160633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-dioxo-1,3-benzoxazino-tiono-foszfonsavészterek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticid és akarcid szerek

100833 3 4 Az eljárás megvalósítása során oldószerként az összes inert szerves oldó-, ill. hígítószer szó­ba jön. Ide tartoznak az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, pl. dietil-és dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok, így aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobu­tilketon, azonkívül a nitrilek, pl. az acetonitril. Savakeeptorként az összes szokásos savmeg­kötőszert alkalmazhatjuk. Különösen alkalma­sak az alkálikarbonátok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, -metilát, ill. -eti­lát, továbbá az alifás, aromás vagy heterocik­lusos aminők, pl. trietilamin, dimetilamin, di­metilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A reakcióhőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk. Általában —10 °C és 60 °C, előnyösen 0 °C és 30 °C közötti hőmér­sékleten dolgozunk. A reakciót általában normál nyomáson való­sítjuk meg. Az eljárás /megvalósításakor a kiindulási anyagokat általában ekvimoláris arányban ada­goljuk. Az egyik vagy másik reakciókomponens feleslege nem okoz jelentős előnyöket. A reak­ciót valamely alkalmas oldószerben, savakcep­tor jelenlétében végezzük és a reakcióelegyet néhány órán át keverjük. Ezt követően az ele­gyet megsavanyított vízbe öntjük és a szoká­sos módon feldolgozzuk. A találmány szerinti vegyületek általában kristályos alakban válnak ki, az elementár ana­lízis adataival és olvadáspontjaikkal jellemez­zük őket. Amint azt a fentiekben már említettük, a ta­lálmány szerinti anyagok kitűnő inszekticid és akaricid hatást mutatnak és csak kissé fitotoxi­kusak. A pesticid hatás gyorsan bekövetkezik és sokáig tart. Ezeknek a tulajdonságoknak az alapján az új anyagok a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint az egészségvédelem területén használhatók káros szívó és maró rovarok, valamint atkák irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfa­levéltetű (Myzus persicae), a fekete répalevél­tetű (Doralis fabae), zablevéltetű. (Rhopalc­siphum padi), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solani­folii), továbbá a riziblilevéltetű (Cryptimyzus korsehelti), almalevéltetű (Sappaphis mali), szil­valevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), továbbá a pajzstetvek (Coccina), pl. az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Le­canium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskafélék (He­teroptera), pl. a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus Intermedius), agyi po­loska (Cimex lecturalius), rablópoloska (Ríhodni­us prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák (Homoptera), így az Euscelis biloba­tus és a Nephotettiks bipunctatus. A maró rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposzta­moly (Plutella maculipennis), a gyapjaslapke (Lymantria dispar), aranyfaru szövő (Euproctis ehrysorrhoea), gyűrűs szövő i(Malacosoma ne­ustria), továbbá a káposzta bagolylepke (Ma­mestra (brassicae) és a vetési bagolylepke (Ag­rotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia bru­mata), a tölgyilonca {Tortrix viridana), gyapot­hernyó (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapothernyó (Prodenia litura), továbbá a pók­hálós szilvamoly (Hyponomeuta padella), liszt­moly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bo­garak (Coleoptera), pl. a gabonazsizsik (Sitop hilus granarius = Calandra granaria), burgo­nyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóska-le­vélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbo­gár (Phaedon coohleariae), repcefénybogár (Me­ligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus to­mentosus), babzsizsik (Bruchidius = Acanthos­celides optectus), nyakszegélyes porva (Dermes­tes frischi), gabonaporva (Trogoderma grana­rium), vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium cas­taneum), kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitop­hilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium pani­ceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és a fogasnyakú gabonabogár (Oryzaephilus su­rinamensis), valamint a talajban élő fajták, pl. a drótférgek (Agriotes spec.) és a májusi csere­bogár (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), ame­rikai csótány (Periplaneta americana), madeirái csótány (Leucophaea vagy Rhyparobia made­iráé), konyhai csótány (Blattá orientális), óriás csótány (Blaberus giganteus) és a Blaberus fus­cus, valamint a Henschoutedenia flexivitta, to­vábbá az egyenesszárnyúak (Orthoptera), pl. a házi tücsök (Aöheta domesticus), a termeszek, így a földi termesz (Reticuli termes flavipes) és a hártyaszárnyúak (Hymenoptera), így a han­gyák (Formicidae), pl- a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lénye­gében a legyek (Muscidae), így a közönséges muslica (Drosophila malenogaster), földköziten­teri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), házilégy (Musca domestica), kis házilégy (Fannia canicu­laris), kék döglégy (Phornia aegina) és a kék dongólégy (Calliphora erythroceplhala), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), továbbá a szúnyogok (Culicidae), pl. a sárgaláz­szúnyog (Aedea aegypti), dalos szúnyog (Culex pipiens) és a maláriaszúnyog (Anopheles Step­hens!). Az atkákhoz (Acarina) tartoznak különösen a fonóatkák (Tetraniehidae), így a bab- (Tet­ranychus telarius = Tetranychus althaeae vagy 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom