160609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás termesztőaljzat előállítására étkezési gombák, főleg Pleurotus-félék termesztéséhez

? Kedvező az is, hogy a természetes önimelegedé­sen alapuló komposztálási művelet mesterséges höközléssel időben lerövidíthető és hatékonysá­gában fokozható, és ugyanakkor lehetőség van fungicid, ületve inszektieid gázokkal, gőzökkel vagy más vegyianyagokkal a csíraszámgyérítés hatékonyságának további fokozására is. A leg­hatékonyabbnak az a módszer bizonyult, ami­kor a csíraszámgyérítés műveletét a káros mik­roorganizmusok, pl. penészgombák spóráinak előzetes kicsíráztatásával kombináljuk. Előnyös a találmány szerinti eljárás azért is, mert több lehetséges módszer egymással való szabad variálását teszi lehetővé, amely eljárá­sok közül aszerint van módunk válogatni, hogy rövidebb idő alatt költségesebben vagy hosszabb idő alatt olcsóbb úton kívánunk célhoz érni. A találmányt kiviteli példák kapcsán, az általunk végzett kísérletek alapján világítjuk meg közelről. A termesztőaljzat számára szol­gáló hordozóanyagként (vázanyagként) aprított kukordeaszárat, kukoricacsutkát, kb. 5—10 mm szemcseátmérőjű darát, szénát, gabonaszalmát, rizshéjat, borsószalmát, lucernaszénát, lombos fák fűrészporát, faforgácsot, lombalmot, szőlő­venyige-törmeléket stb. használtunk külön-kü­lön, illetve kettőt vagy többet ezek közül egy­mással összekeverve. Adalékanyagként sörcefrét, lucernalisztet, le­termett csiperketrágyát, darált baromfitrágyát, karbamidot, ammóniumnitrátot, ammóniumszul­fátot, ammóniumfoszfátot, szuperfoszfátot, ká­liumnitrátot, káliumkloridot, káliumkarbonátot, gipszet, lombfahamut alkalmaztunk részben egymagában, részben ezen anyagokat különböző arányokban egymással összekkeverve. Kedvező tapasztalatokra tettünk szert a hor­dozóanyagok következő keverékeivel: I. 500 súlyrész darált kufcoricassutka 500 súlyrész tépett kukoricaszár 50 súlyrész takarmánymész (futor) 5 súlyrész szuperfoszfát 10 súlyrész gipsz 5 súlyrész vízben oldott ammóniumnit­rát 5 súlyrész lombfahiamu II. 500 súlyrész faforgács (nyár- és bükk­fából) 500 súlyrész aprított kukoricacsutka 60 súlyrész takarmánymész 7 súlyrész szuperfoszfát 10 súlyrész gipsz 20 sűlyrész karbamid III. 500 súlyrész tépett kukoricaszár 500 súlyrész bűzaszalma 60 súlyrész takarmánymész 15 súlyrész szuperfoszfát 10 súlyrész ammóniumszulfát 5 súlyrész vízben oldott ammónium­nitrát 5 súlyrész káliumklorid 8 Az aprított és szárazon összekevert vázanya­got, valamint a porított adalékanyagot szára­zon összekeverjük, majd vízben oly módon ned­vesítettük, hogy abban előzőleg a könnyen ol-5 dódó alkatrészeket előre feloldottuk. A nedvesí­tést úgy hajtottuk végre, hogy a megnedvesí­tett aljzat nedvességtartalma 90—160% között volt. Almikor hordozóanyagként kukoricacsutkát használunk, akkor azt célszerű előtte 6—8 órán 10 keresztül a nedvesítésre szánt oldatban tárolni. A legtöbb kísérletet a 4. módszerrel végeztük, amikor a csíraszámgyérítés előtt kicsíráztatási periódust iktatunk be az eljárásba. Az alábbi-15 akban az ismertetést annak figyelembevételével folytatjuk, hogy a termesztőaljzat előállítását ebben a két fő lépésben, vagyis a kicsíráztatási periódus és a csíraszámgyérítési periódus egy­másutánja segítségével hajtjuk végre. 20 A hordozóanyag és az adalékanyag szárazon összekevert, majd megnedvesített keverékét 50— 70 cm magasságban terítettük el a kicsírázta­tási periódusban, a helyiség hőmérsékletét pe-25 dig 25—30 °C közötti értékre állítjuk be. Ebben az állapotban az anyagot legalább 24 órán át és lehetőleg fóliával letakarva célszerű pihentetni, amely időtartam alatt megtörténik a káros mik­roorganizmusok spóráinak kicsírázása. 30 A kicsíráztatási periódust követően a csíra­számgyérítés során a következő műveleteket hajtottuk végre: A termesztőaljzatnak szánt alapanyag nedve-35 sített és pihentetett keverékét a szükséges na­gyobb hőhatás elérése érdekében nagyobb ön^ melegedést biztosító módon halmozzuk föl. A tapasztalat szerint a rakat magasságának, vala­mint szélességi és hosszúsági méreteinak is leg-40 alább a 160 cm-t el kell érnie ahhoz, hogy az önmelegedés mértéke legalább a minimális 70 QC-t elérje. Ez a minimális hőmérséklet szüksé­ges ugyanis ahhoz, hogy a kicsíráztatási perió­dusban már vegetatív állapotba került, tehát 45 már kicsírázott penészgombaspórák a rakat föl­melegedése következtében elpusztuljanak. Itt kell megjegyezni, hogy amennyiben előzetes kicsí­ráztatási periódusról nem gondoskodunk, akkor is voltaképpen a rakatba történő föknelegedés 50 kezdeti szakaszában ez a kicsírázás bizonyos mértékben szintén létrejön, majd a fokozódó hő végzi el a kicsírázott, vegetatív állapotba ke­rült mikroorganizmusok elpusztítását. Tekintettel arra, hogy a rakatba rakott anyag 55 hőmérséklete a határoló felületek közelében nem éri el a belső rész hőmérsékletét, azért e külső zónákban a csíraszámgyérítés automati­kusan nem következik be. Ezen oly módon le­het segíteni, hogy 2—3 nap elteltével a rakatot 60 átforgatjuk, hogy az addig kívül elhelyezkedett részek kerüljenek a rakat belsejébe, és az elkö­vetkezendő 2—3 nap alatt ezek a részek kerül­jenek a magasabb hőmérsékletű, tehát a csíra­számgyérítés szempontjából kedvező pozícióba. S5 Ezt az átforgatást a tapasztalat szerint legalább 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom