160442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-aciloxitionobenzamidok előállítására
16Ö44£> 6 A találmány saérintí eljártaiul eieáUíthate vegyületeket példáttl «övéíiyVéá0BaWí6Kkéflt al* kaliftässihätjitlk. A reakciót általában 20 «t é§ 180 °C közötti, előnyösen 60 °C és 150 °C közötti hőmérséKLettartományban valósítjuk meg. Oldószer használata esetén célszerűen a reakcióelegy forrpontján dolgozunk. A találmány szerinti eljárást a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlettel szemléltetjük. 1. példa: 42,5 g (0,1 mól) N-(4'-bróm-fenil)-3-bróm-5--klór-szalicilsavimidklorid 200 ml benzollal készített oldatához keverés közben, 60 °C-on 9,1 g (1,2 mól), 30 ml benzollal hígított, tioecetsavat csepegtetünk, majd a HCl-fejlődés befejeződéséig — kb. 6 órán keresztül — visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A lehűlés folyamán kiválik a 2-acetoxi-3-bróm-5-iklór-N-i(4'-brónifenil)-tionobenzamid. Leszűrjük, majd kevés benzollal és petroléterrel mossuk. Olvadáspont: 18i °C. Ugyanazt az eredményt kapjuk, ha oldószer nélkül dolgozunk. Kitermelés: 69%. 2. példa: 30 g (0,1 mól) N^(3'-ikiórfenil)-5-Már-iszalicilsavimidkloridot 60 q C-on, keverés közben 100 ml toluolban feloldunk és ezt követően 9,1 g (1,2 mól), 20 ml toluollal hígított tioecetsavat csepegtetünk az oldathoz. Az elegyet kb. 6 órán keresztül visszafolyató hűtő alaltt forraljuk, majd lehűlni hagyjuk és a 2-acetoxi-5-klór-N-(3'-klór-fenil)-Jtionobenzamidot leszűrjük. A termék acetonból vagy széntetrakloridból átkristályosítható, olvadáspontja: 181 °C. Kitermelés: 53%. 3. példa: 42,5 g (0,1 mól) N-(4'-brómfenil)-3-bróm-J5--klór-szalicilsavimidklori'd 200 ml benzollal készített oldaíahoz keverés közben, 60 Q C-on 20 g 48—50%-os, ecetsavval készített tioecetsav-oldatot csepegtetünk, amelyet acetanhidrid kénhidrogéniruel megvalósított tianoMzisével állítottunk elő. Az oldatot a HCl-fejlődés befejeződéséig visszafolyató hűtő alatt forraljuk, lehűlés után leszűrjük a 2-acetoxi-3-bróm-5-klór-N-(4'-bróm-fenil)-tionobenzamidot, majd széntetrakloridból átkristályosítjuk. Olvadáspont: 181 °C. Kitermelés 60%. Az 1. vagy 2. példa szerinti módon kapjuk N-i(4'-klór-fenil)-3-bróm-5-kíór-szaliGilsavimidkloridból és tioecetsaVból á 2-aceiöxí-3-bí-óln-S-Mo*íí-(4'-klÓ**féhil)-tÍen0b§níamiaöt 178 "C elvadálpoiitlal; KitéWiMÖéS: 6Ö»/B | ^^'-«Mil^^lóí-fönilJ-á-bróm^íHfeflW-ízalital» savimidkloridból és tiaecetiävbol ft Ö*aefetöMt-I -^b3fóffl-54aór-N*(3'-meiil-4'-"Kier-f§tiü)- .. -tionobenzamidot 176 °C olvadásponttal; kitermelés: 50%; N^(3',4'-diklór-fenil)-3,5-dibróm-4-!metil-szalicil• savimidkloridból és tioecetsavból a 2-acetoxi-10 -3,5-dibróm-4-metil-N-(3',4'-diklór-f enil)_ -tionobenzamidot 162 °C olvadásponttal; Kitermelés: 43%; N-(4'-bróm-fenil)-3-bróm-5-klór-!Szalicilsavimidf-kloridból és tiopropionsavból a 2-propionil-15 oxi-3-bróm-^5-klór-N-(4'-bróm-fenil)-tionobenzamidot 166 °C olvadásponttal; kitermelés: 51%; N-(4-bróm-fenil)-3-bróm-5nklór-szalicilsavimidkloridból és tiovajsavból a 2-butiriloxi-3-20 -bróm-5-klór-N-'(4'-bróm-fenil)-tionobenzamidot 147 °C olvadásponttal; kitermelés: 40%; N-(4'-bróm-fenil)-3-bróm-5-!klór-szalicilsavimidkloridból és tiobenzoesavból a 2-benzoiloxi-3-25 -bróm-5-klór-N-(4'-bróm-fenil)-tionobenzamidot 198 a C olvadásponttal; kitermelés: 54%; N-j(4'-klór-fenil)-3-bróm-5-klór-szalicilsavimidkloridból és m-klór-tiobenzoesavból és 2-m-30 klórbenzoiloxi-3-bróm-5-klór-N-í(4'-klór-fenil)-tionobenzamidot 184 °C olvadásponttal; kitermelés: 62%; N-(4, -bróm-fenil)-3-bróm-5-klór-szalicilsavimidkloridból és izotiovaleriansavból a 35 2-izovaleriloxi-3-1 bróm-5-klór-N-(4'-bróm-fenil)-tionobenzamidot 157 °C olvadásponttal; kitermelés 40% és N-(4'-metoxi-fenil)-5-klór^szalicilsavimidkloridiból és '/?-femltioecetsavból a 2-i/J, Mfenilaeetoxi-40 -5-klór-N-(4'-metoxi-fenil)-tionobenzamidot nagy viszkozitású olajszerű anyag alakjában.; kitermelés: 59%. 45 50 55 60 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás 2-aciloxitionobenzamidok előállítására, azzal jellemezve, hogy I általános képletű imidkloridokat — ahol R1 és R 2 azonos vagy különböző jelentésűek lehetnek és legfeljebb 6-szénatomos, előnyösen 1—4 szénatomos alkil-, alkoxiesoportokat, valamint hidrogénatomot képviselnek, X, Y, R 3, R 4 és R 5 azonos vagy különböző gyököket, így hidrogénatomiot, halogématamot, legfeljebb 6-szénatomos, előnyösen 1—4 szénatomos alkil-, alkoxi-, alkümerkapto-, hidroxi-, nitro- és halogénalkilcsoportokat jelentenek — valamely II általános képletű tiosawal — ahol R valamely adott esetben szubsztituált, legfeljebb Í8»szénato!mos, előnyösen legfeljebb 12-6§ azéfiátönlos aíkii-gyökot, a gyűrűrendszerben
