160325. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo-cikloheptenil-piperazinilalkil- imidazolidinon-származékok előállítására
0 160325 10 diazolidinonból az l-[3-[4-<10,ll-dihid'Fo~5H-di-benzo [a,d] cikloheptén-10-il)-*l-piperazinil] --propil]-3-etil-2-imidazolidinont. A bisz-maleát olvadáspontja, amelyet az 1 a) példához hasonlóan állítunk elő, 113—115°. Kitermelés 21,7 g, az elméleti hozam 80%^a. A kiinduló anyagként felhasznált l-(3-klór-propil)-3-etil-2-imidazolidinont a következőképpen állítjuk elő: b) 15,6 g (0,175 mól) 2-etilamino-etanolt feloldunk 30 ml abszolút metilénkloridban. Ehhez az oldathoz —5° és 0° között 45 perc leforgása alatt hozzácsepegtetjük 20,9 g (0,175 mól) (3-klór-propil)-izocianát 20 ml abszolút metilénkloriddal készített oldatát. A reakcióelegyet ezután 2 óra hosszat 30°-on keverjük és utána 0°-ra hűtjük. Ehhez a lehűtött oldathoz, amely a nyers 1-etil-l-(2-hidroxi-etil)-3-(3Hklár^propil)-karbamidot tartalmazza, 30 perc leforgása alatt hozzácsepegtetjük 21,9 g (0,182 mól) tionilklorid 20 ml abszolút metilénkloriddal készült oldatát. A reakcióelegyet ezt követően 4 óra hosszat viszszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és utána csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott maradékot, a nyers l-etil-l-(2-klór-etil)-3-(3--klór-propil)~karbamidot, nagyvákuumban 70— 80°-on szárítjuk; Kitermelés 42,0 g, amely 39,8 g (az elméleti 100%-a) tiszta vegyületnek felel meg. c) Nedvesség kizárása és erőteljes keverés köziben 42,0 g b) pont szerint kapott nyers karbamid-száirmazékot, amely 39,8 g (0,175 mól) tiszta vegyületet tartalmaz, 3 óra hosszat 120°-os fürdőn és ezt követően 6 órán keresztül 140°-os fürdőn hevítünk. A kapott nyers l-(3-klór-propil)-3-etil-2-imidazolidinont nagyvákuumban desztilláljuk. Forrpont: 101—,10370,01 Torr (nD24 °: 1,4868); kitermelés 28,1 g, az elméleti 84,5%-a. 3. példa a) 11,9 g (0,049 mól) 8-metil-10-klór-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d] cikloheptént feloldunk 50 ml abszolút benzolban és szobahőmérsékleten belecsepegtetjük 15,6 g (0,073 mól) l-[2-(l-piperazinil)-etil]-3-metil-2-imidazolidinon 30 ml abszolút benzollal készített oldatába és a reakcióelegyet 20 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. A lehűtött oldatot 200 ml jeges vízre öntjük, 20 ml 2 n nátronlúgot adunk hozzá és a szerves fázist leválasztjuk, majd vízzel mossuk és 150 ml 1 n metánszulfonsav-oldattal extraháljuk. A vizes kivonat pH-ját tömény nátronlúggal 13-ra állítjuk be. A kivált nyers bázist benzollal extraháljuk, a benzolos oldatot vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot etilacetát-petroléter elegyből átkristályosítjuk. A kapott tiszta l-[2-[4-(8-metil-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d] eikloíheptén-10-il)-l^piperazinil] --etil]-3-metil-2-imidazolidinon 116—1179 -on olvad. A kiinduló anyagként felhasznált 8-metil-10--klór-10,1 l-dihidro-SH-dibenziO [a,d] cikloheptént a következőképpen kapjuk: b) 11,2 g (0,05 mól) 8-metil-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d] cikloheptén-10-olt feloldunk 50 ml abszolút benzolban és a kapott oldathoz 5,14 g (0,065 mól) piridint adunk. Ezután 5°-on hozzácsepegtetünk ehhez az oldathoz 7,14 g (0,06 mól) 25 ml abszolút benzolban oldott tionilkloridot. A reakcióelegyet nitrogéngáz bevezetése közben 5 óra hosszat keverjük 50°-on és ezt követően 200 ml jeges vízre öntjük. Az elegyet ezután (2:1 arányú) éter-metilénklorid eleggyel extraháljuk. Az éter-metilén:klo'ridos oldatot 1 n isósavvial, 1 n nátriumhidrogénkarbonátoldattal és vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kristályos maradék, a 8-metil-10-klór-10,1 l-dihidro-5H-dibenzo[a,d] cikloheptén, 65— 68°-on olvad. Kitermelés 11,3 g, az elméleti hozam 93%-a. 4. példa: 2,92 g (0,01 mól) 8-metil-10-(l-piperazinil-10,1 l-dihidro-5H-dibenzo [a,d] cikloheptént 2,80 g (0,014 mól) nyers l-metil-3,3-bisz-(2-klór-etil)-karbamiddal és 3,6 g (0,026 mól) vízmentes káliumkarbonáttal forralunk visszafolyató hűtő alkalmazása közben 36 ml dietilketonban 12 óra hosszat. 4 óra múlva, valanvnt 8 óra reakcióidő után még további 2,4 g (0,018 mól) káliumkarbonátot adunk a reakcióelegyhez, majd lehűtjük, éterrel hígítjuk, szűrjük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot (5,22 g) éterben felvesszük, az oldatot 1 n sósavval extraháljuk, a sósavas kivonatot éterrel mossuk és feleslegben nátriumkarbonátot adunk hozzá. A kivált szabad bázist éterben felvesszük, az éteres oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgél-oszlopon (Merck gyártmány, szemcsenagyság 0,05—0,2 mm), amelyet előzőleg 0,5 n nátronlúggal impregnáltunk, kromatografáljuk, eluálószerként kloroformot használunk. Azokat a frakciókat, amelyek a nyersterméket tartalmazzák, bepároljuk, ä maradékot etilacetát-petroléter elegyből átkristályosítjuk. Ily módon a tiszta 1--[2-[4-(8-metil-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ci'klo'heptéin-il 0-il)-l-piperaziinil] -etil] -3-metil-2-imidazolidinont kapjuk, amely 116—117°on olvad. Kitermelés 2,72 g, az elméleti hozam 65%-a. 5. példa: Az 1 a) példáihoz hasonlóan kapjuk a következő végtermékeket: a) 31,2 g (0,1 mól) 8-<klór-10-(l-piperazinil)-10,1 l-dihidro-5H-dibenzo [a,d] ciklohepténből és 17,8 g (0,11 mól) l-(2-klór-etil)-3-metil-2-imida-10 18 20 25 30 35 40 45 50 53 60 5
