160533. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa-szerű rostok fehérítésére

3 A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a szálakat impregnáljuk, a fölös mennyiségű folyadékot eltávolítjuk, végül pedig a szálakat a szükséges ideig fehérítőszerrel kezeljük. A szálakat szösszé, szalaggá, szállá vagy szövetté feldolgozott állapotban impregnálhatjuk. Az impregnáló oldat valamely alkáli- vagy földalkáli-fémkloritot tartalmaz. A klorit bomlását szabályozó stabilizálószerként olyan puffer-sókat alkalmazunk, amelyek az oldat pH-ját a művelet elgész időtartama alatt állandó értéken tartják. A fenti oldattal impregnált textilanyagot, ezután kipréseljük vagy kicsavarjuk, s így a szálakon csak a szálak súlyának 60—150%-át kitevő oldatmennyiséget hagyunk. A fehérítőszer hatásának biztosítására a textilt szobahőmérsékleten állni hagyjuk, előnyösebben azonban gőzzel vagy valamely más hőforrással melegítjük. A textilanyagot ezután vízzel vagy detergensoldattal mossuk. A találmány szerinti eljárás lényeges jellemzője, hogy a fehérítőszert előzetes kezelés, így lúgos főzés vagy előfehérítés nélkül alkalmazzuk. Szövetek feldolgozása esetében azonban megtehetjük, hogy a szövetet diasztázzal történő kezeléssel vagy persóval, peroxiddal, lúgos bromitos vagy a fent említett kezeléssel történő kémiai átalakítással megszabadítjuk az irezéstől; e művelet elvégzése azonban nem feltételemül szükséges. Azt találtuk, hogy a fehérítés szabályosságát károsan befolyásoló klórdioxid jelenlétének elkerülésére a kiorit-oldatot igen erősen kell pufferolni. Éppen ezért az oldathoz annyi puffersót adunk, hogy a közeg pH-ja gyakorlatilag állandó legyen, vagy hogy a fehérítés során a lignin- és hemicellulóz^tartalmú anyagok oxidációja következtében keletkező jelentős mennyiségű karbonsav dacára is csak szűk határok között változzon. Pufférnsóként gyenge savak és erős bázisok sóit, így alkáli-acetátokat, bórátokat, foszfátokat, ftálatokat alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárás megvalósítása szempontjából kedvező pH-tartomány általában 4,5—7. A puffer segítségével a közeg pH-ját ezen a tartományon belül tarthatjuk. A közeg pH-jának fenti határok közt tartására a fehérítőoldat klorit-tartalmára vonatkoztatva 50—250 súly% pufferanyagot szükséges alkalmazni (vízmentes pufferanyagra számolva). Annál több pufferanyagra van szükség, minél több nem-cellulóz alkotóanyagot — így lignint, pektinsavat* hemicellulózt stb. — tartalmaz a kezelt textilanyag. A fclorit-oldathoz általában nem szükséges más aktiválóanyagot adni. Előnyös azonban, ha a fürdőhöz a klórdioxid fejlődését akadályozó stabilizálószereket adunk, így peroxidokat, perßokat vagy bármely más stabilizálószert, amely alkalmas a klórdioxid képződésének megakadályozására vagy a klórdioxidot fejlődése ütemében abszorbeálja. 4 A fehérítésre használt klorit mennyisége a szál természete és állapota szerint a fehérítendő textil súlyának 4—10%-a. Ez a mennyiség tiszta nátriumkloritra vonatkozik. 5 Az alábbi példák a találmány lényegét az oltalmi kör korlátozása nélkül világítják meg. 1. példa 10 Ebben a példában összehasonlító kísérleteket ismertetünk. A kísérletek során vízben áztatott szálból szőtt nyers lenszövetet az alábbiak szerint nátriumklorittal kezeltünk.: 15 a) a találmány szerinti eljárással b) puffer és hidrogénperoxid nélkül c) puffer nélkül, az a) pontban megadott hidrogénperoxid mennyiséggel 20 d) az a) vagy c) pontban alkalmazott hidrogénperoxidmennyiséggel, a különböző nátriumkioritos fehérítési eljárásokban alkalmazott nátrium-dihidrogén-foszfátr- és natrium-hidrogen-25 -foszfát-mennyiség jelenlétében. a) A szövetet olyan oldattal impregnáltuk, amely literenként a következő összetevőket tartalmazta: 30 100 g nátriumklorit 130 g nátriumdihidrogénfoszfát 70 g dinátriumhidrogénfoszfát 20 ml 35%-os hidrogénperoxid 3S A kapott oldat pH-ja 6,8 volt. A szövetet ezután annyira kifacsartuk, hogy csak saját súlyával azonos mennyiségű folyadékot tartalmazzon, majd telített gőzzel felmelegítő tettük és 3 órán keresztül 90 C°-on tartottuk. Ezután 2 g/liter nem-ionos detergenst tartalmazó meleg vízzel mostuk. A fehérítés során nem figyeltük meg klórdioxid fejlődését. A fehérítési művelet végén a szövet impregnálására alkalmag zott oldat pH-ja még 5,6 volt. A fentiek szerint fehérített szövet fehérség! foka magnéziumoxid-etalonhoz viszonyítva 80,2 volt; a szövet teljesen egyenletes fehérségű volt. 50 A fehérített cellulóz polimerizációs foka 1850 volt. b) Összehasonlítás céljából a fentivel megegyező szövetet olyan oldattal impregnáltunk, „ amelyben a fentivel azonos mennyiségű klorit volt, puffert azonban nem tartalmazott. Az oldat pH-ját egyszerűen sósavval állítottuk be a fenti értékre (6,8). A fehérítést a fentivel megegyező módon végeztük. 60 A művelet során a munka kezdetétől számított 12 perc múlva klórdioxid fejlődött. A klórdioxid jelenlétét egészen a kezelés végéig lehetett érezni. A szövet impregnálására alkalmazott oldat 65 pH-ja a kezelés végén 4,2 volt. tu