160353. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kisméretű szerkezeti elemeknek, főleg izzólámpák, csövek és hasonlók izzóspiráljainak szétválasztására

160353 3 4 toztatható vezérlését ily módon alig lehet megvalósítani. További hátrány, hogy a berendezés szétválasztó hatása nem kielégítő. A találmány célja a jelenleg ismert berendezések szétválasztó hatásának megjavítása, s ezzel egyidejűleg azok üzembiztonságának növelése. A találmány feladata, hogy az említett hiányosságokat magának a fellazítónak, valamint a vibrátorral való kapcsolódásának megváltoztatásával legyőzze. A kapcsolódás ill. csatolás emellett messzemenően változtatható kell legyen. Ezen túlmenően az alkatrészeknek önmagában véve ismert módon, levegő útján váló felemelése, a vezető-, ill. ütközőlemezekkel összekötve, műszakilag kedvezőbben alakítható ki. A találmány értelmében a feladatot résziben ismert eszközök komibnációjával oldjuk meg. A részleteket tenkintve, ez úgy történik, hogy az önmagában ismert fellazító véges számú laprugó segítségével bele van függesztve egy kereskedelmi forgalomban kapható, szokásos vibrátor tárolótartályába. A vibrátor üzemi állapotában fellépő rezgésamplitúdó befolyásolása az említet laprugóknak beállítható gumiütköző útján való csillapításával történik. Továbbá a fellazító fenekén egy légfúvóka van elrendezve, amely a felette fekvő alkatrészeket az állandóan rákapcsolt préslevegő segítségével felfelé löki. Az alkatrészek útjuk során egy vezetőlemezen, majd egy ütközőlemezen, egy reteszelőfalon és egy burkolaton át egy sablonnal ellátott vezetőlemezre jutnak. Innen azután egy szállítópályára jutnak és a vibrátor irányított rengései révén egy szétválasztósínhez, majd egy érintkezőkapcsolóhoz vezetődnek. Ez a szétválasztósín reteszelésére szolgál. Ez azt jelenti, hogy az érintkezőkapcsoló hatására egy olyan levegőáram jön létre, amely a szébválasztósínre irányi tódik és minidegyik ezután következő alkatrészt egy visszavezetőpályán át a készlettartályba fúj bele. Így az ide csatlakozó tár mindenkor csupán egyetlenegy alkatrészt tart lehívásra készen. A légáramlatot csak akkor szüntetjük meg ismét, amikor az alaktrész a tárat egy másik légsugár révén elhagyja. Az elektromos jeleknek pneumatikus sugarakká, illetve impulzusokká való átalakítása szokásos, ismert elektro-pneumatikus átalakítók útián történik. Az optimális üzemállapot beállításához, s ebből kifolyólag a berendezés univerzális alkalmazhatóságához — pl. különböző típusú alkatrészek szétválasztásához — a különféle elemek és eszközök változtathatók. Ez különösen vonatkozik a fölösleges alkatrészek lefújását szolgáló reteszelő-légfúivókára, a hibás alkatrészek elkülönítéséhez szolgáló, a szállítópálya után elrendezett szétválasztósínre és magukra a 1 légáramokra is. Tetszés szerint lehetséges az is, hogy a légfúvóka tartományába a lehető legtöbb alkatrész bevitele érdekében egy megfelelően irányított alaklemezzel ellátott levegőcsövet rendezzük el a készlettartály közepén. A találmányt a továbbiakban egy. példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az 1. ábra a szétválasztóberendezés felülnézete ; a 2. ábrán az. 1. ábra oldalnézete látható; a 3. ábra a szétválasztandó alkatrészek préslevegeővel való felemeléséhez szolgáló egységek vázlata; a 4. ábrán az érintkezőkapcsoló, az eltérítőlemez és a fúvócső részletei láthatók, felülnézetben; az 5. ábra a 4. ábra oldalnézetét tünteti fel. A szétválasztandó alkatrészek az 1 feilazítóban helyezkednek el. Az 1 fellazító, amely előszöris készlettartályként működik, véges számú 2 laprugó útján egy, kereskedelmi forgalomban kapható 3 vibrátor 4 vibrátorköpenyébe központosán van befüggesztve. A 2 laprugók összekötése egyrészt a 4 vibrátorköpenynyel, másrészt pedig az 1 fellazítóval az 5 rögzítővasak útján van megoldva. A 2 laprugókon át csak irányított rezgések vezetődnek be a vibrátoralaptesttől az 1 fellazítóhoz, melyeknek amplitúdója a 6 gumiütköző elemek útján, valamint a 7 heállítácsavarokkal és a beállítóesavarok számára szolgáló 8 tartószögvasakkal változtatható. A rezgések révén az alkatrészek a 9 légfúvóka irányában haladnak, ahol azok felfelé egy 10 ütközőlemezre, továbbá egy II fedél lejtős részére, végül a 12 sablonnal ellátott vezetőlemezre dobódnak. (Lásd 3. ábrát.) Eközben a 13 vezetőlemez, a 14 reteszelőfal és a 1:5 oldalfal megakadályozza, hogy az alkatrész kifelé, ül. oldalra eltérjen. A 11 fedélben levő 16 hasíték megengedi a levegő eltávozását és így megakadályozható egy ellenőrizhetetlen légörvény keletkezése. A 12 sablonnal ellátott vezetőlemezről az alkatrészeik a 17 szállítópályára, majd ezt követően a 18 szétválasztósínre jutnak. Mivel a 1)8 szétválasztósínnek állítható 19 oldalfala van, lehetségessé válik az adott esetben éppen szükséges exakt rögzítés az adott alkatrésztípusnál. A 18 szétválasztósín szélességét éppen olyan nagyra választjuk, hogy a kifogástalan alkatrészek, csakis egymás után és nem egymás mellett haladhassanak, ugyanakkor a hibás (elgörbült, vagy egymással öszszeakadt) alkatrészek a 20 visszavezetőpályára esnek és ismét visszavezetődnek az 1 fellazítóhoz. A 18 szétválasztósín mögött a 21 érintkezőkapcsoló van elrendezve. Ez abban az esetben, ha a 22 tárhoz átfutó alkatrész a 23 szigetelőlapot áthidalja, elektromos impulzust ad egy önmagában ismert vezérlőkészüléknek, amely egy alkalmazott átalakítón keresztül szabaddá tesz egy légáramot. A légáramot egy 24 torlasztófúvókán át a Iß szétválasztósínre vezetjük, ami azt eredményezi, hogy mindegyik után következő alkatrész a 2i0 visszatérítőpályára adódik át. Ezáltal biztosítható, hogy mindenkor csak egyetlen alkatrész található a '22 tárban, 10 15 20 25 80 35 40 45 50 55 60 2