160389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömb- ill. rétegkondenzátor előállítására

160389 Ezek a nehézségek különösen a harmadikként említett leválasztása eljárásnál kerülhetők ki az alábbi módon: Az egész gyűrű ailakú tekercset a 3. ábrán látható módon 4 fémmel fröoosöMk be, majd ezt kövatőleg a kapacitív szempontból lhattá?itialan 2 betét környezetében vágással, fűrészeléssel vagy ehhez hasonló művelettel végzik az elválasztást. A 4. ábra a negyedik elválasztási műveletet ábrázolja. A 2 közbetétek középső részen, amely műanyag fólia is lehet, 2' elválasztó réteget tekercselhetünk az előbb említett fóliával. A teljes homlokoldalra felvitt 4 homlokoldali érintkező rétegeik átfogják mind az anyalkondenzátar kapacitás szempontjából hatásos 1 réteget, (20 anyakondenzátorig lehet egymás fölé tekercselni) mind a semleges 2 közbenső réte^ gat. A 2' közbenső rétegek a hoimloikaldaliaikion túlnyúlnak és ugyanolyan módon vannak kialakítva, mint az 1. ábrán látható elválasztási eljárás során ábrázolt elválasztó rétegek. A kerülethiányában történő darabolásit a 2' elválasztó rétegekben végezzük, és ezáltal elmarad egy pótlólagos vágási művelet a kerület mentén. A 2., 3. és 4. ábrák szerinti eljárásnál az 5. ábra szerinti kondenzátorok jönnek, létre, amelyeknek a 2 fedő-rétegük a kapacitás szempontjából nem hatásos betétekből, ill. fóliákból vannak kialakítva. Az 1. ábra szerinti elválasztási műveletnél a 6. ábra szerinti kondenzátorokon nincsenek fedő-rétegek. Azok a fedő-rétegek, amelyek, a kapacitás szempontjából nem hatásos rétegekből adódnak, a kondenzátoroknál már régóta használatos külső szigetelő fólia rétegük csak másodlagos jelentőségű, mórt sem az áramvezető fémből álló soppolt réteget, sem peuig a vágott felületeket, — amelyeknek fém rebeg széleik vannak — nem fedik le ezen szigetelő fóliák. A fedő-rétegek azonban jelentős előnyt biztosítanak azon tömb- ill. rétegkondenzátoroik céljára, amelyek dobra történő tekercselési eljárás sal, vagypadiig a kondenzátorok tömbként egymáson való elhelyezésével anyakondenzátorként készülnek, mivel geometriai adottságuk folytán az egyes fóliák könnyen válnak szét, különösen ternioplasztikUs dielektrikum fóliájuknak zsugorodása, vagy kitágulása esetén, esetleg a mechanikai igénybevételek során, minek következtében kapacitás csökkenés lép fel. A vékony rétegekből alkotott tömbkondenzátorok mechanikai szilárdsága az elcsavarodás vagy elhajlás veszélyével szemben igen jelentős. A kapacitív szempontból nem hatásos fedő-rétegeket oly módon állíthatjuk elő, hogy ezekből a rétegekből előállított kondenzátorok egyben mechanikai megfogást is kapnak, oly módon, hogy a fólia azt összepréseli. Annak érdekében, hogy a vékony fóliákat összeszorító hatást tovább növelhessük, ezeket a homlokoldali kontaktfémmel mereven össze kell kötni. Ebből a célból vagy azt tesszük, hogy a fóliákat egymáshoz képest elcsúsztatva tekercseljük, vagypedig különböző szélességű fóliákat használunk, esetleg a fóliákat szélein ferdén vágjuk le. A betét fóliák tágulási együtthatója, lehető-5 ség szerint, hasonló nagyságrendű kell hogy legyen, mint a kapacitás szempontjából hatásos fóliáké, mivel különben, különösen az átmeneti zónában a két fóliaféleség között, mechanikai feszültségek léphetnek fel, amelyek a soppoló 10 fém és a vékony fémbevoniat közötti érintkezés szempontjából okozhatnak, problémát. Ugyan^ ezen meggondolás érvényes a zsugorodási paraméterekre is. A legelőnyösebb, ha a fedő fólia és a. dielektrikumot alkotó fólia azonos anyagú 15 és azonos fóliaféleség. A kondenzátorok és különösen a betét fóliák megerősítését legelőnyösabban úgy végezhetjük,, hogy a rétegkondenzátonakat nagyobb hőmér-20 séklaten, préseljük össze. A fedő-rétegek ez esetben nagy erővel tapadnak egymáshoz, és valarmennyi betét fólia vastagságára nézve egy vastag lemez merevségéhez válik hasonlóvá. Célszeírűen ezt a préselést körtáircsán, végzett hő-25 kezeléssel érjük el. Amennyiben a nyújtott fóliákról van szó, akkor ezeket zsugorítással, nagyobb hőmérsékleten nyújtjuk és maré ven egymásra préseljük. A nem nyújtott fóliákból a préselést megnövelt tekercselési erővel, vagy :<0 pedig nagyobb préselési nyomatékkal biztosíthatjuk. Emellett azt is megállapítottuk, hogy a betét fóliák merevebben tapadnak egymáshoz, minit a kapaoitív szempontból hatásos fóliák, aminek valószínűleg az az oka, hogy a műanyag 35 a műanyaghoz szilárdabban tapad, mint a műanyag a fémhez. Annak érdekében, hogy a tekercselés belsejében a további feszültségeket elkerülhessük, 40 amelyek a homlok-oldali soppolás során, a közben keletkező hőterhelés hatása alatt adódnak, továbbá, hogy a kapacitív szempontból hatásos anyakondenzáítor rétegek közötti lágzárványok keletkezését kizárjuk, az anyakondenzátort hő-45 kezeljük. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a dielektrikum fóliák termoplaszitikus anyagból készültek. A hőkezelést a soppolás előtt vagy után is végezhetjük. 50 A betét fóliák pótlólagos merevítését oly módon is elérhetjük, ha pl. a tekercselés során oldószert vagy ragasztószert viszünk, a betét fóliák közé, úgyhogy ezek merev lappá válnak, az összeragadás következtében. Előnyösnek mu-55 tatkozoitt az iis, amikor a fedő fóliákat — amelyek öntött fóliák is lehetnek — úgy készítjük, hogy kb. 0,25% oldószarmaradványt tartalmaznak. Különösen az igen vékony betét fóliáknál 60 kell ügyelni, hogy az egymásra helyezett fóliák megfelelően tapadjanak egymáshoz, hogy a külső fólia rétegek elegendően merevek legyenek. Ha a kondenzátor nem rendelkezik pótlóla-65 gos védő burkolattal, akkor a betét fóliának a 4