen 0—20 °C között a polimerizáeió előtt is ?
