160691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklór- metántioszulfenilklorid előállítására
a 160691 4 2 CC13SC1+3 S -00135550013+32012 (3) Ezenkívül mindkét esetben további reakciótermékként dikéndiklorid is keletkezik. A triklórmetánszulfenilkloridból és a kénből pedig a (4) egyenlet szerint széndiszulfid és dikéndiklorid, valamint az (5) egyenlet szerint széntetraklorid, széndiszulfid és dikéndiklorid képződik: CCI3SCI+5 IS • CS2+2 S2 C1 2 (4) 4 CCI3SCI+2 S *3 CCI4+CS2+2 S2 C1 2 (5) A triklormetanszulfenilklorid és kén reakciója aktívszénen rendkívül gyorsan végbemegy. Azt tapasztaltuk, hogy a (2), (3), (4) ill. (5) reakcióegyenletek szerinti bisz^(tri!klármetil)-diszulfid, bisz-(triklórmetil)-triszulfid, széndiszulfid és széntetraklorid melléktermékek képződését nagymértékben megakadályozhatjuk, ha a reakciót dikéndioklorid jelenlétében hajtjuk végre. A dikéndiklorid a reakció során nem használódik el, a reakciókeverékből csaknem kvantitatíve elkülöníthető és újra felhasználható. A dikéndikloridnak a reakciókeverék feldolgozása során fellépő veszteségét a (2)—(5) egyenletek szerint melléktermékként képződő dikéndiklorid mennyisége kiegyenlíti. A triklórmetántioszulfenilklorid legjobb hozamát akkor érjük el, ha a triklórmetánszulfenilkloridot és a dikéndikloridot 1 : 0,5—1 : 4, előnyösen 1 : 3 mólarányban alkalmazzuk. Azt találtuk továbbá, hogy a fenti melléktermékek képződése azáltal is csökkenthető, ha a ként az elméletileg szükségesnél kisebb menynyiségben reagáltatjuk. Ebben az esetben a legjobb triklórmétántioszulfenilkiorid-hozamot akkor érjük el, ha a triklórmetánszulfenilkloridot és ként 1 : 0,3—1 : 0,75, előnyösen 1 : 0,5 mólarányban reagáltatjuk. A triklormetanszulfenilklorid és kén átalakulásának szelektivitását a reakcióhőmérséklet is befolyásolja. A triMórmetántioszulfenil-klorid kitermelése a reakcióhőmérséklet emelkedésével kezdetben nő, 90—120 C°-on maximumot ér el, magasabb hőmérsékleten ismét csökken. Ezért előnyös a reakciót a fenti hőmérséklettartományban végrehajtani. A triklormetanszulfenilklorid és. kén, illetve dikéndiklorid fent megadott előnvös mólarányainál az optimális reakcióhőmérséklet 100—110 C°. A találmány szerinti eljárást azért előnyösen 100—110 C° reakcióhőmérsékleten hajtjuk végre. Az eljárást a legelőnyösebb körülmények között kivitelezve, a reakcióba vitt triklórmetánszulfenilkloridriak a fele, a kén pedig teljesen elrea^ál. A találmány szerinti eljárásnál kanott reakciókeverék e^vszerű módon vákuumdesztiHációval feldolgozható. A desztillációsai ni. 30 C°A0 torr-nál előnárlatként a dikéndiklorid és a feleslegben levő triklormetanszulfenilklorid keverékét kapjuk, ami a triklórmetánszulfenilkloridot és a ként kiegészítve újra reakcióba vihető. Következő frakcióként pl. 79 C7torr-nál tiszta triklórmetántioszulfenilklorid desztillál át. A 5 desztillációs maradék a bisz-(triklórmetil}-diszulfid és a bisz-(trikfórmetil)-triszulíid keverékéből áll. A bisz^(triklórmetil)-diszulf id és triszulf id nem hulladéktermékek, ezek — ha másképpen nem 10 használjuk fel — az ismert módon klórozással ugyancsak triklórmetántioszulfenilklorid gyártásához alkalmazhatók. Célszerűen a kénnek tiszta triklórmetánszulfenilkloridos és dikéndikloridos oldatait reagál-15 tatjuk. Mivel a kén a triklórmetánszulfeinilkloridban és a dikéndikloridban szobahőmérsékleten csak korlátozott mértékben oldódik, a reakcióoldatot az aktívszénnel töltött' reaktorcsőbe való bevezetése előtt fel kell melegíteni. A tisz-20 ta oldat előállításához szükséges hőmérsékletet az oldat kéntartalma szabja meg. A találmány szerinti eljárás szakaszosan vagy folyamatosan kivitelezehtő. A reakciót célszerűen szemcsés aktívszénnel töltött csőreaktor-25 ban hajtjuk végre, amelybe a kén triklórmetán-< szulfenilkloridos és dikéndikloridos oldatát bevezetjük, miközben a reakciózónában a hőmérsékletet 90—120 C°-on, előnyösen 100—110 C°on tartjuk. A találmány szerinti eljárás egy elő-30 nyös kiviteli módja szerint a kén, triklormetanszulfenilklorid és dikéndiklorid 0,3:1,0:0,5—0,75: 1-0:3,0, előnyösen 0,5:l,0w 3,0 mólarányú oldatát az aktívszénnel töltött csőreaktor felső részén bevezetjük és a képződött reakciókeveréket •>g a reaktor alsó részén kivezetjük és desztilláljuk. Az aktívszénnek vasmentesnek kell lennie, mivel a vas a széntetraklorid és széndiszulfid (4) és (5) egyenletek szerinti képződését elősegi-AQ ti. A technikai aktívszén többnyire vastartalmú, de ezt a találmány szerinti eljárás céljára egyszerű módon tisztíthatjuk: a vastartalmú aktívszenet először hígított, vizes sósavval extrahaljuk, majd vízzel savmentesre mossuk és szárítg juk. Célszerűen kopásálló, 2,5—4 mm szemcse* nagyságú aktívszénféleségeket használunk. Fenti okból a triklórmetánszulfenilkloridnak, a kénnek és a dikéndikloridnak is lehetőleg vasmentesnek kell lennie. A találmány szerinti eljárás előnye az ismert eljárásokkal szemben az, hogy igen nagy hozamot biztosít. További előnye, hogy nincsen szükséf költséges katalizátorokra, melyek elhasználódnak vagy nehezen regenerálhatok. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott aktívszén hosszú ideig használva sem veszít aktivitásából. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről az alábbi példa szemlélteti. 60 Példa: A találmány szerinti eljáráshoz használt bees rendezés 85 g szemcsés aktívszénnel (2,5 mm,.' 2
