160574. lajstromszámú szabadalom • 1,2,4-4H-triazol-származékok-at tartalmazó fungicid készítmény

5 ségű házisos katalizátort alkalmaznak. A cikli­zálásnál használt katalizátor szervetlen bázis, mint fémhidroxid, fémkarbonát vagy hidrogén­karbonát vagy szerves bázis, mint trietilamin, piridin és N,N-dimetilanilin lehet. A nátrium- 5 .hidroxid pl. .könnyen hozzáférhető katalizátor a ciklizálási reakció lefolytatásához. Mivel a ciklizálás előtt képzett intermedierek rendszerint szilárd termékek, így rendszerint re­akcióközeg alkalmazása szükséges. A ciklizálási 10 reakció könnyen lefolytatható tetszés szerinti oldószeres közegben, amely a reakciáfeltételek mellett inersnek tekinthető. Megfelelő oldósze­rek lehetnek a következők: víz, alkoholok, mint metanol, butamol és propanol, benzol, hexán 15 vagy más megfelelő iners szerves oldószerek, mint dimetilformamid, éter, dimetilszulfoxid stb. A ciklizálási reakció hőmérséklete nem döntő. A —10 °C-tól IDŐ °C-ig terjedő hőmérsékleti 20 tartomány alkalmas, emellett azonban a 25— 75 °C közötti hőmérsékleti intervallumot tekint­jük előnyösnek. A VII általaános képletű vegyületek előállí­tásának egyik alternatív módszere azzal jellé- 25 mezhető, hogy az intermedier szemikarbazidot valamely alkálifémalkoxid, mint nátriummet­oxid jelenlétében etilformiáttal reagáltatjuk és a reakcióelegyet melegítjük a kívánt VII álta­lános képletű 1,2,4-triazol előállítása céljából. 30 Ezt a reakciót (4) reakcióvázlaton szemléltetjük. Az ilyen típusú reakciók lefolytatásának .általá­nos módszerét ismertetik Pesson, Polrnanss és Dupin szerzőik a „Compt. rend." [248, p. 1677 (1959)] c. folyóiratban. 35 A merkap tagcsoport oxidációval történő el­távolítása az l,i2,4-triazolok esetében salétrom­savval vagy hidrogénperoxiddal folytatható le. Ezt a módszert Wohl és Marohwald szerzők ír- 4„ jiák le („Berichte" 22, p. 576, 1889). Az utóbbi módszerrel a VII általános képletű vegyületek­ből a VI általános képletű vegyületek állítha­tók elő. C) Az R1 helyén SH-csoportot és R 3 helyén hidrogéntől vagy karboxil-csoporttól eltérő csoportot tartalmazó I általános képletű vegyü­letek szerkezetét a VIII általános képletben mutatjuk be. A VIII általaános képletű vegyületek előállí- .. tására úgy járunk el, hogy l-aeil-4-helyettesí­tett tioszemikaribazidot egy bázisos anyag vagy hő behatására ciklizálunk (vö. „Chemical Re­views" 61, p. 99, 1961). Ezt a reakciót az (5) re­akcióvázlat ismerteti. __ 55 A VIII általános képletű vegyület alternatív előállítási módszere az, hogy valamely 4-he­lyettesített tioszemikarbazidot egy észterezett karbonsavval, pl. karbonsavetilészterrel reagál­tatunk .nátriumaikoxid, pl. nátriumetoxid jelen­létében a (6) reakcióvázlaton bemutatott mó­don. Ha a fenti reakcióban észterezett karbonsav­ként karbonátot, mint pl. étilkarbonátot alkal- 65 6 mázunk, akkor a képződött IX általános kép­letű vegyület R3 helyén hidroxil-csoportot tar­talmaz. D) Az R1 helyén SH-esoportat és R 3 helyén karboxil-csoportot tartalmazó I általános kép­letű vegyületek szerkezete közelebbről a X ál­talános képletű vegyületek előállítására dialkil­oxalátot, pl. dietiloxalátot hidrazinnal reagálta­tunk, az így kapott alkil-oxahl-hidrazidot egy izotiocianáttal (iR^NCS) reagáltatva szemikarb­azidot képzünk, ez utóbbit pedig egy bázisos katalizátor, mint nátriumaikoxid vagy trietil­amin jelenlétében ciklizáljuk. Ily módon a X általános képletű vegyület karbonsavas észtere állítható elő, ebből pedig savas hidrolízissel a karboxil-csoport felszabadítható. Ezt a reakciót a (7) reakcióvázlaton közelebbről ismertetjük. Az utóbbi reakció lefolytatásánál azt tapasz­taltuk, hogy az alkiloxalil-hidrazid intermedier képződését elősegíti, ha a reakcióhőmérsékletet csökkentjük, pl. —ilű és +10 °C között dolgo­zunk. Az i5-helyzet|ben karboxil-icsoportot tartal­mazó ly2,4~triazolok, vagyis R3 helyén karboxil­csoportot tartalmazó vegyületek stabilitását a reakcióhőmérséklet és a tárolási hőmérséklet .befolyásolja. Ha ezeket a vegyületeket pl. kb. 30 percig 130 °C-on tartjuk, vagy kb. 4 óra hosszat 45°C-on tartjuk, akkor könnyen dekar­boxileződnek. Savas katalizátor jelenlétében a dekarboxileződés gyakran enyhébb reakciófelté­telek mellett is lezajlik. Ennek folytán a X álta­lános képletű vegyületek dekarboxilezése is megfelelő módszer a VII általános képletű ve­gyületek előállítására. E) A XI általános képletű vegyületek úgy ál­líthatók elő, hogy a VIII és IX általános képle­tű vegyületekből a merkapto-csoportot egy oxi­dálószerrel, mint salétromsavval vagy hidrogén­peroxiddal eltávolítjuk. F) A helyettesített 1,'2,4-triazolok sói a szak­irodalomból jól ismert módszerekkel állíthatók elő. Ilyen módszerekként az alábbiakat soroljuk fel: 1. a bázisos 1,2,4-triazolok ásványi savval vagy szerves savakkal reagiáltatihatók (pl. v. ö. „J. Med. Pharm. Chem." 5, p. 383, 1962); 2. az R1 helyén SH-csoportot tartalmazó ve­gyületek bázisokkal, mint alkálifém- és alkáli­földfém-hidroxidokkal, -oxidokkal vagy -karbo­nátokkal reagáltathatok. Az alkálifémsók közül a nátriumsókat részesítjük előnyben. A viszony­lag oldhatatlan .nehézfémsókat úgy készítjük, hogy a nehézfém vízoldható sóját a kívánt 1,2,4-triazol egyik vízoldható sójával reagáltat­juk. 3. Az R3 helyén karboxil-icsoportot tartalmazó vegyületek fémes bázisokkal, mint. alkálifém-és alkáliföldfém-hidroxidokkal, -oxidokkal és -karbonátokkal, ammóniával és kvaterner am­móniumhidroxiddal, továbbá aminokkal reagál­tathatok. Néhány só, főként a kvaterner ammó­nium- és néhézfémsók esetében előnyös, ha a vízoldható kvaterner ammónium- vagy fémsó­kat az 1,2,4-triazol egyik vízoldható sójával rea­gáltatjuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom