160345. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéntartalmú 2-metil-piridinszármazékok előállítására
21 valamely ásványi savval, például sósavval 1—3 értékre, előnyösen pH = 2 értékre állítjuk be. A képződött terméket általában egy napig állni hagyjuk, majd az anyagot szűréssel vagy az oldószer ^párologtatásával elkülönítjük. A reakció megvalósítását például a Houben—Weyl: „Methoden der organischen Chemie" írja le [6/3 kötet, 213—220 oldal, 4. kiadás (1965) Georg Thieme Verlag, Stuttgart). A (IX) általános képletű kiindulási anyagokat például úgy állíthatjuk elő, hogy piridoxált az említett karboml-vegyülettel reagáltatjuk, majd a kapott termékben- az 5' —OH csoportot kénsavvagy szulfonsav^származékokfcal észterezzük, végül pedig —SCH3 csoporttá alakítjuk. g) Az (I) általános képletű vegyületeket a fentieken kívül a megfelelő diszulfidökból is előállíthatjuk, azaz olyan (I) általános képletű vegyületekből, melyekben a —CH3 csoport helyett —SCH3 csoport áll. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása céljából a diszulfidokat valamely (IX) általános képletű háromvegyértékű foszforvegyülettel parciálisan kéntelenítjük. A (XI) általános képletben R14—R 16 szerves csoportokat jelent. Az R14 , R 15 ós R 16 csoportok azonos vagy egymástól különlböző csoportokat jelenthetnek, jelentésük pedig előnyösen valamely —N(rövid szénláncú áBrilJa csoport, valamely rövid szénláncú alkoxi-csoport, célszerűen dimetilamino-, dietilaimiino, mötoxi- vagy etoxi-csoport. Előnyösen alkalmazhatók továbbá azok a (XI) általános képletű vegyületek, melyekben R14 = R 15 = R 16 . R14 , R 15 és R 16 adott esetben rövid szénláncú alkilcsoportokat is jelenthetnek, továbbá fenilcsoportoikat, vagy közömbös csoportokkal szubsztituált fenilcsaporttokat, például tolil-csoportokat is jelenthetnek. (XI) képletű vegyületként előnyösen tris2^dieti!-amino)-foszfint alkalmazunk. A kéntelenítés során valamely alkalmas oldószerben, így szénhidrogénben, például benzolban dolgozhatunk. A reakciót célszerűen szobahőmérsékleten vagy adott esetben nagyobb hőmérsékleten valósi thatjuk meg. A reakciót például a J. Am. Chem. Soc. által ismertetett körülmények között vihetjük végbe. [90 4181 (1968)]. Ha a találmány szerinti eljárás fenti foganatosítási módjai szerint előállított termékekben az R1 és R 2 csoportok védett formában fordulnak elő, akkor a védőcsoportokat az eljárás fő lépéseinek befejezése után lehasítjuk. Ilyen módon adott esetben előnyösen felszabadíthatjuk a 3-as helyzetben levő acálezett hidroxil csoportokat és a 4'-helyzetben levő acilezett aminocsoportokat. A védőcsoportok léhasítására előnyösen savas ill. lúgos vagy adott esetben hidrálásnál alkalmazott szereket használhatunk. E célra például a fenti c) foganatosítási módnál ismertetett reakciókörülmények között dolgozhatunk. 22 A találmány szerinti eljárás során előállított (I) általános képletű szabad bázist savval önmagában ismert módon a megfelelő siavaddíeiás sóvá alakíthatjuk. Ennél a reakciónál célszerűen 5 olyan savakat használunk fel, melyek fiziológiásán elviselhető sókat képeznek. így szerves vagy szervetlen savakat alkalmazhatunk, például alifás, aliciklusos, aril-alifás, aromás vagy heterociklusos egy- vagy többázisú karbon- vagy 10 szulfonsavafcat használhatunk, például hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, pivalinsavat, dietil-^ecetsavat, borostyánkősavat, pimelinsavat, fumársavat, maleinsavat, tejsavat, borkősavat, almasavat; aminokarbonsavakat, szulfaminsa-15 vat, benzoesavat, szalicílsavat, fenil-propionsavat, títromsavat, glukonsavat, aszkorbinsavat, izonikotinsavat, metánszulfonsavat, etándiszulfonsavat, /?-hidroxi-etán-szulfonsavat, p-toluol-szulfonsavat, naftalin-mono- és diszulfonsava-20 kat, kénsavat vagy brómhidrogént, foszforsavakat, így ortofosztforsavat, stb. Előnyösen valamely ásványi savat, így sósavat vagy kénsavat alkalmazunk. 25 A találmány tárgyát képező eljárás szerint az előzőékben ismertetett foganatosítási módok szerint előállított (I) általános képletű bázisokat adott esetben kvaterner lammóniumsóvá és/vagy tercier szulfóniumsóvá alakíthatjuk át. A fenti 30 reakciót a szokásos alkilezőszerekkel valósíthatjuk meg; a reakciót a továbbiakban N, S-dialkilezésnek vagy N, ill. S-ialkilezésnek fogunk nevezni, így például az alkilezést alfcilhalogenidekkel, előnyösen rövid szénláncú alkilhalogeni-35 ddkkel, űélszerűen jodidokkal valósíthatjuk meg, így metiljodiddal, etiljodiddal, propiljodiddal, adiljodiddal vagy benziljodiddal. A fenti reakció adott esetben magában foglalhatja valamely nemkívánatos halogenid-ion ioncserélő műgyan-40 tával történő ioncseréjét, így például a J—-ion Cl- vagy Br~ ionra történő kicserélését. A fenti átalakításhoz kénsav- vagy szulfonsav-észtereket is alkalmazhatunk. 45 A kvaterner ammóniumsókat iH. a tercier szulfóniiumisókat oldószerben vagy adott esetben oldószer nélküli állíthatjuk elő. Különösen előnyösen alkalmazhatók a nagy dielektromos állandójú oldószerek, így a kloroform, vagy a nitrove-50 gyületek, például a nitrobénzol vagy nitrometán, vagy a ciánvegyületek, például az acetonitril, vagy adott esetben a benzilalkohol. A reakciót általában szobahőmérsékleten va-55 lósítjuk meg. Adott esetben nagyobb hőmérsékleten iis dolgozhatunk. A gyorsan reagáló kvaternerezőszereket, például a metiljodidot célszerűen ekvimoláris g^ mennyiségben alkalmaizzuk. A kevésbé reakcióképes alkiliezőstaeréket, így az alkil-fkloödokat előnyösen feleslegben használjuk. Adott esetiben szelektív alkilezést is végrehajt-65 hatunk. így például a kevésbé reakcióképes al-11
