160691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklór- metántioszulfenilklorid előállítására

a 160691 4 2 CC13SC1+3 S -00135550013+32012 (3) Ezenkívül mindkét esetben további reakció­termékként dikéndiklorid is keletkezik. A tri­klórmetánszulfenilkloridból és a kénből pedig a (4) egyenlet szerint széndiszulfid és dikéndiklo­rid, valamint az (5) egyenlet szerint széntetra­klorid, széndiszulfid és dikéndiklorid képződik: CCI3SCI+5 IS • CS2+2 S2 C1 2 (4) 4 CCI3SCI+2 S *3 CCI4+CS2+2 S2 C1 2 (5) A triklormetanszulfenilklorid és kén reakció­ja aktívszénen rendkívül gyorsan végbemegy. Azt tapasztaltuk, hogy a (2), (3), (4) ill. (5) reakcióegyenletek szerinti bisz^(tri!klármetil)-di­szulfid, bisz-(triklórmetil)-triszulfid, széndiszul­fid és széntetraklorid melléktermékek képződé­sét nagymértékben megakadályozhatjuk, ha a reakciót dikéndioklorid jelenlétében hajtjuk végre. A dikéndiklorid a reakció során nem használódik el, a reakciókeverékből csaknem kvantitatíve elkülöníthető és újra felhasználha­tó. A dikéndikloridnak a reakciókeverék feldol­gozása során fellépő veszteségét a (2)—(5) egyen­letek szerint melléktermékként képződő dikén­diklorid mennyisége kiegyenlíti. A triklórmetán­tioszulfenilklorid legjobb hozamát akkor érjük el, ha a triklórmetánszulfenilkloridot és a di­kéndikloridot 1 : 0,5—1 : 4, előnyösen 1 : 3 mól­arányban alkalmazzuk. Azt találtuk továbbá, hogy a fenti mellékter­mékek képződése azáltal is csökkenthető, ha a ként az elméletileg szükségesnél kisebb meny­nyiségben reagáltatjuk. Ebben az esetben a leg­jobb triklórmétántioszulfenilkiorid-hozamot ak­kor érjük el, ha a triklórmetánszulfenilkloridot és ként 1 : 0,3—1 : 0,75, előnyösen 1 : 0,5 mól­arányban reagáltatjuk. A triklormetanszulfenilklorid és kén átalaku­lásának szelektivitását a reakcióhőmérséklet is befolyásolja. A triMórmetántioszulfenil-klorid kitermelése a reakcióhőmérséklet emelkedésével kezdetben nő, 90—120 C°-on maximumot ér el, magasabb hőmérsékleten ismét csökken. Ezért előnyös a reakciót a fenti hőmérséklettar­tományban végrehajtani. A triklormetanszulfe­nilklorid és. kén, illetve dikéndiklorid fent meg­adott előnvös mólarányainál az optimális reak­cióhőmérséklet 100—110 C°. A találmány sze­rinti eljárást azért előnyösen 100—110 C° reak­cióhőmérsékleten hajtjuk végre. Az eljárást a legelőnyösebb körülmények kö­zött kivitelezve, a reakcióba vitt triklórmetán­szulfenilkloridriak a fele, a kén pedig teljesen elrea^ál. A találmány szerinti eljárásnál kanott reak­ciókeverék e^vszerű módon vákuumdesztiHáció­val feldolgozható. A desztillációsai ni. 30 C°A0 torr-nál előnárlatként a dikéndiklorid és a fe­leslegben levő triklormetanszulfenilklorid keve­rékét kapjuk, ami a triklórmetánszulfenilklori­dot és a ként kiegészítve újra reakcióba vihető. Következő frakcióként pl. 79 C7torr-nál tisz­ta triklórmetántioszulfenilklorid desztillál át. A 5 desztillációs maradék a bisz-(triklórmetil}-di­szulfid és a bisz-(trikfórmetil)-triszulíid keveré­kéből áll. A bisz^(triklórmetil)-diszulf id és triszulf id nem hulladéktermékek, ezek — ha másképpen nem 10 használjuk fel — az ismert módon klórozással ugyancsak triklórmetántioszulfenilklorid gyár­tásához alkalmazhatók. Célszerűen a kénnek tiszta triklórmetánszul­fenilkloridos és dikéndikloridos oldatait reagál-15 tatjuk. Mivel a kén a triklórmetánszulfeinilklo­ridban és a dikéndikloridban szobahőmérsékle­ten csak korlátozott mértékben oldódik, a reak­cióoldatot az aktívszénnel töltött' reaktorcsőbe való bevezetése előtt fel kell melegíteni. A tisz-20 ta oldat előállításához szükséges hőmérsékletet az oldat kéntartalma szabja meg. A találmány szerinti eljárás szakaszosan vagy folyamatosan kivitelezehtő. A reakciót célsze­rűen szemcsés aktívszénnel töltött csőreaktor-25 ban hajtjuk végre, amelybe a kén triklórmetán-< szulfenilkloridos és dikéndikloridos oldatát be­vezetjük, miközben a reakciózónában a hőmér­sékletet 90—120 C°-on, előnyösen 100—110 C°­on tartjuk. A találmány szerinti eljárás egy elő-30 nyös kiviteli módja szerint a kén, triklormetan­szulfenilklorid és dikéndiklorid 0,3:1,0:0,5—0,75: 1-0:3,0, előnyösen 0,5:l,0w 3,0 mólarányú olda­tát az aktívszénnel töltött csőreaktor felső ré­szén bevezetjük és a képződött reakciókeveréket •>g a reaktor alsó részén kivezetjük és desztilláljuk. Az aktívszénnek vasmentesnek kell lennie, mivel a vas a széntetraklorid és széndiszulfid (4) és (5) egyenletek szerinti képződését elősegi-AQ ti. A technikai aktívszén többnyire vastartalmú, de ezt a találmány szerinti eljárás céljára egy­szerű módon tisztíthatjuk: a vastartalmú aktív­szenet először hígított, vizes sósavval extrahal­juk, majd vízzel savmentesre mossuk és szárít­g juk. Célszerűen kopásálló, 2,5—4 mm szemcse* nagyságú aktívszénféleségeket használunk. Fenti okból a triklórmetánszulfenilkloridnak, a kénnek és a dikéndikloridnak is lehetőleg vas­mentesnek kell lennie. A találmány szerinti eljárás előnye az ismert eljárásokkal szemben az, hogy igen nagy hoza­mot biztosít. További előnye, hogy nincsen szük­séf költséges katalizátorokra, melyek elhaszná­lódnak vagy nehezen regenerálhatok. A talál­mány szerinti eljárásnál alkalmazott aktívszén hosszú ideig használva sem veszít aktivitásá­ból. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről az alábbi példa szemlélteti. 60 Példa: A találmány szerinti eljáráshoz használt be­es rendezés 85 g szemcsés aktívszénnel (2,5 mm,.' 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom