160458. lajstromszámú szabadalom • Kollineáris antenna
3 tője köré, vagy mellé helyezett ifél hullámhossz hosszúságú vezetők, a másik karjai pedig a tápvonal külső vezetőjének azon szakaszai, melyek a tápvonal /köré helyezett íél, vagy negyedhull'ám hosszú vezetők végei közé esnek. 5 A találmány szerinti megoldás előnye, hogy az antenna teljes hosszán gerjesztve van. Ezért adott fizikai apertúra mellett a lehető legnagyobb antennanyereséget biztosítja. 10 A találmány értelmében egészhullámú dipólokat gerjesztünk, ellentétben laz eddigi kollineáris antennákkal, melyeknél félhullámú dipólokat gerjesztenek. Ez azzal a további előnnyel 15 jár, hogy a gerjesztési pontokat leiére redukálhatjuk és az eddigieknél egyszerűbb gerjesztést alkalmazhatunk. A találmány értelmében a tápvonal külső vezetőjénlek egyes szakaszait egészhullámú dipólok karjaiként alkalmaz- 20 zuk. Ezáltal is igen lényeges előnyökhöz jutunk: egyik előny, hogy a dipólok egyik karját nem kell külön kialakítani, a miásik előny, hogy a tápvonal jelenléte az antenna működését nem zavarja, mert energiatovábbításon kívül külön 25 funkciót és szerkezeti feladatot kap. A tápvonal zavaró hatásának (kiküszöbölése a csatolásmentesítő 'elemek alkalmazását feleslegessé . . teszi, ami az antenna sávszélességét növeli és szerkezetét leegyszerűsíti. A találmány szerinti 30 megoldás előnye még, hogy az .antennánál a tartószerkezet és az tantenina közti káros csatolást az antenna tartószerkezet felőli végén (alkalmazott egyszerű szoknyával meg tudjuk akadályozni. További előny még, hogy az antenna- 3S nál a tápvonal külső vezetőjét célszerűen az antennán végigvezetve, és annak felső végét viHálmfeMogó csúcsként kialakítva az antenna villámvédelmét biztosíthatjuk. A találmány szerinti antennát üvegszállal erősített poliészter 40 burkolattal láthatjuk el, aimd az antenna szilárdságát szélviharokkal szemben, az antenna belső szerkezetét pedig az időjárás hatásai ellen megvédi. 45 Az 1. ábrán a találmány szerinti megoldás egy lehetséges kiviteli alakját az antenna .tengelyén átmenő síkkal elhiefezve ábrázoltuk. Az antenna hossztengelye és a hossztengelyére (merőleges irányokban, az ábrázolás megkönnyíté- s _ sere, különböző lépitéklekiet vettünk fel. Ezért az antenna valóságban karcsúbb, mtat az ábrán látható. A 2. ábra az arahenna feszültség eloszlását, a 3. ábra pedig az antenna áram eloszlását szemlélteti. „ 00 Az 1. ábrán feltüntetett kiviteli alak az egyszerű ábrázolás érdekében két egészhullámú dipólt tartalmaz. Az egészhulláimú dipólok száma kettőnél kevesebb, vagy több is lehet, a megkívánt antennaierősítéstől függőén. Például, ha tízszeres antennaerősítést kívánunk elérni, akkor 9—10 egészhullámú dipólt kell alkalmazni. Az egészhuHámú dipólok csak gyakorlatilag tekinthetők egészhullám hosszúságúnak, mert a «5 4 dipólok végein keletkező véghaitások miatt a dipóloknak egészlhullámnál rövidebbeknek kell lenni. A találmány szerinti megoldás működésének könnyebb megértése céljából az 1. ábrán az antenna tengelyéne merőleges A, B, C, D és E síkokat jelöltünk ki. Az antenna felső egészihuBámú dipólja az A és C síkok, az alsó dipólja a C és E síkok közt helyezkedik el. A felső dipólt a B, az alsó dipólt a D síkban, a 18 tápvonal belső vezetőből és 4 tápvonal külső vezetőből álló tápvonal leágazásairól gerjesztjük. Az 1 felső dipolkarókat a 4 tápivonal külső vezető köré helyezett közelítően félhullám hoszszúságú vezetők alkotjiák. Az II felső dipolkarok közepén a feszültség nulla, ezért azok a 2 rövidzár tárcsa segítségével a 4 tápvonal külső vezetővel összeköthetők. A felső egészhuHámú dipól alsó karját a 4 tápvonal külső vezetőnek a B és C síkok közé leső szakasza alkotja. A C síkban szükséges 18:0 fiókos fázisugrást az alsó dipól felső karjának a rövidzár tárcsa és a C sík közé eső szakasza, továbbá a 4 tápvonal külső vezető ugyanezen határok közé eső szakasza hozza létre. A találmány szerinti antennánál az egészhulilámú dipólok alsó karjainak hosszát, melyek a B—C és D—E síkok közt helyezkednek el, a C és E síkokban jelentkező véghatások figyelembevételével kell tervezni. További követelmény, hogy a gerjesztési síkokiban (B és D síkok) a gerjesztések fázisainak egymással azonosnak kell lenni. E két követelményt a találmány szerinti megoldásnál a gerjesztési pontok közt alkalmazott olyan tápvonal szerkezet biztosítja, mely tápvonal erőterének egy része egynél nagyobb dielekitromos .állandójú anyaggal van kitöltve. Az ábrázolt antennánál az egynél nagyobb dielektbromos állandójú anyag 5 polistirol tarosakból áll. A tápvonal erőterének részleges kitöltése által elérhetjük, 'hogy úgy a gerjesztések fázisa, mint a dipólok alsó kjarjaként működő tápvonal külső vezető szakaszok hossza megfelelő legyen. A találmány szerinti antenna és az antennatartó szerkezet közti csatolást a legalsó dipól alsó végének E síkjában működő 2n+l-«zer negyed hullámhossz hosszúságú szoknyával akadályozzuk meg. Az utóbbi szoknyát célszerűen a 11 antenna belfogó ífémcsőből és a 10 rövidzár tárcsából alakítjuk ki. Az anitennaszerkezet időjárás hatásaira érzékeny részeit a 6 üvegvázas műanyagcsővel burkoljuk. Ez utóbbi műanyagicső az anteranaszerkezetet védi, biztosítja az antenna széllel szembeni szilárdságát és 'merevségét. Az .antenna Ibelső szerkezet és műanyagcső fcöztd központosítást és illesztést a 7 szavacspérnálk végzik. A 8 tápvonal belső vezetője és az 1 dipólok felső karjai közti reflexiómentes összekötés nagyobb frekvenciákon egyenes vezetékkel nem oldható meg. Ilyen esetben a tápvonal és a díipoi karja közé induktív reaktanciiát Ikell kapcsolni. Az utóbbi önindukciót a jelenlevő szórt kapacitásokkal aluláteresztő szűrönlek tekinthetjüfc. A szűrő hul.2
