160385. lajstromszámú szabadalom • Cipő, és eljárás annak előállítására

160385 Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a talp hosszirányú nyúlása a lábnak járásiközbem behajlásakor nem megy végbe a cipő egész szélességéiben, mivel a talp a széleinél legtöbbször vastagabb, mint a középső részien. Ebből az következik, hogy az említett igénybevétel viszonylag keskeny és körülbelül a lábfej félhosszúságáig terjedő, a talp-domborulat tartományáig terjed. A javasolt intézkedés révén a talp hosszirányú nyúlása a láb meghajlásakor, a talp azon szakaszának teljes hosszúságára tevődik át, amely mentén a talpbéléssel nincs szoros kötésben, így azután a talp anyagának százalékos igénybevétele lényegesen kisebb lesz. Ezáltal pedig a talp törés iránti hajlama lényegesen kisebbé válik. A talpbélés és talp közötti választáanyagkésit, különösen poliuretán vagy PVC esetében — ha erősen rostos, vagy porózus belső talp-anyagról van szó — amelyekhez a PVC normál körülmények között jól tapad, viaszt, szilikonolajat vagy hasonló anyagokat lehet alkalmazni, gumitalpaknál például iszapolt cinksztearátot vagy iszapolt krétát. A választóanyagot a felületen egyenletesen kell szétteríteni, megfelelő mennyiségben, hogy biztonságos választóhatást érhessünk el. A porlasztással vagy kenéssel felvitt választóanyag helyett, ugyanezen hatás elérésére fóliákat alkalmazhatunk, ami lehet polietilén vagy polipropilén fólia, vagy szilikonbevonásiú papír. A választóréteget a talpbélés ,,cvikkolása" vagy varrása után a talp rátétele előtt visszük fel a kívánt felületre; ha ez az anyag oldatot képez, akkor az oldószert előnyösen .kipárologtatjuk, mielőtt a talpat felerősítenénk. A találmány szerinti cipő további kialakításánál, különösen azoknál a cipőknél, amelyeiket nem ragasztásos rámázással készítünk, lehet olyan talpbélést alkalmazni, amelyhez a rugalmas anyagú talp nem tapad, ilyen lehet például a bevonattal ellátott textilszövedék, szilikonpapír vagy egyéb hasonló anyagok, amelyeknek választótfelülete alul van. A találmánnyal elérni kívánt hatást úgyis megvalósíthatjuk, ha a talpbélés legalább a talpfelület kissé kidomborodó tartományában ki van törve és ez a törési hely ki van töltve a talp rugalmas anyagával. Ez esetben ugyanis a cipőtalp fröccsöntéssel való felvitelénél az anyag a kitört részbe behatol, a talp formáját pedig ebben az esetben a kaptafa adja. Ezért a cipő kaptafát valamilyen választóanyaggal be kell kenni, vagy választó fóliával kell bevonni. Ilyen esetben célszerű, ha a talpbélés a talp vastagságához viszonyítva eléggé vékony, mert különben a cipő meghajlításakor fellépő hajlítási igénybevétel — nem kívánt mértékben és módon — inkább a talpnak a vékonyabb, a talpbéléssel kötésben 10 15 20 25 30 40 45 50 5b 60 levő részére tevődik át és nem arra a vastagabb szakaszra, amely nincs szoros kötésben a talpbéléssel. Hogy a cipő lehetőleg nagy rugalmasságú legyen, célszerű a talpbélés külső széle és az áttörés oldaléle közötti igen csekély peremet legalább a szegélyráma szélességével azonosra kialakítani. Azáltal, hogy a kitörés széleit a szegélyráma közvetlen közelében alakítjuk ki, elérjük a talp szükséges rugalmasságát, emellett azonban a talpszél szilárdsága is megmarad. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a talpat a felsőrészre talpbélés nélkül fröccsöntéssel kell felvinni, ezzel az intézkedéssel azonban a cipő szilárdsága erősen lecsökken. A találmány szerinti cipő előállítására olyan eljárást javasolunk, amelyet az jellemez, hogy a cipő felsőrészt egy kitört talpbéléssel együtt kaptafára felhúzunk, ezáltal ez utóbbi felveszi a talp formáját, a talp anyagát fröccsöntéssel felvisszük, miközben a talp anyaga a talpbélésen levő kitörést egészen a kaptafáig kitölti. A kitörésen keresztül a rugalmas anyagnak egy része behatol a cipő belsejébe és a szilárd kaptafa, illetve a talpbélés mentén eloszlik. A kaptafát e művelethez választófóliával vagy választóanyaggal láthatjuk el. Hogy ezt elkerülhessük a kaptafa és a talpbélés közé egy úgynevezett belső fedőtalpat helyezünk be. Ez a belső fedőtalp lehet műanyag, papír, műbőr vagy hasonló anyagból készítve. Miközben a fröccsöntési eljárás folyik, a talp anyagának egy része belefolyik a belső fedőtalp és a talpbélés közé, ezáltal pedig e két utóbbi alkatrész egymással szoros kötésbe kerül. A megkötött talpnak rugalmasságát ez nem befolyásolja, mivel a belső fedőitalp lényegesen rugalmasabb, mint maga a talpbélés. Ha belső fedőitalp alkalmazása esetén — amíg a fröccsöntés folyik — nem jönne létre jól tömített záródás, akkor a belső fedőtalpat célszerűen a fröccsöntés művelete alatt elhagyjuk és csak a fröccsöntés után ragasztjuk be talpbélés gyanánt a cipőbe. A találmányt a továbbiakban a rajzok segítségével írjuk le: Az 1. ábra oldalnézetben mutatja a találmány szerinti cipőt, ahol a talpat metszetben láthatjuk; a 2. ábra a cipő .talpbélését felülnézetben mutatja, a 3. és 4. ábrák a találmány szerinti cipő további kiviteli alakjainál alkalmazott talpbélés felülnézeted; az 5. ábra a találmány szerinti cipőt részben áttört talpbéléssel, oldalnézetben, metszetben mutatja; a 6. ábra az 5<. ábra szerinti cipőt a behelyezett belső fedőtalppal együtt ábrázolja; a 7. ábra egy áttört talpbélés felülnézete; végül a 8. és 9. ábrák az áttört talpbélés további kiviteli alakjai felülnézetben. 2