160352. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vanádium-vegyületeket tartalmazó katalizátorok előállítására

3 100382 4 m2 /g, porozitása l,2r—0,9 cm3/g, a pórusok mé­ret- és térifogateloszlása pedig a következő: kis pórusok sugara: R=60— 90 A kis pórusok térfogata: V = 0,6—1,0 ícm3 /g durva pórusok sugara: R = 2000—ÜOOO A dunva pórusok térfogata: V = 0,2,—0,4 om3 /g Az említett hordozóanyagiból granulátumot készítünk, majd ezt a granulátumot itatjuk át a vanadium- és kálium-vegyületeik oldatával. Az említett sziükagél kiindulási anyagaként 250—300 m2 /g fajlagos felületű durva pórusú szilikagélt alkalmazunk. Ezt a szilikagélt meg­őröljük és a főként legfeljebb 0,05 mm átmé­rőjű részecskéket tartalmazó frakciókat hasz­náljuk fel. Az említett szernesenagyság-eloszlású szilika­gélt káliumszüikát oldatával és 80—90 súly% Si02 hidrogéllel elegyítjük. Az elegyítés ará­nya 70>—90 : 3-40 : 5—20. A szilikagél-káliumszilikát-ihidrogél előnyös súlyaránya 85 :5 : 10. A masszát addig kever­jük, míg homogén nem lesz, majd plasztifükál­juk. A keverést általában hőmérséklet és nyo­más alkalmazásával valósítjuk meg. A kapott képlékeny masszát formázzuk, majd 18—25 °C hőmérsékleten 50o/0 nedvességtartalomig, majd 100—150 °C-on 2—5 súly% nedvességtartalo­mig száirítjiuk. Az így előállított szilikagélt va­nadium- és káliumvegyületek vizes oldatával. például vanadilszulfát és káliumhidirogénszul­fát vizes oldatával itatjuk át. Az átitatás idő­tartama 15—20 perc. Az átitatásra alkalmazott oldat koncentrációjának olyannak kell lenni, hogy a szükséges mennyiségű aktív kompo­nensek a hordozóanyag pórustérfogatának meg­felelő oldattérfogatban legyenek feloldva. Így például ha a hordozó porozitása 1 em3/g, ak­kor a 6,5% V205-t tartalmazó katalizátor elő­állításához — amelyben a K2 0 : V2O5 arány 3:1 — olyan oldatot kell alkalmazni, amely 100 ml-ként 18,1 g vanadilszulfátot és 44,2 g káliumhidrogénszulfátot tartalmaz. Az átitatás után a granulátumot megszárítjuk és 500 °C-on 2 órán keresztül izzítjuk. A kész katalizá­tornak 5—110% vanádiuimoxidot kell tartalmaz­nia, a K2O : V2O5 súlyaránynak 3—5 : l^nek kell lennie. A találmány szerinti eljárás segítségével olyan katalizátorokat állíthatunk elő, amelyek aktivitása a kéndioxid kéntrioxiddá történő oxidációja során 420 °C-on a jelenleg alkalma­zott vanádiumkatalizátorokénál 1,5—2,5-ször nagyobb. A találmány szerinti eljárással ké­szített katalizátorok jelentős előnye, hogy igen egyszerűen állíthatók elő. A találmány szerinti eljárással készített katalizátorok nagy kéndi­oxid-koncentrációnál az ismert katalizátorak­náí lényegesebben aktívabbak, s így a kontakt berendezés összteljesítménye jelentősen megnő. A találmány szerinti eljárással előállított ka­talizátorok nagy aktivitása az optimális pó­russzerkezetnek és a nagy K2O : V2O5 arány­nak köszönhető. A találmány szerinti eljárás bemutatása cél­jából az alábbi példát ismertetjük katalizátor 5 előállítására. Példa: 250—300 m2 /g fajlagos felületű durva póru-10 sos szilikagélt golyósmaloinlban megőrlünk, majd 0,05 mim méretű szitán átszitáljuk, és a továbbiakban a 0,05 mm-nél kisebb szemcse­nagyságú frakciót használjuk fel. A szófaan­forgó frakció 126 g-jához hozzáadunk 103 ml 15 olyan vizes káliumszilikát-oldatot, amelyben az Si02 : K 2 0 arány 3. A káliumszilikát-oldat 14 g Si02 -t tartalmaz. A frakcióhoz hozzáadunk továbbá 109 g 87% nedvességtartalmú hidro­gélt is. Az elegyet normál körülmények kö-20 zött addig kevertetjük, amíg homogén masszát nem kapunk, majd a masszát granuláljuk. A granulátumot először levegőn, majd 110 °C-on 6 órán keresztül szárítószekrényben szárítjuk, míg az anyag nedvességtartalma 3 súly% nem 25 les^z. A fenti művelet eredményeképp olyan bi­diszperz szilikagélt kapunk, amely fajlagos fe­lülete 15—300 m2 /g, összporozitása Vv 0 i = 1> póruseloszlása pedig a következő: 30 kis (60 A sugarú) pórusok térfogata: 0,7 cm3 /g durva (3000 A sugarú) pórusok térfogata: 0,3 cm3 /g 35 A kapott 189 g bidiszperz szililkagélt 208 ml vizes oldattal itatjuk át. A vizes oldat 34,4 g vandilszulfátot és 86 g káliumhidrogénszulfátot tartalmaz. Az átitatás után a terméket 6 órán keresztül 110 °C-on szárítjuk, majd 2 órán ke-40 resztül 500 °C-on izzítjuk. Az izzítás után a katalizátor használatkész állapotíban van. A fentiek szerint előállított katalizátort kén­dioxid kéntrioxiddá történő oxidációja során 45 alkalmaztuk. Az oxidáció hőmérséklete 420 °C, térfogati sebessége 4000 ó_1 volt. A kiindulási gázelegy összetétele a következő volt: S02 : 7,5 súly%, 0 2 11 S!Úly%, N2 8,5 súly% 50 Az említett körülmények között a kéndioxid 54%-os konverzióját értük el. Az S02 — SO.j átalakulás reakciósebességi állandója K = 0,6 s_1 at -1 volt. A találmány szerinti eljárással előállított katalizátor tehát mintegy kétszer olyan aktív, mint az ismert, katalizátor. A ta­lálmány szerinti eljárassál készített katalizá­tort az említett körülmények között megvizs­gáltuk 360 °C-on és 485 °C-on is. A vizsgá­lat során a következő reakciósebességi állan­„„ dókat találtuk: 60 360 °C-on a kéndioxid átalakulási foka 30%; K =0,06 — 0,1 s_1 at -1. 485 °C-on az átalakulás foka 70%; K=l,4 65 s-1 at -1. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom