160528. lajstromszámú szabadalom • Vetőszerkezet hagymás és gumós növények, főleg dughagyma vetésére

3 mát kizárólag hároméves kultúrában lehet termeszteni. Ezért évek óta és sokirányban kísérleteznek árunak érdekében, hogy a nagy munkaerőráfordítást igénylő hagymadugványozási munkát megfelelő módon és nagy teljesítőképességgel gépesítem lehessen. Az ilyenirányú kísérletek során született a 154 636 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban ismertetett „Hagyma dugványozó gép'. Ennél a berendezésnél a dughagymának a földbe való bejuttatása voltaképpen olyan dugattyúszerű berendezéssel történik, amely a dughagyma szemeket meghatározott távolságokként a talajba benyomja. A berendezés voltaképpen félautomatikus megoldású, minthogy a szerkezet ún. töltőtárcsájába a talajba bejuttatandó hagymaszemeket manuális munkával kell behelyezni. E körülmény egyben azt is megvilágítja, hogy ez az elgondolás miért nem tudott elterjedni. A valóságban ugyanis a leglassúbb vontatógép is mintegy 800 m/óra sebességgel halad, ami azt jelenti, hogy a 6—7 em-nyi optimálisnak tartott tőtávolsághan csak úgy lehet a földbe a dughagymát bejuttatni, ha az adagolótárcsa furataiba óránként 10 000—14 0O0 szemet helyezünk el. Ez másszóval annyit jelent, hogy percenként közel 200 db, vagyis minden másodpercben 3 db dughagyma szemet be kell helyezni a töltőtárcsa furataiba, mert különben még a leglassúb haladási sebesség esetén sem lehet a duigványozási munkát folyamatosan végezni. Ez a körülmény pedig a kezelőszemélyzettől megfeszített és idegölő munkát kivan. Hátránya ennek — és általában minden dugattyús elven működő — dugványozógépnek, hogy a dugattyú többé-kevésbé erőszakos behatással juttatja a szemeket a talajba, és ezért azok könnyen megsérülnek. A dughagymaszemek megsérülése pedig nem csupán a várható terméshozamot veszélyezteti, barnám, magának a dugattyús elven működő berendezésnek az üzembiztonsága szempontjából is kedvezőtlen, mert eltömődések keletkezhetnek, és ezek eltávolítása, illetve a dugattyúk tisztítása a dugványozási munkában gyakran megismétlődő és tetemes időkiesést jelent. A hagyományosnak tekintett a kézi úton történő dugványozás, ez azonban igen mostoha körülmények között — általában térdelő helyzetben haladva — történik. Ez rendkívül megerőltető, fáradságos és csupán aránylag fiatal korú munkaerők segítségével végezhető, akikből azonban világviszonylatban mindinkább kevesebb áll rendelkezésre. így ez a módszer lassanként megszűnik. A már említett félautomatikus dugványozás 'mellett történtek próbálkozások a teljes automatizációra is. Ennek alapját az a fölismerés indította el, hogy nem szükséges a dughagymasze-4 meket egyenként bedugdosni a talajba, hanem szórással is vethető anélkül, hogy a fejlődő termés minősége ezáltal elvileg károsodnék. Valójában ez a módszer sem vált be, mert az eddig 5 ismert és kifejlesztett gépek egyrészt nem biztosították az elvetendő dughagymaszemek törés, illetve zúzódásmientességét, másrészt, — elsősorban a tartályban tárolt hagymaszemek nagyfokú boltozódásra való hajlama miatt — nem tud-10 ták biztosítani a méterenkénti megállapított vagy állandó tőszámot, vagyis a vetés egyenletességét. A 146 563 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás ugyancsak ismertet „Emelőberendezéssel j felszerelt vontatógépre függeszthető ágybavető, növényápoló és terménykiemellő gép"-et. Ez azonban a dughagyma vetésénél támasztott követelményeket nem tudja kielégíteni, mert sem az egymásba kapaszkodó és emiatt is fokozott mértékben boltozódó dughagyma folytonos adagolását, sem pedig annak egyenletes kivetését biztosítani nem tudja. A találmány célja a fentiékben vázolt hiányosságok kiküszöbölése, és ennek kapcsán olyan vetőszerkezet, főleg dughagyma vetésére alkalmas berendezés létrehozása, amely egyrészt teljesen automatikus a szemek adagolása, illetve a talajba való 'bejuttatása szempontjából, másrészt a talajba bejuttatandó dughagymaszemek zúzódásmentességét és ezzel egyidejűleg egyenletes vetési távolságát tudja biztosítani. A találmány feladata ezen felül olyan munkagép létrehozása, amely napi 10 órás műszaá"

kot feltételezve nagyságrendileg 5—8 hektárnyi területen képes a vetési munkát elvégezni, és így mintegy 300 ember egynapi munkáját tudja pótolni. A találmányi gondolat alapján az a felismerés, hogy a célul kitűzött vetési egyenletesség érdekében a vetőmagot befogadó tartályhoz illeszkedő fiókszerű szekrénybe valamilyen, rugalmas ujjakkal bíró adagolókorongot kell he-45 lyezni, amelynek egyenletes forgása során egyenletes mennyiségű vetőmag — adott esetben dughagyma — jut a vetőesoroszlyáfcba, illetve a talajba, ugyanakkor pedig a vetőmagnak a tartályban való átboltozódásáit megakadályozó, s 50 ezáltal a vetőszerkezet egyenletes magellátását biztosító terelőszervet kell a magtartályba beépíteni. A kitűzött célnak megfelelően a találmány 55 szerinti vetőszerkezet hagymás és gumós növények, f őlag dughagyma vetésére — amely vetőgépbe, előnyösen vontatójárműhöz csatlakoztatott vetőgópbe van szerelve, — oly módon van kialakítva, hogy a vetőmagtartálya hozzáfcap-60 csolódó vetőszerkezettel és a vetőmagvak átboltozódását meggátló és azokat a vetőszerkezethez irányító ferdén szerelt terelőkarikával rendelkezik, a vetőszerkezet a vetőmagtartály irá-6c nyában nyitott, és ahhoz illeszkedő fiókszerű 2