160682. lajstromszámú szabadalom • Képcső szines televizíó vevőkészülékhez

160682 gárcső gyűjtőnévvel „anód"-nak nevezett elektródáját alkotja. A 9 anód és a 3 rács között egy további, a széleken elhelyezett korrekciós 8 elektróda van, melyet a rajzon szemléltetett kivitelnél fémkeretkénit tüntettünk fel, de amely természetesen más elektromosan vezető anyagú bevonat is lehet, mely a burán van elhelyezve és szigetelve a 9 anódtól. A képcsövön továbbá ismert 7 elektromágneses eltérítő egység is van, az egyszínű képcsövekhez hasonlóan, ennek csupán egy részét szemlélteti az ábra. A fentiekben leírt képcső működése a következő : a 2 képernyőt az ágyúk katódjaihoz viszonyítva nagyobb Ve, a 3 rácsot pedig kisebb Vg pozitív potenciálra hozzuk, s így a rács-képernyő együttese hengeres gyűjtőlencse rendszert alkot az ágyúk által kibocsátott elektronr-sugárnyaM-bok részére. A képcső belső falának 9 vezető bevonatát az ágyúkénál nagyobb potenciáira helyezik. A rács Vg potenciálja ezzel a potenciállal megközelítően azonos. A „piros", „kék" és „zöld" 4, 5 és 6 ágyúk által kibocsátott sugárnyalábokat a megfelelő „piros", „kék" és „zöld" jelek modulálják. A vízszintes és függőleges eltérítés kombinált hatása következtében mely a 7 eltérítő egység hatására lép fel, a három sugárnyalábot oly módon térítjük ki, hogy azok letapogatják a képernyőt csíkrólcsíkra a rács huzaljaihoz és a luminesoens savakhoz viszonyítva merőleges irányban. Ez az együttes 'letapogatás minden időpontban úgy meigy végbe, hogy a „piros", „kék" és „zöld" ágyúkból származó három sugárnyaláb, miután a megközelítően a rács síkjában levő P pontban konvergálnak, beütköznek ugyanazon triplett „piros", „kék" és „zöld" csíkjaira. A fentiekben leírt eredményt a következő öszszetevők együttes hatásával érjük el: a) a két szélső elektronágyú tengelyének a középső elektronágyú tengelyéhez viszonyított enyhe hajlása (kb. 1° nagyságrendű, mely a rajzon nem látható); b) a rács-Jsépernyő egység fókuszáló hatása; a dinamikus konvergencia-készletnek nevezett berendezés, melyet a rajz külön nem szemléltet, s amely a három elektronsugárnyaláb közül legalább kettőre hat a megfelelő ágyúk kimeneténél és enyhe segédeltérítést biztosít, mely a fő eltérítés -mozgásának függvényében változik; c) a korrekciós hatás, amit a korrekciós 8 elektróda segítségével biztosítunk, amelyet változtatható potenciálra hozhatunk a letapogatás rendes mozgásának függvényében. Ez az elektróda lényegében a parazita eltérítés előzetes korrigálására szolgál, és ezzel járul hozzá a rács-képernyő térben a sugárnyalábok fókuszálásához. A fentiekben vázolt cső önmagában ismert, és a leírtak szerint semmi más lényeges újdonságot nem tartalmaz, csak azt, hogy általában a „kék" ágyú nem a középső részen helyezkedik el és a „kék" sáv sem a középső sáv a rács huzaljai útján határolt tripletben. Egyébként, a találamánynyal kapcsolatban a fenti képcsövet nem elhatárolóan, csupán alkalmazási példaképpen ismertettük. Az egy síkban elhelyezett három ágyú alkalmazásának előnyeit — főleg ami a konvergencia 5 biztosítását illeti — az ilyen típusú képcsöveknél általánosan ismerik, de a gyakorlatban ezek alkalmazásáról mégis le kell mondani, ha igen kis szélességű luminescens csíkokat alkalmaznak, így pl. 0,25 mm szélességűeket, ami egyéb-10 ként előnyös volna a képcső vízszintes irányú felbontóképessége szempontjából. A valóságban a képcső nyakrészének adott hossza esetében a három ágyú tengelyei annál inkább közel feküdhetnek egymáshoz, minél kes-15 kenyebbek a lumainescens csíkok. Másrészről viszont helykihasználás szempontjából nem kívánatos a képcső hosszának növelése. Emellett a letapogatott képelem annál élesebb (ami igen kívánatos a kép vízszintes és függőleges felbontá-20 sához), minél nagyobb a három ágyú átmérője, és ebben a vonatkozásban nem kívánatos 8—9 mm alá menni. Ennél az oknál fogva általában olyan ágyú kialakítást alkalmaznak, melynél a középső ágyú kissé magasabban helyezkedik el, 25 mint a másik két ágyú, és ez ami a képcső elektronoptikáját bonyolulttá teszi. A jelen találmány a következő tényeken alapszik: sztatikus vonatkozásiban a kép fényessége 30 és ennek megfelelően felbontása is lényegileg a kép piros és zöld optikai összetevőjétől függ, míg a kék összetevők reprodukciója gyakorlatilag nem játszik lényeges szerepet a kép világosságát illetően, csupán a nagy terjedelmű kék szí-35 nű mezőkben, mint a tenger vagy .az ég esetében, ebben az esetben viszont a különösen jó felbontóképesség nem fontos. Következésképpen a „kék" ágyúból származó 4Q elektron-sugárnyaláb esetében eléggé durván letapogatott kepeiemmel is megelégedhetünk:; és ennek megfelelően kisebb átmérő is elegendő (így pl. 4—5 mm is) a kék ágyú részére. Tehát, amennyiben a középső ágyút alkalmazzuk a kék 45 szín előállítására, a képernyőn a rács huzaljai által határolt triplettben is a kék lesz a középső sáv, ilyen módon pedig lényegesen közelebb hozhatjuk egymáshoz a három ágyú tengelyét, amint az a 2. és 3. ábrán látható, ahol metszetben ábrá-5Ű zoltuk az ágyúknak a rácshoz közelebb eső végét. Ezek az ábrák egyrészt az ismert 9 mm átmérőjű három ágyúból álló egységet, másrészt pedig a találmány szerint alkalmazott két szélső 9 mm átmérőjű ágyúból és egy középső 5 mm átmérőjű ágyúiból kialakított egyseget szemléltetik. Ezeken az ábrákon a léoték kétszeresen nagyított. rxz ágyúk tengelyét keresztekkel jelöltük. Magától értetődően, a találmány nem csupán a fentiekben leírt típusú csőre vonatkozik, és w» nem csupán függőleges csíkokkal kialakított képcsőre. Alkalmazható ugyancsak ferde elhelyezésű csíkokkal kiképzett ernyő esetében is, melynél a letapogatás három sugárnyaláb segítségével vízszintes irányban történik, mint ahogyan 66 vízszintes elhelyezésű csíkokkal kiképzett ernyő-I