160250. lajstromszámú szabadalom • Rágcsálók és nyúlfajták elleni szer
7 A vizsgált hatóanyagokat, az alkalmazott koncentrációkat és a kapott eredményeket az alábbi II táblázatban adjuk meg. Az LCso-ér-II. Halakna gyakorolt Hatóanyag l,2,3,4,10,10-hexaWórexo-6,7-eipoxi-!l,4,4a,5,-6,7,8,8 a-okt ahidro-1,4,5,8 ^endoyendodimetánnaftalki (ismert) V képletű vegyület Megjegyzés: a > 1 óra múlva. Amint az a fenti táblázatból kitűnik, az V képletű vegyület halakra gyakorolt mérgező hatása legalább 100-szor kisebb, mint az ismert vegyületé. összeha sonlításul megadjuk egy, az irodalomban ismertetett klórozott kamfén ^(Effects of Pesticides on Fish and Wildlife, U. S. Fish and Wildlife Service Circular 226, Aug. 1965, S. 56) fiatal pisztrángokkal meghatározott LCso-értékét, amely 18,3 °C-on 96 óra alatt 0,0018 ppm. 3. példa: Szekunder toxicitás próba Kísérleti állatok: 2 macskabagoly (Strix aluoo) 1 gatyás kuvik (Aegolius tengmalmi) Az egyenként drótkalitkába zárt baglyoknak 10 napon át naponta 5—5 olyan mezeiegeret adtunk, amelyeket az 1. példa szerinti módon pusztítottunk el szándékosan túl magas, 150 g/hektár 'hatóanyagmennyiséggel. A két macskabagoly összesen 17, ill. 25 db, a gatyás kuvik összesen 2ß db döglött mezeiegeret evett meg. Egyik bagoly sem mutatott mérgezési tüneteket a táplálási és a kéthetes utólagos megfigyelési periódus folyamán. E. Schmidt és G. Wellenstein munkájából kitűnik, [Alig. Forstzeitschr., 13. évfolyam, 22-szám (1958) 301—305. oldalak], hogy a madarak elpusztulnak, ha olyan mezeiegerekkel táplálkoznak, amelyeket az I. táblázatban 1. és 3. helyen felsorolt hatóanyagoktól pusztultak el. 3 ték az a koncentráció, amelynek esetében a kísérleti halak 50%-ia elpusztul. táblázat mérgező hatás/aranyha! Hatóanyag- Pusztulási % LC50 96 óra koncentrá- 24 48 96 múlva ció (ppm) óra múlva (PPm ) 0,02 100a > — — 0,01 0 0 50 0,01 0,001 0 0 0 5 100a > — — 20 1 0 0 0 1 és 5 között 4. példa: Szekunder toxicitás próba 25 Kísérleti állat: házi macska (Felis domesticus) 3 külön-külön tartott házi macskának 4 egymást követő napon 4—4 olyan mezeiegeret adtunk, amelyet amint azt a 3. példában köze-30 lebbről ismertettük, szándékosan túl nagy, 150 g/hektár hatóanyagmennyiséggel pusztítottunk el. Mindegyik macska megette a 16—16 mérgezett egeret. Egyik állat egészségi állapota sem romlott a kísérleti és a két hetes utólagos meg-35 figyelési periódus folyamán. 5. példa: Maradék-meghatározás zöld növényeken és talajban 40 Alkalmas hatóanyagkészítmény előállítása céljából az 1. példa szerinti módon járunk el és egy 0,01 súly% aktív anyagot tartalmazó vizes emulziót készítünk. Ezzel az emulzióval egyen-45 letesen bepermetezünk egy 4x4 m nagyságú gyepfelületet, amelyen a fű magassága kb. 10 cm. Az így alkalmazott hatóanyagmennyiség nagyobb, mint a vízi pocok irtásához szükséges mennyiség. Közvetlenül a permetezés után, 50 majd azt követően időnként fű- és talajmintákat veszünk és meghatározzuk azok hatóanyagtartalmát. A kapott eredményeket az alábbi III táblázatban adjuk meg. Világosan kitűnik, hogy a találmány szerinti hatóanyagok a füvön és a talajban visszamaradó toxikus maradék tekintetében lényegesen előnyösebbek, mint a technika állását képviselő összehasonlító szerek. Az 1,2,3,-4,10,10-hexáklórexo-6,7-epoxi-l,4,4a,5,6,7,8,8a-oktahidro-1,4,5,8-endo,endo-dimetánnaf talin közölt értékeit J. Hurter, H. Zürrer és E. Reuthinger munkájából [Z. f. Lebensmittel-Unters und -Forschg. 130, (1966) 20—25. oldal] vettük és a vízi pocoknak ezzel a hatóanyaggal való irtására szokásos 400 g/hektár hatóanyagmennyi-65 ségre vonatkoznak. 4
