160295. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 5H-dibenz[b,f]-azepin új származékainak előállítására

í i etil-, n-propil-, n-butil- vagy izobutilcsoport em­líthetők. Az (I) általános képletű új vegyületek és sóik a találmány értelmében oly módon állíthatók elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyü- 5 letet — e képletben R2' hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkilcso­portot, benzilcsoportot vagy 1—4 szénato­mos alkanoilcsoportot képvisel, Rí és R3 jelentése pedig megegyezik az (I) ál- 10 talános képlet alatt adott meghatározás sze­rintivel — , alkoholízisnek vetünk alá, kívánt esetben a ka­pott alkilésztert alkalikus vagy savas közegben hidrolizáljuk és kívánt esetben az alkalikus hid- 15 rolízis esetén kapott sóból a karbonsavat felsza­badítjuk és/vagy a kapott karbonsavat valamely szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át. 20 A (II) általános képletű nitrilek alkoholízise pl. valamely ásványi sav, egy rövidszénláncú al­kanol és adott esetben víz egyidejűleg vagy egy­mást követően alkalmazott behatása útján tör­ténhet. Pl. oly módon járhatunk el, hogy egy (II) általános képletű nitrilt hidrogénklorid és valamely rövidszénláncú alkanol elegyével ke­zelünk valamely további szerves oldószer, pl. éter jelenlétében vagy éneikül, amikoris az imidkloridon keresztül a megfelelő imidoalkil­észter-hidroklorid keletkezik és ezt vízzel a meg­felelő rövidszénláncú alkilészterré bontjuk el. Kívánt esetben az alkoholízis során lehasítható az esetleg jelenlevő R2' benzilcsoport is. 35 A fentebb említett rövidszénláncú alkilészter­nek a megfelelő (I) általános képletű karbonsav­vá vagy ennek sójává történő hidrolízise pl. va­lamely alkanolos vizes alkálilúgoldattal való for­ralás útján folytatható le. A fenti eljáráshoz kiindulóanyagként felhasz­nálásra kerülő (II) általános képletű nitrilek elő­állítási módját alább fogjuk ismertetni. A találmány szerinti eljárás egy másik lehet­séges változata értelmében az (I) általános kép­letű karbonsavak és ezek sói oly módon állítha­tók elő, hogy valamely (III) általános képletű ve­gyületet — e képletben X valamely karboxilcsoporttá hidrolizálhatő csoportot, különösen cianocsoportot, karbon­savimidoészter-csoportot, karbonsavészter­csoportot, karbamoilcsoportot, tiokarbamoil­csoportot (ez utóbbiak a nitrgénatomon al­kilgyökökkel lehetnek egyszeresen vagy két­szeresen helyettesítve, mimellett kétszeres helyettesítés esetén a két alkilgyök egy oxi­génatomon keresztül egymáshoz is kapcso­lódhat), R2" hidrogénatomot, 1—4 szénatomos alkilcso­portot vagy 1—4 szénatomos alkanoilcsopor­tot képvisel, Rí és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerinti­vel — 6á 4 alkalikus vagy savas közegben hidrolizálunk, kí­vánt esetben az alkalikus hidrolízis útján kapott sóból a karbonsavat felszabadítjuk és/vagy a ka­pott karbonsavat valamely szervetlen vagy szer­ves bázissal képezett sóvá alakítjuk át. A (III) általános képlet alá eső karbonsavész­terek vagy karbonsavimidoészterek hidrolízise pl. alkanolos vizes alkálilúgoldattal való forralás útján történhet. A megfelelő nitrilek, amidok, tioamidok vagy tiomorfolidek hidrolízise pl. ugyanilyen módon, vagy pedig valamely ásványi savval, mint tömény sósavval, vizes kénsavval vagy vízmentes f oszforsaivvial való hevítés útján folytatható le. Erélyesebb körülmények között folytatjuk le a hidrolízist, ha az X csoport hidro­lízisével egyidejűleg egy az R2" helyén álló rö­vidszénláncú alkanoilcsoport vagy benzilcsoport lehasítását is kívánjuk. A karbonsavszármazék alkalikus hidrolízise és az R2" alkanoilgyök egy­idejű lehasítása pl. oly módon történhet, hogy a vegyületet valamely magasabb forrpontú hid­roxiltartalmú oldószerben, pl. etilénglikolban forraljuk valamely alkálihidroxiddal, míg a sa­vas hidrolízis és az R2" helyén álló benzilcsoport egyidejű lehasítása pl. tömén3r brómhidrogén­savval való melegítés útján folytatható le. A (III) általános képlet alá eső nitrilek külön­böző utakon állíthatók elő, elsősorban az oldal­lánc helyzetétől és az Rí helyén álló helyettesí­tőtől függően. Az R3 meghatározásának megfe­lelően adott esetben helyettesített 5-acetil-3-ami­no-10,1 l-dihidro-5H-dibenz[b,f ] azepinekből Sandmeyer-reakcióval nyerjük a megfelelő 5--acetil-10,1 l-dihidro-5H-dibenz[b,f ] azepin-3--karbonitrileket, ezeket alkálihidroxiddal etilén­glikolban vagy dietilénglikolban, 150—200 C° hőmérsékleten lefolytatott hidrolízis útján a megfelelő 10,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin-3--karbonsavakká alakítjuk át, ezeket pedig kí­vánt esetben az 5-helyzetben alkanoilezhetjük. Az 5-acetil-l 0,11 -dihidro-5H-dibenz [b,f ] azepin­-3-karbonsavak, ill. -2-karbonsavak, valamint ezeknek az R3 meghatározásának megfelelően helyettesített származékait kívánt esetben az esetleg megfelelően helyettesített 3,5-diacetil­-10,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepinből, ill. 2,5--diacetil-10,1 l-dihidro-5H-dibenz [b,f ] azepinből (e vegyületek előállítását az alábbiakban ismer-; tetni fogjuk) pl. vizes nátriumhipokloridoldattal dioxános közegben lefolytatott oxidáció útján ál­líthatjuk elő. A kapott karbonsavakat valamely éterszerű oldószerben diborán segítségével redu­kálhatjuk a megfelelő 10,ll-dihidro-5H-dibenz [b,f] azepin-3-metanolokká, ill. -2-metanolokká, vagy egy 5-alkanoilcsoportnak a kiindulóanyag­ban való jelenléte esetén a megfelelő 5-alkil­-10,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin-3-metano­lokká, ill. -2-metanolokká. A 10,ll-dihidro-5H­-dibenz[b,f]azepin-2-metanolt és ennek az R2" és R3 meghatározásának megfelelően helyettesí­tett származékait a megfelelő 10,ll-dihidro-5H­-dibenz[b,f]azepin-2-karboxaldehidek redukálá­sa, ill. hidrogénezése útján is előállíthatjuk (az •7

Next

/
Oldalképek
Tartalom