160538. lajstromszámú szabadalom • Alakmaró sík vágófogakkal
5 ábrát), amely a széles vágófog forgácsolófelületéhez csatlakozik, ugyanolyan hajlású, mint a keskeny vágófog forgácsolófelületéhez csatlakozó 7 forgácshorony aljáé, azonban más profilja van. Hogy egy konvex alakmaránál a vágófogak teljes szélességében, ugyanazt a szilárdságot érjük el, a 6 forgácshoronyt a maró forgástengelyéhez közelebb eső vágóélvégnél mélyebben kell kimunkálni, mint a 7 forgácshornyot, úgy hogy a keskeny fognál a 7 forgácshorony alsó része a 8 szakaszon messzebb van a maró forgástengelyétől, mint a széles fog 6 forgácshornyának a maró homlokfelületétől ugyanolyan távolságban levő alsó szelvénye. Ezáltal a maró forgácsolási teljesítménye legalábbis a kétszeresére növekszik. Ugyanakkor nagyobb lesz a maró élettartama is. A 4—6. ábrákon bemutatott konkáv profilú alakmaró ugyancsak 9 tömör tárcsából áll, s ugyancsak 10 széles és 11 keskeny fogakkal rendelkezik, amelyek a konvex maróhoz hasonlóan váltakoznak. A 12 forgácshorony alsó része — talpa — azonban ebben az esetben valamennyi fognál azonos profilú. Ugyancsak azonos az co hajlási szög is mindegyik fogra nézve és 15°-tól 45°-ig terjedhet. Egy konvex profilú alakmaró esetében a ferdén elhelyezett vágófog szögét a következőképpen határozzuk meg: A 7. ábrán látható módon meghúzzuk az AB maróprofil pontjaiban — a rajzon csak az A és B pont esetén tüntettük ezeket fel — CC, DD stb. egyeneseket, amelyek a profilgörbéhez fektetett merőleges síknak a rajz isíkjával való metszővonalai. Ezen. merőlegesek közül kikeressük azt, melynek az EE mairóforgástengellyel való F metszéspontja a legmesszebb esik a marótól azon az oldalon, ahol a forgástengely a 3 vágófog. forgácsolófelületével megegyező GG egyenest a H pontban metszi. Ahhoz, hogy az y vágószög a fog teljes vágási élhossza mentén pozitív maradjon a H metszéspontnak messzebbre kell esnie a marótól, mint az F metszéspontnak. Ezen követelményt az alábbi egyenlőtlenséggel fejezhetjük ki: _L _ < R tg<P tg« ahol L = a maróprofü B pontjának forgási sugara; V <= a maró AB profiljának B pontjában levő CC merőleges, valamint az EE forgástengely által bezárt szög; R = az EE maróforgástengely valamint a marófog forgácsoló felületének azon síkkal alkotott metszésvonala közötti távolság, amely a marótengelyre merőleges és áthalad a B ponton, co = a marófog síkjának a forgástengellyel bezárt szöge. A marófogaknak a forgástengelyhez képesti azon co fogferdesegi szögértékeinél, ahol a GG 6 vonal az EE forgástengelyt olyan H pontban metszi, amelyik a marótól távolabb van, mint az F metszéspont, a vágószög a vágóéi teljes hossza mentén pozitív marad. 5 A konkáv profilgörbéjű alakmaróknál az có hajlásszöget azonos módon lehet meghatározni, mint ahogy a 7. ábrán konvex marókra bemutattuk. A 8. ábrán láthatjuk, hogy itt is több (az ábrán csupán kettő) OO, PP stb. az MN profilra 10 merőleges egyenest veszünk fel, s ezek közül kikeressük azt, amelynek az EE maróforgastengellyel való F metszéspontja a legmesszebb helyezkedik el a marótól, éspedig azon az oldalon, ahol az EE forgástengely a marófog vágófelüle-1S tében fekvő GG egyenessel a H metszéspontot adja. A H metszéspontnak messzebbre kell elhelyezkednie a marótól, mint az F pont. Ebben az esetben a vágófogak vágószöge a teljes vágási élhossz mentén pozitív marad. 20 A 9. ábra egy komplikált profilú alafcmaró ferdén álló vágófogának elrendezési vázlata. Az elrendezés elveiben ugyanaz, mint amint ezt a konvex alakmarók esetében leírtuk. 25 Az adott komplikált maróprofil esetében a VV merőleges az az egyetlen egyenes lesz, amelynek az EE marótengellyel való F metszéspontja legmesszebre van a marótól, éspedig azon az oldalon, ahol a forgástengely a marófog forgáosoló„0 felületében fekvő GG egyenessel H metszéspontban találkozik. A y vágószög a marófog teljes vágási hossza mentén pozitív lesz, ha a GG egyenesnek a 'maróforgástengellyel való H metszéspontja messzebb van a marótól, mint az előb_ biekben említett F metszéspont. A 10. ábrán olyan alaikmaró ferdén elhelyezett vágófogának elrendezési vázlatát láthatjuk, amelynél a profil egy egyenes szakaszokból álló törtvonal. Itt is azt az „aa" profihnerőlegest választjuk ki, amelynek F metszéspontja a maró forgástengelyével — mint az előző esetekben is — a marótól legmesszebb helyezkedik el. A marófog forgácsolófelületéban elhelyezkedő GG egyenesnek az EE maró-forgástengellyel alkotott H metszéspontja itt is messzebb esik a marótól, mint az F metszéspont. Magától értetődő, hogy a marót kétoldalas, v,agy csoportmaróként is 'ki lehet alakítani. Szabadalmi igénypontok: 1. Alaikmaró sík vágófogakkal, melynek egyik vágóéi végpont ja közelebb fekszik a maró forgástengelyéhez, minit valamennyi többi vágóéipont, azzal jellemezve, hogy valamennyi vágófog (3, 4) síkjának — az alapsíknak (GG) — a maróforgástengelyhez (EE) viszonyított ferdeségi szöge (co) egyforma és úgy van mégválasztva, hogy az alapsífenak (GG) a maróforgástengellyel (EE) való metszéspontja (H) távolabb van a marótól (1), mint a maróforgástengfelynek (EE) a maróprofil bármely ttowtíáíteávaí való metszéspont-65 ja (F). 3
