160618. lajstromszámú szabadalom • Növényi növekedést szabályozó készítmények

23 160618 24 Kezeléskori állapot Arány kg/ha Növekedés gátlás % Hozam növekedés % Megdőlés % Kontroll (0) — — 89,1 Tőhajtás 1 2 4 1,3 2,2 2,3 17,21 38,15 20,51 71,3 58,3 86,3 Kontroll (0) — — 95,5 Korai csizma 1 2 4 7,3 12,2 15,1 36,76 36,76 36,90 36,6 15,0 5,0 10 15 A találmány szerinti vegyület a növényekre alacsonyabb növést eredményező hatást mutatott: minél nagyobb az alkalmazási arány és minél későbbi az alkalmazási időpont, annál nagyobb az alacsonyabb növést eredményező hatás. Az első alkalmazás után megfigyelt szalmamennyiség csökkenése kisebb volt, mint a második kezeléssel kapott szalma esetében. A második alkalmazás utáni alacsonyabb növést eredményező hatás láthatóvá vált az utolsó levél és a kalász között, azaz alig maradt valami üres terület az utolsó levél és a kalász között. Tehát mindegyik kezelt parcella jobb hozamot adott mint a kezeletlen, jobb lévén ez a hozam növekedés a második kezelésnél, tetemesen csökkent a korai csizma állapotban a megdőlés, azaz megnőtt a búza szilárdsága. A tőhajtások másodlagos szárak, amelyek ugyanabból a magból nőnek, mint a főszár és 20 25 S0 35 ennek a szárnak az aljánál. A „tőhajtási állapot" az, amikor ezek a tőhajtások növekedésnek indulnak. 12. példa: Ez a példa a növekedés szabályozását mutatja, amikor a találmány szerinti egyik vegyületet használjuk. Meg kell jegyezni, hogy az alkalmazás időpontja nem nagyon fontos, bár a korai alkalmazás nagyobb gátlást ad (a csomók közötti, internodális távolság csökkenéseként és a csökkent megdőlési eredményben megnyilvánulva), mint a késői alkalmazás. Ebben a példában a 2-klóretil foszfonsav vizes oldatát téli búzára permeteztük három egymást követő alkalommal egy havi időközben végezve azt el. Az 1. kezelést akkor végeztük, amikor a búza 2 levéllel rendelkezett. A parcellákat három héttel az utolsó kezelés után megvizsgáltuk és azt tapasztaltuk, hogy a szárhossz a kezelt növényeknél mindenütt rövidebb volt, mint a kontrolloknál. A csomók közötti távolságok összehasonlítása azt mutatta, hogy a növekedést gátló hatás mindegyik kezelés esetében a növény csúcsán nyilvánult meg. Így az első alkalmazás csökkentette a legalsó csomók közötti távolság nagyságát a kezelt növényeknél, összehasonlítva a kontrollokkal, a második kezelésnek is ugyanez volt a hatása a középső csomók közötti távolságra, míg az utolsó kezelésnek a felső csomók közötti távolságra volt ugyanez a hatása. Ez látható a következő adatokból, amelyekben a kalász alsó szélétől az első csomóig való távolságot állapítottuk meg, mint az első csomók közötti távolságot; mindegyik mérés cm-ekben van kifejezve. Kezelés Arány Első Csomóközti csomó közötti távolság Második Csk. csomó közötti távolság Harmadik Csk. csomó közötti távolság Negyedik csk. távolság Kontroll — 49 11 28 10 18 5 13 2-klóretil-foszfonsav 1 38 10 28 9 19 5 14 2-klóretil-foszfonsav 2 34 8 28 8 20 6 14 2-Jdóretil-foszfonsav 4 33 7 28 8 20 6 14 A téli búzára vonatkozó másik példában a nagy széltippanfű, Apera spica venti érzékenységét jeleztük a találmány vegyületeire. 13. példa: Ez a példa a találmány egyik vegyületének a használatát mutatja a terméshozam növelésére. 60 65 A téli búza (Genesee-fajta) kísérleti parcelláit szeptemberben telepítettük be és a következő év májusában bepermeteztük a parcellákat a 2-klóretil foszfonsav vizes oldatával, amikor a kicsírázott magvak fejei 1 mm hosszúságúak voltak. A termést július közepén arattuk és a következő eredményeket észleltük. 12