160430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyfázisban tisztító és fertőtlenítő hatást kifejtő szer előállítására

5 160430 11 14 P. vulgaris 112 P. mirabilis 13 B 711 JSTCTC** CI. botulinum-.B 14 3807 NCTC CI. bo'tulinum-B 15 2 0il2 NCTC CI. faotulinum-A 16 Saocharomyces cerevisiae 17 Hansenula anomala 18 Cladosporium butyri 19 Aspergillus niger XATCC = American Type Culture Collection, Washington, D. C. xxNCTC = National Collection of Type Cultures, London. A mikroorganizmusokra gyakorolt pusztító hatást in vitro a klasszikus szuszpenziós eljárás szabályai szerint, a mikroorganizmusok keverékére és a mikroorganizmusokra egyenként is megvizsgáltuk. A leggyakrabban használt fertőtlenítőszerek, tisztítószerek és a találmány szerinti egyfázisban tisztító és fertőtlenítő hatást kifejtő szer különböző mikroorganizmusofcra gyakorolt hatását az la, lb, 2a és 2b táblázatok szemléltetik. Ezek közül az la és lb táblázat az ismert és leggyakrabban használt fertőtlenítőszerek hatására vonatkozik in vitro kísérletekben fehérje nélkül (la) illetve fehérje jelenlétében (lb). A 2a és 2b táblázat a találmány szerinti egyfázisban tisztító és fertőtlenítőszerre (1. oszlop), továbbá a találmány szerinti szer külön-külön megvizsgált alapanyagaira és a legismertebb tisztítószerekre vonatkozik, ugyancsak in vitro kísérletekben, fehérje nélkül (2a) illetve fehérje jelenlétében (2b). A táblázatokat áttanulmányozva a következőket állapíthatjuk meg: az ismert fertőtlenítőszerek, így a fenol, neomagnol stb. bakteriosztatikus és baktericid hatása a találmány szerinti szer hatása mögött marad. Az ismert fertőtlenítőszerek közül legjobb a Tagonin, amelynek használatát azonban Magyarországon nem engedélyezték. Ennek oka, hogy a Tagonin egy igen fontos Gram-negatív, rothasztó baktérium, a Ps. aeruginosa ellen hatástalan. A nitrogenol és a tagonin azonban lúgos közegben hatástalan, tehát lúgos tisztítószerekkel egyfázisban nem használható. A találmány szerinti egyfázisban tisztító- és fertőtlenítőszerekkel végzett modellkísérletek eredményeit a 3. táblázat szemlélteti. E kísérletekhez a felsorolt mikroorganizmusokat zsírba keverve, fém- és fafelületekre kentük. 300 g zsírban az említett mikroorganizmusok 1—1 milliónyi mennyiségét elkevertük. Az így előkészített zsír 80—.100 g mennyiségét fém- és durván gyalult fafelületre kentük. A tisztogatást illetve fertőtlenítést 45 °C-on, 10 percig végeztük, majd a fém- illetve fafelületet 45 °C-os vízzel leöblítettük. A fafelületekről félig száraz állapotban ten Gate módszerével [tenCate: Fleisch Wirtschaft, (1963); Ta~ ródyné — Dr. Mocsári: Élelmezési Ipar 19, 372 15, 483 (1965)] — agarlanyomatot vettünk. A 3. táblázat szerint a leghatásosabbnak a nátriumszilikátból és az NaOCl-90-ből a találmány szerint előállított egyfázisban tisztító- és fertőtlenítőszer bizonyult (1. és 2, sorszám). A táblázat 5 arra is rámutat, hogy a fémfelületek a fafelületeknél mennyivel könnyebben tisztíthatók és fertőtlemtíhetők. A bemetszett, eresztékes fafelületek pedig — a fémfelületekkel összehasioinlítvia — a mikroorganizmusoktól csak rossz 10 hatásfokkal mentesíthetők. Az életben maradt mikrobák elsősorban a B. eereus (spórás), strepto- és staphylococcus voltak. Csak ritkán és akkor is .csupán a folytonossági hiányos fafelületek eresztékeiben maradtak Gram-negatív 15 bélbaktériumok és pseudomonasök életben. A találmány szerinti egyfázisban tisztító és fertőtlenítő szerek tehát még nagy mennyiségű zsíros anyagban foglalt igen nagyszámú csira elpusztítására is alkalmasnak bizonyultak. 2o Mint ismeretes, a fertőtlenítőszerek egyik legfontosabb jellemzője azok ífenolkoefficiense. A fenolkoefficiens az a szám, amely megmutatja, hogy valamely fertőtlenítőszer hatása valamely baktériumra nézve hányszor erősebb vagy 25 gyengébb a fenolénál, ugyanazon behatási időre vonatkoztatva. Ez a szám csupán a baktericid hatás fokát jelzi egy bizonyos koncentrációban, de a konoentr adóváltozás, hőmérsékleti viszonyok vagy a közeg változása esetére nem „0

nyújt felvilágosítást. A fenolkoefficiens meghatározását a Riedel—Walker eljárás szerint végeztük. (Dr. Bálint Péter — Dr. Hegedűs András: Klinikai laboratóriumi diagnosztika, Budapest, 1955). A találmány szerinti egyfázisban tisztító- és fertőtlenítőszer fenolkoefficiens^adatait más ismert fertőtlenítő- illetve tisztítószerek fenolkoefficiens-adataival 'összehasonlítva, az OKI-ból származó 15.005 S. typhi és 110.003 Staph, aureus baktériumtörzsekkel vizsgálva, a 4. illetve 5. táblázat szemlélteti. A táblázatokban 1—5. sorszám az ismert és kiterjedten használt fertőtlenítőszerekre, 6—7. sorszám (Tagonin és Byk) speciális, az élelmiszeriparban ajánlott fertőtlenítőszerekre, 8. a találmány szerinti 45 szerre, 9—13. a kísérleteink során előállított további szerekre, 14—19. pedig különböző ismert tisztítószereikre vonatkozik. A táblázatokból leolvashatók a fenolíkoeffici-50 ens-értékek, a 10 perc behatás utáni baktericid hatás hígítási fokai, a 10 pere behatás utáni baktericid hatáshoz szükséges töméinységieík és végül a biztonsági hányados, amelyet akkor kapunk meg, h.a. a szer javasolt töménységét eloszt-55 juk a 10 perces behatás után észlelt minimális , baktericid hatás %-os töménységének értékével. Ha a biztonsági hányados >1, akkor a baktériumok biztosan elpusztulnak. A táblázatokból látható, hogy a találmány 60 szerinti szer elpusztítási tényezője a S. typhi esetében a Nitrogenoléval az Antikaik -f-NaOCl-90 kivételével azonos, a Tagoninnál pedig lényegesen jobb, Staph, aureus esetében pedig az 65 Antikalk-f-NaOCl-,90, valamint a trisó+NaOCl-3