160702. lajstromszámú szabadalom • Poliacetál alapuú, hőrelágyuló anyagok és eljárás ezek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. VI. 10. (HO—1181) Német Szövetségi Köztársaság-fbeli elsőbbsége: 1968. VI. 10. (P 17 69 560.2) Közzététel napja: 1971. XII. 27. Megjelent: 1973. X. 31. 160702 Nemzetközi osztályozás: C 08 g 1/00 Feltalálók: Dr. Cherdron Harald, Wiesbaden, Dr. Burg Karlheinz, Hofheim/Taunus, Dr. Gutweiler Klemens, Oberjosbach/Taunus, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Farbwerke Hoechst Aktiengesellschaft vormals Meister Lucius et Brüning cég, Frankfurt/Main, Német Szövetségi Köztársaság Poliacetál alapú, hőrelágyuló anyagok és eljárás ezek előállítására 1 Ismeretes, hogy kaucsukszerű polimereknek hőrelágyuló anyagokhoz történő hozzákeverésével az ütő-hajlító szilárdságot a keménység egyidejű csökkenése mellett növelni lehet. Ezzel a célkitűzéssel az 1 287 912 számú francia szabadalmi leírásban etilén/vinilacetát-kopolimerek és poliolefmek keverékeit, a 609 574 belga szabadalmi leírásban az említett kopolimerek és polivinilklorid keverékeit továbbá a 2 953 541 számú USA szabadalmi leírásban etilén/akrilészter-polimerek és polietilén keverékeit írják le. 10 Az ütésálló polisztirolokat, amelyeket polidiénkaucsukoknak, pl. polibutadiénnek vagy bu- 15 tadién/akrilnitril-kopolimereknek, a polisztirolba a polimerizáció alatt vagy után történő bedolgozásával állítanak elő [lásd Makromolekulare Chem. 101, 296 (1967)], részletesen megvizsgálták. 20 A találmány olyan poliacetál alapú hőrelágyuló anyagokra vonatkozik, amelyek a) 99,9—90 súly% 5000—200 000 közötti átlag molekulasúlyú formaldehid homopolimer vagy kopolimer és 25 b) 0,1—10 súly% 1000—1 000 000 közötti átlag molekulasúlyú polimer, amelynek lágyulási hőmérséklete az a) szerint alkalmazott poliacetál krisztallitjainak olvadáspontja alatt van, és befagyási hőmérséklete —120 — +30 °C közötti, 38 és szemcseátmérője 0,1—5 mikron között van, keverékéből áll. A találmány tárgya továbbá eljárás poliacetálalapú hőrelágyuló anyagok előállítására, azzal jellemezve, hogy a) 99,9—90 súly% 5000—200 000 közötti átlag molekulasúlyú formaldehid, vagy trioxál homopolimert vagy kopolimert és b) 0,1—10 súly% 1000—1 000 000 közötti átlag molekulasúlyú polimert, amelynek lágyulási hőmérséklete az a) szerint alkalmazott poliacetál krisztallitjainak olvadáspontja alatt van, és befagyási hőmérséklete —120 — +30 °C közötti, és 150—250 °C közötti hőmérsékleten homogénen összekeverünk, mikoris a b) alkotó a keverékben 0,1—5 mikron átmérőjű szemcsék formájában van jelen. A találmány szerinti anyagok azzal jellemezhetők, hogy azok ütésállósága a tiszta poliacetállal (polioximetilén) szemben lényegesen jobb, anélkül, hogy eközben azok keménysége és merevsége csökkenne. A poliacetálok ütésállóságának növekedését kis mennyiségű igen eltérő kémiai felépítésű polimerek hozzákeverése hatására nem lehetett várni, összehasonlítva a már említett poliolefin, polivinilklorid vagy polisztirol keverékekkel azt tapasztaljuk, hogy azoknál csak né-160702