160334. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központi adatkezelőegységgel kialakított szinkron üzemű logikai rendszerekhez

160334 3 4 meny kerül. Természetesen mód van arra, hogy egyszerre több regiszter kimenőjelét adjuk a ma­lomra, illetve az eredményt egyszerre több re­giszterbe írjuk be. A rendszer működésének fel­tétele az, hogy a regiszter bístabil elemeinek be­menetein olyan beíró kapuk legyenek, amelyek érzéketlenek a kapuzó szintnek a vezérlőimpul­zus megjelenésének időpontja után bekövetkező megváltozásra. A kezelőszervekkel kapcsolatos műveletek so­rán többek között felmerült az a probléma, hogy a kezelőszervek működtetési ideje nagyságren­dekkel nagyobb a rendszer belső működési rész­időinél; ezért központi adatkezelő egység alkal­mazása esetén a kezelőszerv műveleteket nem lehet a programműveletekhez hasonlóan előké­készíteni, hiszen ehhez valamelyik regiszter tar­talma számára hosszú időre le kellene terhelni a központi adatkezelő egységet és ezen előkészítő idő alatt a központi adatkezelő egység nem hajt­hatná végre a kezelőszerv műveletet követő programrészlet műveleteit. Ezért a kezelőszerv műveleteket általában a központi adatkezelő egy­ségtől függetlenül hajtják végre oly módon, hogy az átírni kívánt regiszter kimenetét közvetlenül csatlakoztatják annak a regiszternek a bemene­tére, melybe be kell írni és a kezelőszerv működ­tetésekor keletkező impulzus hajtja végre az át­írást. , Ennél a megoldásnál kezelőszervenként továb­bá a központi adatkezelő egység kimenetének a regiszterek bemenetére csatlakozásánál járulé­kos logikai fokozatok szükségesek. Míg a kezelő­szervenként szükséges járulékos logikai egysé­gek száma összességében viszonylag kicsi, a re­giszterek bemenetére való csatlakozásnál alkal­mazott járulékos logikai fokozatok száma összes­ségében igen jelentős, hiszen nagy rendszerek­nél — mimellett a kezelőszervek igénye alig nő — jelentősen megnő nem csupán a regiszterek száma, hanem különösen a regiszterenkénti bit­helyek száma, márpedig az ilyen járulékos logi­kai egységek részint bithelyenként, részint min­den egyes bithelyhez is regiszterenként szüksé­gesek. Egy ilyen rendszer jellemző részlete lát­ható vázlatosan a 2. ábrán. Az ábrán az i-ik regiszter v vezérléssel befo­lyásolt tartalmának, illetve a j-ik kezelőszerv működtetésekor az i-ik regiszter tartalmának a k-ik regiszterbe való beírását mutatjuk be. A programfázis feltételek a második 11 ÉS-kapun é-? a második 12 VAGY-kapun keresztül előállít­ják az f,- feltételt, amely az első 13 ÉS-kapu se­gítségével lehetővé teszi az r,- regiszterbit kime­nőjelének bejutását az első 5 VAGY-kapuba, il­letve a műveletvégrehajtó 6 kapurendszerbe. A statikus e eredménybit a 14 ÉS-kapu egyik be­menetére jut, amely 14 ÉS-kapu másik bemene­tére a g/t regiszterfeltétellel kapuzott o óraim­pulzus jut az ötödik 26 ÉS-kapun keresztül. A 14 ÉS-kaipu kimenőjele a 16 VAGY-kapun átjutva végrehajtja az e eredménybit beírását a 17 regiszterbistabil áramkörbe, amely a k-ik regiszter megfelelő bitje. A 18 kezelőszerv a j-ik a kezelőszervek közül, ennek jele eljut a pergésgátló 19 bistabil áram­körbe, amelynek by kimenőjele a nyolcadik 32 ÉS-kapun hj kezelőszerv feltétellel való kapu­zás után a kilencedik 15 ÉS-kapu egyik bemene­tére kerül. Az r; regiszterbit kimenete a kilen­cedik 15 ÉSnbapu másik bemenetére van kötve, ennek a kapunak a kimenőjele a hatodik 16 VAGY-kapun keresztül végrehajtja r; regiszter­bit tartalmának átírását vk regiszterbistabil áramkörbe. A 19 bistabil áramkör kimenőjele a negyedik 20 ÉS-kapu>ban h;- kezelőszerv feltétel­lel kapuzva a harmadik 21 VAGY-kapun keresz­tül eljut a 22 késleltető fokozatra, amelynek a kimenete a p programimpulzust adja. A prog­ramimpulzus már a kezelőszerv művelet utáni programrészlet első impulzusa, amely elvégzi a 19 bistabil áramkör által (a kezelőszerv művelet végrehajtásához hasonlóan, vezérlőbistabil áram­körök beállításával) előkészített programművele­tet. Ettől kezdve a programrészlet akadálytala­nul folytatódhat, a kezelőszerv hosszúidejű mű­ködtetésének zavaró hatása nélkül. Az ábrán az egy kezelőszervhez tartozó áram­köröket tüntetjük fel. A többi kezelőszerv bista­bil áramkörei és negyedik ÉS-kapui a harmadik 21 VAGY-kapu további bemeneteire, illetve to­bi nyolcadik ÉS-kapukra csatlakoznak. A harma­dik 21 VAGY-kapu és a 22 késleltető fokozat va­lamennyi kezelőszerv számára közös. A második 12 VAGY-kapu bemenetére további ÉS-kapuk csatlakozhatnak az r; regiszterbit kimenőjelé­nek kapuzása céljából. Az 5 VAGY-kapu további bemeneteire más regiszterek megfelelő bit jelei­nek kimenetei köthetők,, míg az e eredménybit további ÉS-kapukra is elmehet. Az ábrán eredményvonallal körülvettük azo­kat a fokozatokat, melyek bithelyenként (illetve, ahol multiplikációt jelöltünk bithelyenként any­nyiszor, ahány regiszter van) szükségesek, az eredményvonalon kívül láthatók azok a fokoza­tok, melyek részint kezelőszervként, részint va­lamennyi kezelőszerv számára közösen szüksé­gesek. A jelentős alkatrészigényt tehát az eredmény­vonalon belül mutatott fokozatok alkotják, s ta­lálmányunkkal célunk ennek az igénynek a csök­kentése volt a szolgáltatások minőségének meg­tartása, illetve javítása mellett. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a regiszterek beme­netei előtt bithelyenként szükséges logikai foko­zatok száma csökkenthető, ha a kezelőszervek beavatkozó jeleit nem kizárólag ide vezetjük, hanem alkalmas logikai összefüggésben a köz­ponti adatkezelő egység bemenete előtti logikai kapura is, miáltal azt a logikai funkciót, melyet bitenként a megtakarítandó fokozatok láttak el, most együttesen a kezelőszervenkénti, illetve kö­zös kiegészítő fokozatok és a központi adatke­zelő egység végzik el. Durva közelítéssel ezzel a ráfordításigény olyan arányban csökken, ami­lyen az arány egyfelől a kezelőszervek száma, másfelől a bithelyek száma, illetve a bithelyek 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom