160328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet csövégeknek húzómatricába való bevezetésére

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VIII. 14. (KI—630) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1969. VIII. 18. (P 19 41 972.8) Közzététel napja: 1971. IX. 08, Megjelent: 1973. V. 31. 160328 Nemzetközi osztályozás: B 21 c 1/32 Feltaláló: Pauls Kurt, Langenfeld, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Th. Kieseriing & Albrecht, Solingen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és szerkezet csővégeknek húzómatricába való bevezetésére i A találmány csővégeknek húzómatricába való bevezetésére vonatkozó eljárásra és berendezésre vonatkozik;. A találmány elé kitűzött feladat az, hogy a csővégeknek a húzómatricába történő bevezeté- 5 sénél előforduló elhajlásokat kiküszöböljük. Ahhoz, hogy csőveket húzópadon húzni lehessen, azokat eddig egyik végüknél úgynevezett vonóhoroggal kellett ellátni. A csőnek vonóho- 10 raggal való ellátása nem elhanyagolható költségtényező, mert a csöveknek a megmunkálás helyére történő oda- és onnan történő elvezetéséhez nem elegendő egyetlen szerszám, hanem különösen a húzópadon végzett folyamatos mun- 15 ka esetén több eljárási lépés szükséges. Az előbbi költségek még növekednek, ha olyan csöveket húznak, amelyeknek anyaga hideg vonóhoroggal történő ellátást nem tesznek lehetővé. Ez esettben a csővégeket megmunkálás előtt a szűk- 20 séges megmunkálási hőfokra kell hozni. Ha a húzópadon tömör anyagot húzunk, úgy különösebb nehézségek nélkül mód van a rudak végét megfelelő berendezés útján a húzóimatricába vezetni. Körkeresztmetszettől eltérő egyéb kereszt- 25 metszetű tömör rudak ily módon történő bevezetése is részben megoldható. Eddig nem sikerült csöveket a húzómatricába anélkül bevezetni, hogy a redukált és nem-redukált részek átmenetének környezetében elhaj- se lás ne keletkezzen. Ezek az elhajlások olyan nagymérvűek, hogy a csővéget nem lehet elég mélyre bevezetni, mivel a bevezetéshez szükséges erő nagymértékben megnövekszik. A redukált rész behatolási mélysége ezért a húzómatricában nem érhető el. A találmány szerinti megoldással ez a lényeges hátrány megszűnik úgy, hogy a tömör anyaghoz hasonlóan csöveket is ellenállás-mentesen lehet a matricába vezetni. Ennek céljából a találmány szerinti megoldásnál a csővéget mindenekelőtt egy olyan erővel nyomjuk a húzómatricába, amely csekélyebb, mint az az erő, amely annak a matricába történő bevezetéséhez szükséges és ugyanakkor a húzómatrioa és a bevezető tölcsér közötti térben, a fal külső oldalán munkaközeg segítségével az adott csövet körülvesszük, ill. megtámasztjuk. Amikor a szükséges táimasztónyomást elértük, akkor vezetjük be a csővéget egészen a húzómatricába. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a bevezetendő csővég megtámasztásához szükséges és a munkaközeggel kifejthető nyomás a szükséges bevezető erő nagyságától függően szabályozható. Ennek elérését a találmánynak az a további ismérve teszi lehetővé, hogy a munkaközeget a bevezető-tölcsér és a húzómatrica közötti hengeres térbe vezető berendezés egy vezérelt nyomáscsökkentő szelep útján ún. „nyo-160328