160346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áttört gerincű, akaréküreges tartó előállítására

3 szögben hajló ferde bázísvoinakia szimmetrikus, a kialakítani kívánt takajréküregek alak játnak megfelelően megválasztott, egyenesekből és/vagy ívekből összetett periodikusan ismétlődő szabályos szakaszokból álló profilvonal mentén fél-tartórészekiké elvágjuk, egy. gerenda elvágása esetén e tartórészek keresztirányú középtengelye körül az egyik fél-tartórészt a iriásik fél-tartórészhez Viszonyítva 180°-kal elforgatva, párosszámú, több gerenda elvágása esetén a fél-tartórésizek közül az azonos irányban azonos értelemben változó magasságúakat elforgatás nélkül olymódon helyezzük egymás mellé, hogy a profilvonal által meghatározott, a két tartó-félrészen az elvágással vagy adott esetben további művelettel a gerinclemezen kialakított periodikusan ismétlődő szakiaszok legkülső részeit egymáshoz illesztjük, és ezeken a helyeken a gerinclemez összehegesztésével a két fél-tartórészt takaréküregekkel rendelkező változó magasságú tartóvá egyesítjük. A találmány szerinti tartó előnye, hogy azonos anyagfelhasználás mellett nagyobb igénybevételű tartók gyárthatók, mint a hagyományos párhuzamos övű Falthus-féle tartók esetében, illetve a találmány szerinti tartók .azonos igénybevételi követelmények mellett lényegesen — 20—40%kal — kevesebb anyagból állíthatók elő, a munkaigény növekedése nélkül. A találmányunk előnyeit még pontosabban az alábbi konkrét összehasonlítással érzékeltetjük: Egy 20 cm magasságú tömör gerincű tartót a Falthus-megoldás szerint 30 cm magasságú, párhuzamos övű, áttört gerincű, például kéttámaszú tartóvá lehet alakítani, amely a tartó közepén felülről függőlegesen ható koncentrált P erő hatására fellépő meghatározott értékű maximális nyomaték felvételére képes. Ugyancsak 20 cm magasságú tömör gerincű tartót véve kiindulási alapul, a találmányunk szerinti eljárással a középpontja felé növekvő magasságú áttört gerincű tartót tudunk előállítani, amelynek maximális magassága — az előbbi terhelés mellett éppen a legnagyobb nyomaték helyén — 33 cm, és az előbbi 'maximális nyomatéknál 20—30°/o-kal nagyobb nyomaték felvételére képes a legnagyobb magasságú keresztmetszetben. Ezen túlmenően a találmány szerinti tartó alakja jobban követi az igénybevételek megoszlását a tartóban, mint a Falthus-tartó, amelynél valamennyi keresztmetszet a legnagyobb igénybevétel helyén megkövetelt keresztmetszettel azonos magasságú. A találmányt a' továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek annak néhány kiviteli változatát mutatják, illetve az előállítási eljárást érzékeltetik. A rajzokon az la. ábra egy találmány szerinti áttört gerincű, talkaróküreges, változó magasságú kéttá-. maszú tartót mutat oldalnézetben; az lb. ábra az la. ábra szerinti tartó nyomatéki ábrája; a 2a. ábra a találmány szerint kialakított konzolos tartót mutat; 4 a 2b. ábra a 2a. ábra szerinti tartó nyomatéki ábrája; a 3. és 4. ábrák a találmány szerinti tartó előállítását vázlatosan érzékeltetik. 5 Az 1. ábra szerinti kéttámaszú tartó öveit 1 és 2 hivatkozási számokkal jelöltük. A tató 3 gerihcrészében a 4 áttörések vannak kiképezve. A tartó a 10 függőleges középvonalára szimmetria 10 kus, középen a magassága hí, végein I12, mimellett a hi<h2, vagyis a tartó magassága a középvonalától — a jelen esetben a P erő itt hat a tartóra — a végei felé csökken. A 4 takaréküreg és az 1 és 2 övek közötti gerinclemez-részek ma-15 gassága ugyancsak a tartó középrészének a környezetében a legnagyobb — itt ez a méret „a" — és a tartó végrésze felé fokozatosan csökken, ott „b". Az la. ábra szerinti terhelésnél a nyomatéki ábrát az lb. ábra tartalmazza. Az la. 20 és lb. ábrák összevetésévől látható, hogy a tartó a legnagyobb igénybevétel helyén a legnagyobb magasságú, tehát itt a legnagyobb a teherbírása és az igénybevétel csökkenésével a magassága is csökken. így elérhető, hogy valamennyi tartó-25 keresztmetszetben a fellépő igénybevételek e keresztmetszetek kisebb mérvű túlméretezettsége mellett követik az azokban fellépő igénybevételeket, mint amekkora túlméretezésre a Falthustartók esetében szükség van. 80 A 2a. ábra egy találmány szerinti konzolos tartót mutat; itt is az la. ábra szerinti hivatkozási számokat alkalmaztuk az egymásnak megfelelő részek jelölésére. A 2b. ábra szerinti nyomatéki 35 ábra világosan mutatja, hogy a P erő hatására a tartóban fellépő igénybevételekkel változik a tartó magassága, ami — ahogy az la. ábra szerinti tartó esetében is — a tartómagasság kedvező kihasználását eredményezi. 40 A 3. és 4. ábrák érzékeltetik a találmány szerinti tartó gyártási eljárásának a fázisait. A tömör 3 gerincű ebben az állapotában párhuzamos 2 és 3 övekkel rendelkező I-tartót oldalra fektet-45 jük, az ábrákon a tartó felülnézetben, ebben az oldalra fektetett helyzetében látszik, és a 3 gerinclemeznek a 3. ábrán pont-vonallal jelölt 5 hosszanti középtengelyéhez képest „a" szöggel ferdén futó 6 bázisvonalra szimmetrikusan felvitt á0 7 profilvonal mentén a gerinclemezt elvágjuk. A jelen esetben a 7 profilvonaliat a 8, 8' ferde oldalakból, a 9 rövid oldalból és a 3. ábrán egy helyen szaggatott vonallal jelölt és elvágásra nem kerülő 9' hosszabb oldalból álló trapézaiagg kú szakaszotk alkotják, és a 9 oldalak (természetesen a 9' oldalak is) a 6 ferde bázisvonallal párhuzamosak. A 3. ábrából láthatóan ily módon olyan két A és B tartó-félrészt nyerünk, amelyeknél a 10 keresztirányú, az övékre merőleges számmetriatengelytől jobbra és balra azonos távolságban a 7 vonlai két egymást követő, a 6 tengellyel párhuzamos szakasza — vagyis egy felső és egy alsó, egymás után következő 9 trapéz oldal — és az övek közötti távolság egymástól 65 különböző a és b érték, mégpedig a kisebb b tá<i